Termő, ékes ág
Szerző: Rózsásné Kubányi Andrea
Fotó: Lambert Attila
A kincs, amely többet ér az aranynál
A püspök úr felhívta a figyelmet az anyanyelv szeretetére is. A legszebb nyelv mindenkinek a sajátja, ami nemcsak kommunikációs eszköz, hanem ennél sokkal több. Kincs, ami többet ér az aranynál. A legfontosabb, hogy a kisgyermek első szavait, amit édesanyjától hall, gazdagítsák azok a népdalok, mondókák és mesék, amelyek már évszázadok óta élnek nemzetünk ajkán, és hála Istennek, nyomtatásban is megjelentek. A tévé és a videó soha sem tudja pótolni azt a meleg és közvetlen anyai szót, amelyet az ágyban meghallgatott esti mesék jelentenek a gyermek első éveiben. A kultúra ilyen irányú átadása mellett a lelki élet fejlesztése is az édesanya legfontosabb feladata. Az Istennel való személyes és szoros kapcsolat megalapozása gyermekkorban kezdődik. A gyermekként megtanult imákat még öregkorában is tudja az ember. Az első imádságok ekkor vésődnek örökre emlékezetünkbe, és ha felnőtt korunkban el is tévelygünk az isteni útról, egy-egy nehézség kapcsán ezek a szavak jönnek először újra elő.
Lélek szerinti kapcsolat egymással és a világgalA másik fontos gondolat, hogy a családtagok megtanuljanak kapcsolatot teremteni egymással és a világgal. Ez nem olyan kapcsolat, amilyet a világ ad, hanem több annál: lélek szerinti. Össze kell kötni az idős nemzedéket a fiatallal. Itt évtizedeket kell áthidalni unoka és nagyszülő vagy gyerek és dédszülő között. Nagyban hozzásegít ehhez az a kedves szokás, ha közösen megülik a családi ünnepeket. Meg kell tanítani a fiatalokat az ajándékozás örömére is, ahol nem az ajándék értéke számít. Így tud megvalósulni az élet teljessége.
Három fontos anyai erény
Ladocsi püspök atya három erényt emelt ki beszédében. A türelmet, amely azt jelenti, hogy nem szabad elhamarkodottan ítélkezni. Egy anya ne akarjon kormányozni, és nem lehet megszabnia egyes dolgokat, hanem bíznia kell gyermekében, aki képes az önálló életre. A Szűzanyát állította elénk példaképül, akitől megtanulhatjuk azt a tapintatot, amely képes a háttérben maradni és onnan segíteni. Végül meg kell tanulnunk a karrierizmus nélküli többletadást, amelynek lényege, hogy nem én vagyok a fontos, hanem a jövő! Ha egy fiatal lány úgy rendezi be az életét, hogy „én vagyok a fontos”, ott baj van. Egy lánynak meg kell tanulnia távol tartania magától a csábító erőket. Példaképül állított elénk több szent édesanyát: Szent Mónikát, aki nem szűnt meg imádkozni fiáért, Ágostonért, aki végül megtért, és így egy nagy egyháztanítót és szentet tisztelhetünk benne. Szent Erzsébetet, akinek Wartburg várában királyi gyermek létére gondja volt a szegényekre és Szent Piroskát mint olyan asszonyt, aki a hazájától távol is igyekezett minden feladatában jól helytállni, elfogadva és felismerve szerepét az életben.
Örömet sugározva, hálát adva és csendet teremtve
A Szent Szűz példája nyomán meg kell tanulnia minden anyának az alázatos szolgálatkészséget. Ez nem könnyű feladat, imádkozni kell érte nap mint nap. Ahogy Szűz Mária Erzsébetnél tett látogatásakor örömében elénekelte a Magnificatot, úgy kell nekünk is sugároznunk az örömet környezetünkben. Érhet bármilyen baj, betegség, lehetünk holtfáradtak a napi gondoktól, esténként akkor is örömmel adjunk hálát az elmúlt napért, ahogy évszázadok óta az egyház is minden este elénekli hivatalos imájában ezt a gyönyörű hálaadást.
Mária lángoló szeretete fiáért elért a kereszt aljáig. Ott volt a kereszt alatt, együtt szenvedett Jézussal. Hallgatott, amikor már nem volt értelme a szónak, és ez a hallgatás nem volt értelmetlen. Ezt kell nekünk is követnünk, és akkor megértjük, hogy a „hallgatás nem süket csend, hanem dunsztosüveg, ahol minden összeérik”. Napjainkban, amikor mindenhol zaj vesz körül bennünket, a rádió, a tévé és a videó önti elénk a hírözönt, szükségünk van arra, hogy csendet tudjunk teremteni magunkban és magunk körül.
Amikor egy nő arra vállalkozik, hogy gyermeket szül: lemond önmagáról és életet ad egy embernek. Négygyermekes édesanyaként én is átéltem a gyermekkor minden örömét és nehézségét. Boldogság töltött el egy-egy önálló lépés láttán és az első kimondott szavak hallatára. Éjszakákat virrasztottam betegágyuk felett, és aggódtam mielőbbi felgyógyulásukért. Most, hogy gyermekeim elérték a kamaszkort, látom kibontakozni képességeiket, sikereik láttán öröm tölt el, nehézségeikben pedig megpróbálok segítségükre lenni. Látom munkám gyümölcsét, hogy érdemes volt értük élni, küzdeni és lemondani önmagamról. A termő, ékes ág talán már kezd fává szilárdulni.
