Készülődés a XX. Ifjúsági Világtalálkozóra
Elindulunk, hogy más úton térjünk haza
Szerző: Kácser Anikó
Fotó: WJT gGmbH
A minél praktikusabb ruhatár, az ezer nélkülözhetetlen apróság listájának összeállítása és az utazás előtt elvégzendő feladatok mellett néha nehéz a belső nyugalom, a „hallgatás légkörének” megtalálása. De a honlapon a hasznos tudnivalók mellett ott sorakoznak a MKPK Ifjúsági Bizottsága által összeállított lelki felkészítő csomagok is. És ahogy majd a találkozó többszázezres tömegében megtaláljuk a csend, az ima szigeteit, úgy az itthoni készülődés forgatagában is.
„1997-ben a párizsi Ifjúsági Világtalálkozón már részt vettem, akkor, az előtalálkozón ismerkedtem meg a Chemin Neuf Közösséggel, ami nagy változást hozott az életemben – emlékszik vissza Betti. – A mostani találkozóra már a közösséggel készülök, a közösségi hétvégéink is erről szóltak. Néhányan a szervezésben is részt veszünk, előbb kiutazunk – biztosan szükség lesz a segítő kezekre. És természetesen sok imával készülünk a találkozóra. Minden találkozásra felkészül az ember, és itt elsősorban – a többi fiatalban is – Jézussal szeretnénk találkozni. Hogy nyitottak legyünk erre, fel kell készítenünk magunkat.”
Anna, aki nemrég volt bérmálkozó, egyedül indul útnak: „Főként misére járással készülök a találkozóra, igyekszem jobban odafigyelni mindarra, ami a szentmisén történik, jobban átélni az eucharisztiát. Emellett megpróbálok kihasználni minden egyházi eseményt, hogy lelkileg ráhangolódjam az útra, és természetesen a napi imákban is készülök. Még nem vettem részt ilyen találkozón, de a képeken, amiket láttam, nagyon megfogott, hogy milyen sok fiatal van ott. Ez olyan erőt sugároz, ami az egész életre is nagy lökést ad.”
A találkozó programja kinyomtatva körülbelül hetven oldal – csaknem ijesztő. Ahogy az a hír is, hogy a szentatya miséjére egymillió zarándokot várnak. Ugyanakkor ebben az óriási méretben rejlik az ilyen találkozók ereje.
„Nagy várakozással állok mostani találkozó előtt. Megtapasztalhatják az emberek Kölnben, hogy az egyház fiatal – mutat rá Betti. – Sokan élhetik meg úgy, például vidéken, hogy egyedül vagyunk, és nehéz, küzdelmes hívőnek lenni. Az ilyen nagy találkozókon lehet igazán érezni, hogy micsoda erő van az egyházban, látva a rengeteg fiatalt.”
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem különböző karairól sokan mennek a találkozóra. „A mindennapi életből kicsit kizökkenve, valamiféle lelki megújulást várok a találkozótól – mondja Árpád, aki az Információs Technológiai Kar hallgatója. – Persze az is nagyon érdekel, hogy találkozhatunk a pápával és sok más országból, földrészről jött fiatallal. Jó olyan emberek között lenni, akik ugyanabban hisznek, amiben én.”
Hallgatva a londoni híreket, egy pillanatra összeszorul az ember torka. Mi lesz, ha a találkozóban valaki célpontot lát? „Ez nyilván majdnem mindenki fejében megfordul, de csak bizalommal lehet elindulni egy zarándoklatra – mondja Péter. – Azzal a bizalommal, amivel a napkeleti bölcsek is elindultak, akikre ezer veszély leselkedhetett. És talán éppen itt az alkalom, hogy megmutassuk, a szeretet és a béke messzebbre vezet.”
„Az evangélium úgy írja, hogy a bölcsek a Krisztussal való találkozás után »más úton« tértek haza – írta II. János Pál üzenetében. – Az útirány megváltoztatása jelképezheti a megtérést, amelyre mindenki meghívást kap, aki Jézussal találkozik, hogy olyan imádóvá váljon, akit ő kíván (vö. Jn 4,23-24). Ez azzal jár együtt, hogy az ő követőiként – ahogy Pál apostol írja – »élő, szent, Istennek tetsző áldozattá« váljunk. Az apostol hozzáteszi, hogy ne vegyük át a világ gondolkodásmódját, hanem változzunk meg szellemünk megújulásával, hogy felismerjük, »mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves neki és mi a tökéletes« (vö. Róm 12,1–2).”
