Cikkek listázása

„Aki befogad egy ilyen gyereket a nevemben, engem fogad be.” (Mt 18,5)

A családfa

Szerző: Katona Marianna

Fotó: Léphaft Pál

Bogyócska lehorgasztott fejjel, bánatosan baktatott testvérkéi után, akik izgatottan, egymás szavába vágva tanácskoztak:

– A családfát mindig sok ággal kell rajzolni! – motyogta Műtyő, a kis szürkeegér.

– Jaj de buta vagy, Mütyő! Csak ­annyit kell rajzolni, ahányan a családban vagyunk! – tudálékoskodott testvérkéje, Cufi.

– Igen, de az anyukánkat és apukánkat is mindenképpen rá kell rajzolnunk! – kotyogott bele a húgocskájuk, Micike is.

– Hát még szép! – mordultak rá testvérkéi.

Csak Bogyócska nem szólt semmit. Éjfekete bundáján csillogó gyémántként gurultak végig könnycseppjei. Vakond létére sokkal nagyobb termetű volt, mint öcsikéi és húgocskája, most mégis olyan kicsinek és védtelennek érezte magát. Eddig is tudta, hogy ő más, mint a testvérkéi, de most tüzes nyílként hasított bele lelkébe a felismerés: kicsit sem hasonlít rájuk. Talán nem is itt lenne a helye? Talán nem is ez az ő igazi családja? De akkor hol az ő mamája, és miért nincs vele? Fejét konokul leszegve egyenesen az öreg tölgy felé indult, ahelyett, hogy testvérkéivel együtt hazament volna. Leült a fa tövébe, ott szomorkodott és töprengett tovább. Már jócskán hosszúra nyúltak az árnyak, mire egérmama rátalált.

– Szóval itt bujkálsz, Bogyócska? Miért nem jöttél haza a többiekkel? – kérdezte, majd átölelte. – Hiszen te sírtál! Mi a baj kicsikém? – simogatta meg a buksi fejecskét.

– Én nem vagyok egér, ugye? Akkor ki az én mamám? És miért hagyott el? – zokogta Bogyócska.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>