Fatimai engesztelő imaest Mátészalkán
Az idő odaajándékozása az Örökkévalónak
Szerző: Kovács Ágnes
Fotó: Kovács Ágnes
Nem egy percet adnak át, hanem 4-5 órát
Az imaest délután 5.30-tól este 10 óráig tart. Aki először látogat el erre a közel 5 órás imádkozásra, első gondolatként viszonyít a megszokott imádkozásához, amely általában 5 perces, és a szentmise maximum 50-60 percéhez. Felgyorsult életritmusunkban ez az idő valóban sok az egyhelyben maradásra, mégis 5-600 hívő áldozza idejét rendszeresen Istennek ezeken az esteken. Ők már megtapasztalták, hogy a lelket olykor kényszeríteni kell a megállásra, hogy megértse…
Van idő
Mikor mondtuk ezt utoljára…? Az idővel mindig sáfárkodunk, adunk a pénznek, a haszonnak, veszünk mások idejéből, a lelkünkről azonban megfeledkezünk. Az ember „beesik” a szentmisére, sok esetben ez az 50 perc is kevés ahhoz, hogy feldúlt lelkét megnyugtassa. Itt valóban van idő, óriási a megnyugvás. Az engesztelő imaest valóban az idő, és benne teljes életünk odaajándékozása az Örökkévalónak.
Templombúcsú hat hónapon keresztül
A virággal díszített, tágas, napfényes templomba visszatérnek a zarándokok. Májustól októberig minden alkalom templombúcsút is jelent. A hívek papjaikkal érkeznek, akik bekapcsolódnak a gyóntatásba, a rózsafüzér imádkozásba, a szentmisébe. Lelki haszna van az imaestnek. Hihetetlen sok gondot hagy ott maga után az ember a szentgyónás alkalmával, mennyire jó, hogy le tudja tenni terheit, fogalmaz Heidelsperger István plébános, aki különleges hangulatúnak tartja ezeket a napokat. Mindig vannak, akik a népi imádságokat, az énekeket vezetik, hogy akik ideérkeznek, könnyen bekapcsolódhassanak, és átadhassák magukat az imádságban Istennek.
Itt együtt vagyunk…
5.30-kor kezdődnek a népi imádságok, 7 órakor a helyi görög katolikus atya parakliszt tart. Nem számít, milyen rítusú a liturgia, a hívek mindent együtt imádkoznak, így szebb és színesebb az imaest. A város nagytöbbsége református vallású. A templom környékén élő református híveket sem hagyja érintetlenül a rendszeres összejövetel. Sokan rózsafüzéreikkel érkeznek a Szűzanya oltalmát keresni, mert felekezettől függetlenül az ember mindenkor ember, akinek lelke van, akinek megnyugvásra, oltalomra van szüksége. Össze kell fogni, mondja István atya. Ezt látva a hívek is valóban megélik az összetartozás érzését. A fatimai Szűz egyik fontos kérése a rózsafüzér imádkozása volt, ez 7.30-tól 8-ig az egyik plébános vezetésével történik.
Tanúságtétel
A 8 órakor kezdődő római katolikus szentmise után városi gyertyafényes körmenet zárja az imaestet. Az emberek a körmenet alatt nem beszélgetnek: a 600 ember együtt énekli az Ave Máriát, és olyan szépen, hogy arra a bérházak ablakaiban elhúzott függönyök mögül kíváncsiskodó lakók is felfigyelnek. Az utcán álldogáló fiatalok nem gúnyolódnak a számukra talán furcsa menet láttán, hanem megilletődnek, a beszélgetést abbahagyják, és figyelnek. Különös hangulat uralkodik. Az imaest csúcsának is nevezhetnénk, amikor az 5 óra alatt felszabadult lelküket a hívek kiviszik az utcára, és adnak belőle egy-egy percet az ablakok mögött, az utcán álldogálóknak is. A körmenet végén a hívek a templom előtt áldásban részesülnek.
„Nyugodalmas jó éjszakát, Uram!”
A hívekben kialakult szép szokás szerint, elmenő vendéghez illően a jó házigazdától elköszönni még visszamennek a templomba. Ezek a percek keltik azt az érzést, amely az embert a búcsú pillanataiban megérinti, amikor szeretteitől elköszön egy szépen elmúlt este után hálával, megnyugvással, meghatódottsággal eltelve.
És az esti ének alatt az emberek elindulnak hazafelé…