Verbiták missziós táborai 2005 nyarán

Veletek vagyok…

Szerző: Lányi Béla SVD

Fotó: Szabó Alex SVD

Verbita missziósok és premontrei nővérek együttműködésének gyümölcse a 2005. július 4. és 9. között gyermekek részére szervezett zsámbéki tábor, illetve a 2005. július 25. és 30. között fiatalok részére rendezett kőszegi tábor, mindkettő a misszió üzenetét közvetítette. Résztvevőkben nem volt hiány: Zsámbékra kétszáznegyvenen, Kőszegre százötvenen érkeztek. A két tábor azt próbálta élményszerűvé tenni, ahogyan egy misszionárius fokozatosan tudatára ébred hivatásának, és megvalósítja azt. „Veletek vagyok!” – hangzott a mottó, hiszen a résztvevők Jézust keresték, aki velünk van az eucharisztiában, és aki a hithirdetők előtt jár még az őserdők elhagyatott ösvényein is.

A tarka, tüskés papírpolip távoli, mexikói népünnepélyek, fieszták hangulatát idézi, ahogy vidáman himbálózik a fán. „Üsd, vágd!” – hangzik a biztatás, és a tábor résztvevői nagy dorongokkal próbálják beverni a sok réteg papírból és ragasztóból összetákolt tárgy falát. Amikor aztán az egyik roma gyereknek sikerül lyukat vágni a tarka csillagszerűségbe, finom cukorkák hullanak ki belsejéből. A gyermekek egymással versenyezve próbálnak minél többet elkapni belőlük. Róbert testvér, egykori mexikói misszionárius lelki magyarázatot is fűz az egészhez: a rikító színekre mázolt papírszörnyeteg magát a gonoszt jelképezi, hét tüskéje pedig a hét főbűnt. Ha az ember küzd a gonosszal, akkor megtapasztalja Isten kegyelmét – ezt mutatja a finom édesség. A mi európai, elvilágiasodott környezetünkben talán szokatlan a gonoszság, a bűn, a sátán ilyen „kézzelfogható” megjelenítése. Talán túl egyszerűnek is tűnik. De lehet, hogy egy kicsit a déli földrészek lakóinak is igazuk van, számukra a lelki dolgok nagyon is keverednek a mindennapok életével, sőt még a szórakozással is. És megkapó, hogy a mi gyermekeink mennyire fogékonyak a vallásosság ilyen megközelítésére, a Dél üzenetére.

A bevezető nap után azzal foglalkoztunk, hogy mi is indít egy hithirdetőt arra, hogy távoli országokba induljon. Míg a gyermektáborban a templomot mint a hit megtestesítőjét vettük szemügyre, addig a fiataloknál érdekes előadásokat hallottunk a hit hirdetésének szükségességéről, illetve arról, hogy mennyi igazi kalandot jelent a missziós élet.

A következő napon az új kultúra feldolgozásáról volt szó. A gyermektáborban a népek ünnepeit mint kultúráik bemutatkozását éltük át, ahogyan a fenti jelenetet is. Az ifjúsági táborban egy romológus arról számolt be, hogy kisebbségiként hogyan próbálja megtalálni az utat a többségi kultúrához. Egy indonéz születésű nővér pedig elmesélte, hogy Európában miképpen illeszkedett be új hazájába.

Egy további nap a misszió szociális tevékenységét húzta alá. Míg a gyermekeknél a barátságról szóltunk, a fiataloknál olyan emberek jutottak szóhoz, akik tényleg segítenek. Egy ifjú hölgy betegeket ápolt Indiában, egy nyugdíjas tanárnő pedig 35 hajléktalant fogadott be budapesti házába.

Majd az utolsó teljes napon a konkrét missziós munkáról esett szó a gyermektáborban, míg az ifjúságnál a női szerzetesi hivatásról. Ez utóbbi téma során próbáltuk bevonni Kőszeg lakosságát is a tábor életébe különféle programok segítségével.

A missziós táborok szerettek volna konkrét jellé válni azáltal is, hogy befogadtak sok olyan gyermeket és fiatalt, akik származásuk miatt, vagy mert állami gondozottak, máshol hátrányos helyzetűek. Hogy ők is eljöhessenek, igen olcsó volt a tábor: mert az ország missziós lelkületű plébániái, imaközösségei összeadták csaknem a teljes élelmiszerkészletet, ami közel négyszáz ember esetében nem kevés. Ezen a nyáron is éreztük, hogy ébred Magyarország, terjed a missziós gondolat!

> Cikk nyomtatása > Küldje el e-mailben

2010. június
Tartalom >>>