a Szent István Rádió kiadványai
Közös ég alatt
Szerző: Szarvas István
Fotó: Szarvas István
Ezek a kétnyelvű (magyar-szlovák) kiadványok egy rádióműsor riportjainak rögzített változatai. A Közös ég alatt című magazin pályázati támogatással született meg, az Európai Unió PHARE CBC nevű programjának keretében. A projekt egyik legfontosabb eleme az volt, hogy a tervek ne csak egy állam környezetvédelmére vonatkozzanak, hanem határon átívelők legyenek, azaz szlovák és magyar szempontokat egyaránt tartalmazzanak.
A Magyar Katolikus Rádió Alapítvány az érsekújvári Regionális Művelődési Központtal kötött megállapodást az elképzelések közös kidolgozására, s az együttműködésben részt vett a szlovákiai katolikus rádió, a besztercebányai székhelyű Rádió Lumen is. Az alapvető cél az volt, hogy minél nagyobb nyilvánosság számára tegyék ismertté a környezettudatos szemléletet, olyan témákat feldolgozva, amelyek mind a két nemzetet érintik.
Közös ég alatt
A szerkesztők úgy látták, hogy ennek keretében nagyon hasznos lehet, ha a Magyarországon nyertes PHARE CBC pályázatokat, illetve az azok mögött álló szervezeteket és embereket bemutatják, mivel azoknak kevés a lehetőségük a nyilvánosság előtti szereplésre, pedig terveik megvalósításához éppen arra volna szükségük. Ezért a 2002-es pályázati futam díjazottjait felkerestük, hogy megkérdezzük őket elképzeléseikről.
Ebben a kötetben terjedelmi okokból nem szerepel minden sikeres pályázó, bár címüket és nevüket feltüntettük a pályázati összegzésben. Igyekeztünk úgy válogatni közülük, hogy minél sokszínűbb legyen az összeállítás, hangot kapjanak a legjellemzőbb törekvések.
A kötet egyik írásának címe szerint születni kell arra, hogy az ember adjon. Másképp szólva mindig is voltak s lesznek is olyan emberek, akik szívesen dolgoznak másokért. Amikor ezt a riportsorozatot elkészítettük, sokszor éreztük, hogy valamilyen jó értelemben vett belső kényszer fűti azokat, akiket megszólaltattunk. Különböző a társadalmi helyzetük, akadnak közülük hivatásos és civil közszereplők is, önkormányzati képviselők, fejlesztési cégek alkalmazottjai, alapítványok munkatársai, de szinte mindegyikükben felfedeztük ezt a jellemvonást.
Az emberi tanulságain túl sok szakmai hozadéka is volt ezeknek a riportoknak. Kiderült az, hogy nagyon sok magyarországi tájegység valóságos helyzete ismeretlen vagy félreismert. A félreértések és előítéletek megakadályozhatják azt, hogy létrejöjjön olyan egység, amelyben egyenrangúan és hasznosan tud részt venni valamennyi régió képviselője.
Ez még egy országon belül is problémát jelenthet. Nem is szólva azokról a folyamatokról, amelyek nem ismernek országhatárt. Egyre több közös ügyünk van a szomszédokkal, például a környezetvédelem vagy a gazdaság fejlődésének sok kérdése már nem szorítható egy-egy állam keretei közé. Az Európai Unió ennek a változásnak jó hátteret ad.
Amikor közreadjuk a riportjaink alapján készült válogatást, abban reménykedünk, hogy minél szélesebb körben ismertekké válnak ezek a törekvések. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy a jó szándékú elképzeléseket nem ismerik eléggé, pedig a tervek megvalósítása széleskörű összefogást feltételez. Leginkább maguk az érintettek, a különböző tájegységek lakói tehetnek sokat azért, hogy testet öltsenek ezek az álmok, de sok esetben az is fontos, hogy a törvénykezés, a pályázati rendszer vagy más külső tényező átalakuljon, szervesebben szolgálja a folyamatokat.
Ha valaki figyelmesen elolvassa ezeket az írásokat, az megérti, hogy a hagyományokból, a múlt értékeiből miként lehetne építkezni, otthonosabbá, vendégszeretőbbé, lakhatóbbá téve ezeket a területeket. A megszólaltatott emberek zsebében nincs ott a bölcsek köve. Nem is állítják azt, hogy egyetlen ötlet megvalósításával minden problémát meg lehetne oldani. Inkább azt fogalmazzák meg, hogy szívós aprómunka vezethet ahhoz, hogy mindenki a szülőföldjén találjon megélhetést, s környezetét is tudatosan őrizze meg utódai számára.
Amikor elkészítettük ezeket a riportokat, arra jöttünk rá, hogy megvan az ezzel kapcsolatos tudás s a lendület, amelyet gyakran hiányolnak. Lehet, hogy csak nem hallgatták meg a hozzáértő emberek véleményét, s nem kerültek nyilvánosságra ezek az álláspontok.
Ha most egy kicsit is segítettünk abban, hogy egyre többen megismerjék a jó terveket, s magukénak érezzék azok megvalósítását, akkor elértük célunkat.
Forgácsok Noé bárkájából
Az ószövetségi bárka mérhetetlenül nagy lehetett. Akkorára építette Noé, hogy minden élőlényből belefért egy pár, hogy megmeneküljön valamennyi faj az özönvíz elől, amely végveszéllyel fenyegette a földi életet. Ennek a történetnek a különböző változatai ősrégi mítoszokban is szerepelnek, még a több ezer éves sumér agyagtáblákon is.
Ebből arra következtethetünk, hogy az emberiség egyik alapélményéről van szó, az életet fenyegető veszély és a találékonyság, a segítőkészség küzdelméről, amely végkifejlete szerint túl lehet élni a legnagyobb katasztrófát is, s meg lehet menteni az élőlényeket.
Noé bárkája példázattá, jelképpé vált. Bolygónk folyamatosan változik, átalakul, újabb és újabb veszélyek fenyegetik a földi életet. Hol a szélsőséges természeti erők, hol pedig a durva emberi beavatkozás hatására kerülhetnek a kihalás szélére különböző élőlények, vagy változhat barátságtalanná, sőt veszélyessé környezetünk.
Szükség van tehát újabb és újabb bárkákra, ha nem is olyan hatalmas mentőcsónakra, de legalább a forgácsaira, hogy belékapaszkodva megmeneküljön egy-egy faj. Szerencsére a bárkaépítő hajlam nem veszett ki a jobb érzésű emberekből, akik a maguk eszközeivel, lehetőségeik szerint igyekeznek segíteni.
Kiadványunk elsősorban róluk szól, a hivatásos vagy jó értelemben vett amatőr környezet- és természetvédőkről.
A Szent István Rádió riporterei különböző helyszíneken keresték meg ezeket a modern Noékat, jártak a föld alatt, tudományos intézetekben, megszólították az út szélén békát gyűjtő főiskolást, beszéltek túravezetővel. Ebből a gyűjteményből mindenki leszűrheti a tanulságokat, de annyi biztos, hogy ha egyre többen kapcsolódnak be ebbe a tevékenységbe, élnek és viselkednek tudatosan környezetükben, annál nagyobb az esély arra, hogy megvalósuljanak közös céljaink.
Annak idején Tamási Áron azt fogalmazta meg regénytrilógiájában, az Ábelben, hogy azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Az otthonteremtéshez pedig arra van szükség, hogy a környezetünk, társadalmi és természeti életszféránk lakható legyen és biztonságos.
A riportok elkészítéséért ezúttal is szeretnék köszönetet mondani Papp Péter és Tikovits Ernő kollégáimnak.
Kiadványaink, amelyeket intézményeknek és iskoláknak is szeretnénk eljuttatni, ingyenesen hozzáférhetők Egerben, a Széchenyi u. 5. sz. alatt.
Információ: telefon: 06(36)510-610, e-mail: info@szentistvanradio.hu.
