Cikkek listázása

A tekijai kegyhely az évszázadok sodrában

Győzelemre segítő augusztusi hóvihar

Szerző: Szabó Judit

Fotó: Harmath Károly OFM

Savoyai Jenő 1716-ban, éppen Havi Boldogasszony napján, azaz augusztus 5-én aratta a döntő fontosságú tekijai győzelmet. A legenda szerint a harc már elveszettnek látszott, amikor Jenő herceg a kegykép előtt könyörgött segítségért. És íme, csoda történt: nyár derekán, augusztusban hó kezdett hullani, amely a keresztényeket elrejtette a már-már fölülkerekedő törökök elől, és így a csata Mária híveinek győzelmével végződött.
Bécs sikertelen ostroma rávilágított a korábban félelmetesen erős Oszmán Birodalom gyengeségeire. A Magas Porta gondjai megsokasodtak, amikor egyszerre több hadszíntéren kellett felvennie a harcot az ellene szövetkező közép- és kelet-európai hatalmak Szent Ligájával. A Lotaringiai Károly fővezérsége alatt álló keresztény haderők számára az 1686-os esztendő hozta meg az első igazán átütő sikereket. Buda visszahódítása lelkes visszhangot váltott ki Európa-szerte. A következő években újabb babérkoszorúkat arattak: 1688-ban Belgrád, 1689-ben pedig Szerbia nagyobb része a keresztény haderő kezére jutott. Talán Isztambulig meg sem álltak volna, ha XIV. Lajos francia király nem indít újabb háborút Ausztria ellen. Így azonban Bécs kénytelen volt visszavonulást fújni és a csapatok egy részét átvezényelni a nyugat-európai hadszíntérre. Az új nagyvezír, Köprülü Musztafa kapva kapott az alkalmon, és 1690 tavaszán ellentámadásra vezényelte seregét. A császáriak kénytelenek voltak feladni Belgrádot, és 1691. augusztus 19-én Szalánkeménnél (ma: Slankamen) ismét farkasszemet néztek a törökökkel. Amikor sötétedéskor elcsendesült a fegyverek zaja, a csatamezőn mintegy húszezer török és tízezer keresztény harcos teteme hevert. Badeni Lajos hadvezér szavai szerint ez az összecsapás a „század legkeményebb és legvéresebb csatája volt”. Az ütközetben elesett a 28 éves Zrínyi Ádám, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós egyetlen fia. Vele kiveszett a négyszáz éves múltra tekintő, a 16. és 17. században nagy szerepet játszó magyar-horvát nemesi család.

A fogyatkozó félhold

Savoyai Jenő 1697-ben a zentai csatában végzetes vereséget mért a törökökre, és a Magas Portának nem maradt más választása: fegyverszünetet kért, és követét Karlócára (ma: Sremski Karlovci), a béketárgyalásra küldte. Az 1699. évi béke szentesítette a magyarországi török hódoltság megszűntét. Temesköz kivételével a törökök valamennyi korábbi hódításukról lemondtak. A megkötött béke emlékére, azon a helyen, ahol a békekötéskor a Szent Szövetség uralkodóinak és a szultán képviselőjének a sátra állt, 1808-ban felépítették a Békehozó Miasszonyunk kápolnáját.

Akropolisz a Duna felett

Kedvező földrajzi fekvésnek köszönhetően, a Duna fölé szökkenő sziklán már az őskor névtelen embere épített magának hajlékot. IV. Béla pedig 1235-ben a franciaországi Trois-Fontaines ciszterci apátságból érkező szerzetesek számára Bélakút néven monostort alapított. A Török Birodalom terjeszkedése következtében Bélakút a 15. században új szerepet kapott, várként a déli végvárvonal egyik fontos láncszeme lett. Az erődített monostor egy hónappal a mohácsi vész előtt esett el. A törökök kiűzése után a bécsi hadvezetés úgy döntött, hogy a még fennálló török veszély megfékezése érdekében a ciszterciek monostorát lebontja, és helyére egy új, Vauban rendszerű várat emeltet. A „Duna Gibraltárja” névvel büszkélkedő erődítmény 112 hektár területen épült, 16 kilométer hosszú földalatti folyósokkal. Maga a vár a kor legnagyobb katonai létesítményének számított egész Európában. Bevehetetlensége nem került próbára, mert mire 1780-ra elkészült, a két birodalom közti határvonal már messze délen húzódott. Mindössze egy alkalommal, az 1716. augusztus 5-én lezajlott tekijai ütközetkor sikerült a törököknek az épülő vár közelébe férkőzniük.

Kereszt és török félhold

Noha a törökök a karlócai békével 25 évre szóló fegyverszünetre kötelezték magukat, titokban egy újabb hadjárat tervét fontolgatták. Szerették volna megbosszulni a 20 évvel korábban Zentánál elszenvedett vereségüket, továbbá visszaszerezni a magyarországi területeket. Arra számítottak, hogy a keresztény csapatok képtelenek lesznek komolyabb ellenállást tanúsítani, hiszen a Habsburg Birodalmat igencsak kimerítette a Rákóczi-féle felkelés, illetve a spanyol örökösödési háború.

A döntő összecsapásra Havas Boldogasszony napján, augusztus 5-én a péterváradi erődítmény árnyékában fekvő Tekijánál került sor. A középkorban ezen a helyen egy Mária-kápolna állt, amelyet a törökök leromboltak, és helyette egy tekkijet, azaz derviskolostort emeltek. Nyaranta ez a hely a várban állomásozó törökök kedvenc kirándulóhelye volt. 1693-ban az iszlám szentély helyén a jezsuiták a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére kápolnát építettek.

Az ütközet reggel hét órakor vette kezdetét, és rövid időn belül hatalmas csatává nőtt. Amikor a harc már elveszettnek látszott, Savoyai Jenő herceg, a keresztény csapatok főparancsnoka visszavonult. Sátorában térdre borult Szűz Mária képe előtt, imáiban közbenjárását kérte. És íme, csoda történt: nyár derekán, augusztusban hó kezdett hullani, amely a keresztényeket elrejtette a már-már fölülkerekedő törökök elől, így a csata Mária híveinek győzelmével végződött. Savoyai seregei megfutamították Ali pasa csapatait, és gazdag zsákmánnyal tértek vissza.

A csatában kilenc főnemesi származású tiszt vesztette életét. Köztük volt a 28 éves gróf Koháry György huszárkapitány, aki egy neves felvidéki arisztokrata családból származott. Mellette nyugszik öccse, János, aki egy évvel később Belgrád alatt esett el. Végső nyughelyük a Szent György-templom alagsori kriptája. A templomot Vajdaság egyik legszebb barokk épületeként tartják számon.

Savoyai a tulajdonában levő Santa Maria Maggiore-bazilika Madonnájának a másolatát hálából a kápolnának ajándékozta. Az évek folyamán a kápolnát többször is bővítették, átépítették. 1754-ben fatornyot építettek elé, amelyre két harangot emeltek. Megáldásukra július 26-án, Szent Anna napján került sor. A templom mai alakját 1881-ben nyerte el. Hogy egykor itt török mecset állott, arra a tetőszerkezeten elhelye­zett kupolás kis torony emlékeztet, melynek tetején ma is láthatjuk a török félhol­dat, felette pedig a keresztet annak jelképeként, hogy a keresztény haderők győztek az Oszmán Birodalom serege fölött. A kegytemplom külsejét és belső liturgikus terét a hívők adakozásából 1977-ben újították fel. A templom színes üvegablakai közül kettő magyar vonatkozású. Balról a harmadikat a Hitélet folyóirat szerkesztője, munkatársai és olvasói ajándékozták Szent Erzsébet tiszteletére, a szemben lé­vőt pedig a szabadkai egyházmegye búcsús hívei ajándékozták Szent István király tiszteletére.

A nagy múltú Mária-kegyhely a vajdasági hívők egyik kedvelt zarándokhelye. Van, akit a gyógyulás vágya, mást a vigaszkeresés, a bűnbocsánat óhajtása, ismét mást a szokás, a kíváncsiság visz Tekijára, ahol évente két alkalommal nyerhetünk búcsút: Szent Anna napján (július 26-án), illetve Havas Boldogasszony ünnepén.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>