Cikkek listázása

„Örvendezik majd ajkam, ha neked énekelek…”

Szerző: Gábor Adrienn Angéla

Fotó: Gábor Adrienn Angéla

Manapság egyre ritkábban találkozni olyan családokkal, ahol az istenszeretet és az együtt muzsikálás öröme kéz a kézben jár. A rákoskeresztúri Lökösházi família példaképe lehet mindazoknak, akik családjukkal a zenén keresztül szeretnének utat találni a Mindenhatóhoz.
Az édesanya, Kiss Zsuzsanna kicsi gyermekkora óta muzsikusnak készült. Tehetségét korán felismerték, szorgalma és kitartása pedig meghozta gyümölcsét: az ügyes zongorista növendék gondos tanárok keze alatt kiváló zenetanárrá érlelődött. Jelenleg a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában tanít zongorát, szolfézst, zeneelméletet és zenetörténetet, de orgonistaként is rendszeresen teljesít szolgálatot budapesti vagy vidéki templomokban. Szabadidejében – miként már kora ifjúságában is – komponál, kórusműveit tanítványai rendszeresen előadják. Elismert és kedvelt pedagógus, emellett négygyermekes családanya. Otthonukban rend és kényelem szolgálja a feltöltődést, a közös együttléteket, az imádságos ünnepeket.

– Azok a szokások, amelyek a hívő katolikusok életében megvannak, természetesen a mi családunk életéből sem hiányozhatnak: rendszeresen járunk templomba, hálát adunk az ételért, közösen imádkozunk. Istenhez való ragaszkodásunk mégis inkább az élethez, a kötelességeinkhez, a szolgálathoz való hozzáállásunkban mutatkozik meg. A családtagok közötti őszinte, figyelmes kapcsolat és egymás segítése nálunk természetes. Az Istennel való közösségünk családi életünk minőségében válik láthatóvá – mondja Zsuzsanna. Az egyházért vállalt áldozatos munka számukra nem idegen: a férj még Békéscsabán, korábbi lakhelyükön kántorkodott évekig, Zsuzsanna a mai napig orgonál, gyermekeik pedig rendszeresen közreműködnek a Kórusiskola énekeseiként a szentmiseszolgálatban. Hozzászoktak az igényes, míves liturgiához, ezért igencsak kritikusak azokkal a lelkes templomi énekesekkel szemben, akik híján vannak a mesterségbeli tudásnak. Ők szerencsések: nemcsak tehetséget kaptak, hanem annak gondozását is.

Nem lehet elég korán kezdeni

– A zenetanulás az anyaméhben kezdődik – vallja a pedagógus. – Még ha nem is tud hangszeren játszani a kismama, de zenét hallgat, és magzata megszereti a hangok csodálatos világát. Az én babáim intenzíven mozogtak a zenére, így a világra jövetelük előtt már biztosak voltunk benne, hogy valamilyen szinten kapcsolatuk lesz a muzsikával. A zenetanulás és a sport mellett a nagyobbik fiam egy időben néptáncolt is, a kislányom pedig balettozik. Egy ideje azon töri a fejét, hogy énekművész vagy koreográfus legyen-e, ha felnő. A Jóisten megáldotta őket zenei tehetséggel, de az is bizonyos, hogy sokat merítenek a szülői mintából: látják, mily nagy örömmel ülök a zongorához, és tudják, milyen fontos az életemben a zene – meséli Zsuzsanna.

Aki már próbálta, tudja, hogy a zenetanulás legtöbbször igencsak fáradságos tevékenység. Ahhoz, hogy valódi örömöt jelentsen és esztétikai élményt nyújtson, hosszú évek kitartó, szorgalmas munkája szükségeltetik. A tehetség – és annak felismerése – önmagában nem elég. A kezdeti fellángoláson úrrá lévő lustaság vagy kamaszos nemtörődömség ugyanis könnyen kudarcok sorozatába torkollhat, és a mégoly tehetséges diák is feladhatja.

– Az a tapasztalatom, hogy a legtöbb növendék életében bekövetkezik egy olyan szakasz, amikor minden mást akar, csak éppen gyakorolni nem. Ezzel nincs mit tenni, túl kell élni. Nagyon fontos a türelem és az elfogadás, de azért a józanság is indokolt. A tehetségesebbek könnyebben átvészelik a nemszeretem hónapokat is, a gyengébb képességűeknek nagyobb figyelem dukál – mondja Zsuzsanna. Noha a félévi vizsgák felkiáltójelként villognak a nebulók szeme előtt, a rendszeres gyakorlás rutinná tételéhez nélkülözhetetlen a hathatós szülői odafigyelés. Sokan csak felnőttként hálásak a néha kíméletlennek tűnő noszogatásért. Nemcsak a szépségért, hanem a varázslatos hangok előcsalogatásáért is meg kell küzdeni – de a kitartás mindig bő termést hoz.

A Lökösházi családban mindazonáltal a pianínóért is „harc” folyik: jól ütemezett gyakorlási renddel és persze kompromisszumokkal jutnak csak a gyerekek a hangszerhez. Noha már egyiküknek sem a zongora a főhangszere, az mégis a zenetanulás elhagyhatatlan kelléke. A zenei készségeket fejlesztő szolfézs, amellett magasabb szinten az összhangzattan-zeneelmélet, majd a transzponálás-partitúraolvasás rendszeres gyakorlást és biztos manuális tudást igényel.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>