III. Váci Nemzetközi Gregorián Fesztivál (2005. június 30. – július 3.)
Csúcs és forrás – a zenében
Szerző: Szarvas István
Fotó: Szarvas István
A szentmise azonban az istenit és az emberit, az égit és a földit kapcsolja egybe. Természetfeletti sajátossággal bír. Ezért lehet csúcs és forrás. Isten és ember közös cselekvésének, „csúcstalálkozójának” a pillanata, ugyanakkor lelki életünk forrása is.
Ez a kincs a 20. század folyamán került újra a figyelem középpontjába. Ekkor indultak el azok a kutatások, amelyek a régi kódexek, hiteles források alapján kívánták feltárni, újra élővé tenni, a dekadencia jegyeitől megszabadítani a gregorián éneket. Ebben a munkában különösen kiemelkedő volt a solesmes-i bencések munkája. Munkásságuk hatására indult el a gregorián ének tudományos kutatása, amely most már számos zenetudományi intézet életében teret kapott. A kutatások nyomán születtek meg a mai liturgiához használatos gregorián énekeskönyvek, és jöttek létre a templomi szkólák, amelyek értő módon tudják megszólaltatni ezeket az énekeket.
Hazánkban 1990-ben alakult meg a Gregorián Társaság Béres György kezdeményezésére a gregorián ének tanulmányozása, tanítása, művelése céljából. Az alapítás óta harminchat tanfolyamot, tizenöt tanulmányi napot és ugyancsak tizenöt szkólatalálkozót szerveztek. És az idén harmadik alkalommal rendezték meg a Váci Nemzetközi Gregorián Fesztivált (az elsőre 1998-ban, a másodikra 2002-ben került sor).
A gregorián fesztivál célja az volt, hogy a gregorián énekkel annak igazi közegében, a liturgiában találkozzunk. Ezért a program fő gerincét a liturgikus események alkották. Ennek kapcsán első helyen kell megemlítenünk a szentmiséket. Dr. Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke mutatta be az első szentmisét június 30-án, aki a szép, a jó és az igaz eszményére irányította a figyelmünket. Szombaton dr. Takács Nándor nyugalmazott püspök mutatta be a szentmisét, amelyen a KALÁSZ országos találkozójára érkezett hívek is részt vettek. Vasárnap pedig a rendezvény fővédnöke, dr. Beer Miklós váci megyéspüspök celebrálta a szentmisét. A szentmisék mellett mindennap lehetőség nyílt arra is, hogy szkólák vezetésével bekapcsolódjunk a zsolozsmába.
A találkozó szakmai részét képezték az úgynevezett workshop-ok, ahol az érdeklődők egy-egy professzor előadását, bemutató óráját hallgathatták meg. Meghívott előadó volt többek között: Fr. Cornelius Pouderoijen OSB; Heinrich Rumphorst Berlinből, aki jelenleg a Berliner Choralscholát vezeti és a lipcsei Zene- és Színművészeti Főiskolán tanít; dr. Nino Albarosa, aki az udinei bölcsészettudományi karon a zenei paleográfia rendes professzora, valamint a Pápai Egyházzenei Intézet vendégprofesszora Rómában; dr. Alberto Turco, aki szintén a Pápai Egyházzenei Intézet gregorián tanára, emellett több szkóla vezetője.
A fesztivál harmadik fő alkotó elemét a több alkalommal megtartott hangverseny alkotta, amelynek során a számos külföldi és hazai szkóla bemutathatta műsorát. Csak néhány jelentősebb kórust hadd említsünk meg: Schola Resupina (Bécs), Schola Maastricht (Hollandia), Berliner Choralschola (Németország), Consortium Vocale Oslo (Norvégia), In Dulci Iubilo (Olaszország), de a magyar szkólák is szépen szerepeltek: Schola Gregoriana Budapestinensis (vezényelt: Béres György), Iubilate Schola (vezényelt: ifj. Sapszon Ferenc).
A fesztivál programjának gerincét egyéb rendezvények is kiegészítették, például „A látható zene II.” – az Olajág Keresztény Művészeti Társaság kiállítása, vagy Sándor János erdélyi fafaragó kiállítása. De a bátrabbak az éremverést vagy a kódexmásolást is kipróbálhatták.
Igazán szép és gazdag program várta a fesztiválra látogatókat, ezzel is elősegítve, hogy a gregorián ének minél ismertebb legyen korunkban.
