A Cursillo a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyében
Mozgalom – pápai áldással
Szerző: Sipiczki Sándor
– A Cursillo az 1940-es években indult útjára Spanyolországban, egy világi ember, egy püspök és egy pap összefogásával, ami jól szimbolizálja azt, hogy az egyház nemcsak a klérusból áll, hanem minden megkeresztelt emberből. A spanyol egyház helyzete nagyon sajátságos volt, mert a polgárháború során rengeteg papot, szerzetest, püspököt végeztek ki. A még megmaradt emberekben élt a remény, hogy az Isten segítségével talpra állítsák az egyházat. Ez a mozgalom 1953-ban lépett ki Mallorca szigetéről, és az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag valamennyi földrészre eljutott. A Cursillo szó kurzuskát jelent. Amikor öt évvel ezelőtt személyesen találkoztam ezzel a mozgalommal Leányfalun, egy igazi kalandra, kihívásra számítottam, és nem is csalódtam. Nagyon érdekes a Cursillók felépítése. Az első este az önmagunkkal való szembesülésé, az elcsöndesedésé, annak az élménynek a megéléséé, hogy barátok, befogadó emberek között vagyunk. A második nap már a mélyre való evezés, amikor szembesülünk önmagunkkal. Azzal, hogy vagy Jézussal vagyunk, vagy Jézus ellen, középút nincs. Ez a nap tehát állásfoglalásra késztet minket. Elgondolkodtat, érezzük azt, hogy Isten személyesen hív bennünket. A harmadik nap egyfajta hálaadás, illetve ráeszmélés arra, hogy másokat is elvihetünk Jézus Krisztushoz. Rájövünk arra, hogy a kereszténység nem magánügy, hiszen a létével, tehát a krisztusi igazságokkal és azok megélésével jelen van a világban. A Cursillo azzal zárul, hogy egyfajta küldetést ad, kicsit hasonlóan a bérmáláshoz.
– Miként került a mozgalom élére az egyházmegyében?
– A Cursillónak minden egyes egyházmegyében szüksége van szervezeti egységekre. Akik már szerveztek Cursillót a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyében, azt javasolták dr. Bábel Balázs érsek atyának, hogy engem nevezzen ki a mozgalom egyházmegyei vezetőjének, és ez a közelmúltban meg is történt. Első feladatunk egy titkárság kiépítése. Olyan munkatársakra van szükségünk, akik lebonyolítják levelezésünket, felkutatják azokat az embereket, akiket meghívunk ezekre a találkozókra. A Cursillo nem száraz előadásokkal teletűzdelt néhány nap, hanem egy olyan élmény, amely segít a megújulásban. A Cursillónak van egy nagyon szép imádsága, amely így kezdődik: „Uram, újítsd meg a világot, és kezd velem”. Vagyis sohasem másokban keressük a hibát, hanem azt kutatjuk, hogy mi az, amit magunkban kell helyrerakni, mi az, amiért hálásak lehetünk. A Cursillo erőteljesen rámutat arra, hogy tevékeny keresztények legyünk. Nem elegendő megelégednünk azzal, hogy vasárnap elmegyünk egy órára a szentmisére, hanem az egész életünket át kell, hogy hassa a kereszténység. A Cursillóban minden egyes kurzus előtt, alatt és után is nagyon sokan imádkoznak a résztvevőkért, a munkatársakért és a lelkipásztorokért. Azt hiszem, hogy ez a háttérimádság az, ami nagyon megerősít engem és a többieket is abban, hogy ez nemcsak emberi erőfeszítés. „Gyümölcséről ismerszik meg a fa”, és én bízom benne, hogy a Cursillo ebben az egyházmegyében is meghozza a maga maradandó gyümölcseit.
– Melyek a legfontosabb további feladatai?
– Az egyházmegyének gyakorlatilag Sükösd volt a cursillós központja. Fabókné Ildikó és Gillyén Elemér az a két nagyon talpraesett és bátor keresztény ember, akik ott már szerveztek Cursillókat nők és férfiak számára egyaránt. Ebben a mozgalomban ugyanis külön-külön tartanak napokat a két nem képviselőinek. Ennek talán az az oka, hogy a férfiak és a nők sok mindent másként látnak, másként gondolnak. Nem az elválasztás a cél, hanem hogy lehetőséget teremtsünk a sajátságos problémák megoldására. Legközelebb szeptember 24-én lesz majd egy cursillós lelki nap Kiskunhalason. Solton továbbra sem más a feladatom, mint az, hogy szolgáljam Isten szent népét. Tervezem azt, hogy itt is legyenek egynapos Cursillók. Korábbi szolgálati helyeimen, Baján, Kiskunfélegyházán is szervezetem ilyeneket, egy-egy alkalommal mintegy száz résztvevővel. Bízom benne, hogy Solton is eljön az idő, amikor meg tudok hirdetni egy ilyen Cursillót. Természetesen még egy kicsit várnom kell, hiszen egy év sem telt el azóta, hogy plébánosi kinevezést kaptam a városban. Lassan megismerem az embereket. Alulról építkezem, az óvodásoktól. Most éppen egy táborozást tervezünk a fiatalokkal, de elindítottunk egy helyi vezetőképzőt is, az úgynevezett Navigálót. Lassan, de biztosan alakul az a munkatársi csapat, amelynek segítségével a városban is meg tudom szervezni az első Cursillót.
– Hogy foglal állást az egyházi vezetés a Cursillóval kapcsolatban?
– 1966-ban, a cursillós csoportok világtalálkozóján VI. Pál pápa kijelentette: „Tapasztalat igazolta, és a gyümölcsei hitelesítették a Cursillókat. Immár polgárjogot nyerve léptek rá a világ országútjára”. Innentől gyakorlatilag pápai áldással működik a Cursillo. A későbbiekben a boldog emlékű II. János Pál pápa is több alkalommal buzdította a Cursillót további munkára, megerősítette áldásával, imádságával. Ezzel együtt a Cursillónak soha nem szabad azt elfelejtenie, hogy egy mozgalom, amely az egyház része, amelynek mindenkor egyetértésben kell lennie a pápával, a helyi püspökkel, illetve érsekkel, valamint a lelkipásztorokkal. Ha ez az egység, egyetértés fennáll és megmarad, akkor a Cursillónak mindig is helye lesz a világegyházban.
