Cikkek listázása

Fatimai engesztelő imaest Mátészalkán

Az idő odaajándékozása az Örökkévalónak

Szerző: Kovács Ágnes

Fotó: Kovács Ágnes

1994-ben a Ráckerti lakótelepen új templom épült a fatimai Szent Szűz tiszteletére Mátészalkán, ahol immár kilenc éve tartja meg a közösség a fatimai engesztelő imaestet…
1994-ben a Szatmári esperesi kerületben Mátészalka fogadta a Magyarországra érkező fatimai vándorszobrot, amelyhez másfél napon keresztül az egész területről érkeztek az emberek imádkozni. Ennek emlékére az akkori plébános, Miklós Dezső szerzett Fatimából egy Szűzanya szobrot, majd a ráckerti templomban megszervezte és rendszeressé tette a fatimai engesztelő imaesteket, amelyekre május 13-tól október 13-ig kerül sor minden hónap 13-án, a jelenések napján, úgy, ahogyan 1917-ben történt. Heidelsperger István jelenlegi plébános örökségként vette át és őrzi ezt a hagyományt, amelyre elsősorban a szatmári esperesi kerületből, de távolabbról is érkeznek a zarándokok autóbuszokkal, hogy együtt imádkozzanak.

Nem egy percet adnak át, hanem 4-5 órát

Az imaest délután 5.30-tól este 10 óráig tart. Aki először látogat el erre a közel 5 órás imádkozásra, első gondolatként viszonyít a megszokott imádkozásához, amely általában 5 perces, és a szentmise maximum 50-60 percéhez. Felgyorsult életritmusunkban ez az idő valóban sok az egyhelyben maradásra, mégis 5-600 hívő áldozza idejét rendszeresen Istennek ezeken az esteken. Ők már megtapasztalták, hogy a lelket olykor kényszeríteni kell a megállásra, hogy megértse…

Van idő

Mikor mondtuk ezt utoljára…? Az idővel mindig sáfárkodunk, adunk a pénznek, a haszonnak, veszünk mások idejéből, a lelkünkről azonban megfeledkezünk. Az ember „beesik” a szentmisére, sok esetben ez az 50 perc is kevés ahhoz, hogy feldúlt lelkét megnyugtassa. Itt valóban van idő, óriási a megnyugvás. Az engesztelő imaest valóban az idő, és benne teljes életünk odaajándékozása az Örökkévalónak.

Templombúcsú hat hónapon keresztül

A virággal díszített, tágas, napfényes templomba visszatérnek a zarándokok. Májustól októberig minden alkalom templombúcsút is jelent. A hívek papjaikkal érkeznek, akik bekapcsolódnak a gyóntatásba, a rózsafüzér imádkozásba, a szentmisébe. Lelki haszna van az imaestnek. Hihetetlen sok gondot hagy ott maga után az ember a szentgyónás alkalmával, mennyire jó, hogy le tudja tenni terheit, fogalmaz Heidelsperger István plébános, aki különleges hangulatúnak tartja ezeket a napokat. Mindig vannak, akik a népi imádságokat, az énekeket vezetik, hogy akik ideérkeznek, könnyen bekapcsolódhassanak, és átadhassák magukat az imádságban Istennek.

Itt együtt vagyunk…

5.30-kor kezdődnek a népi imádságok, 7 órakor a helyi görög katolikus atya parakliszt tart. Nem számít, milyen rítusú a liturgia, a hívek mindent együtt imádkoznak, így szebb és színesebb az imaest. A város nagytöbbsége református vallású. A templom környékén élő református híveket sem hagyja érintetlenül a rendszeres összejövetel. Sokan rózsafüzéreikkel érkeznek a Szűzanya oltalmát keresni, mert felekezettől függetlenül az ember mindenkor ember, akinek lelke van, akinek megnyugvásra, oltalomra van szüksége. Össze kell fogni, mondja István atya. Ezt látva a hívek is valóban megélik az összetartozás érzését. A fatimai Szűz egyik fontos kérése a rózsafüzér imádkozása volt, ez 7.30-tól 8-ig az egyik plébános vezetésével történik.

Tanúságtétel

A 8 órakor kezdődő római katolikus szentmise után városi gyertyafényes körmenet zárja az imaestet. Az emberek a körmenet alatt nem beszélgetnek: a 600 ember együtt énekli az Ave Máriát, és olyan szépen, hogy arra a bérházak ablakaiban elhúzott függönyök mögül kíváncsiskodó lakók is felfigyelnek. Az utcán álldogáló fiatalok nem gúnyolódnak a számukra talán furcsa menet láttán, hanem megilletődnek, a beszélgetést abbahagyják, és figyelnek. Különös hangulat uralkodik. Az imaest csúcsának is nevezhetnénk, amikor az 5 óra alatt felszabadult lelküket a hívek kiviszik az utcára, és adnak belőle egy-egy percet az ablakok mögött, az utcán álldogálóknak is. A körmenet végén a hívek a templom előtt áldásban részesülnek.

„Nyugodalmas jó éjszakát, Uram!”

A hívekben kialakult szép szokás szerint, elmenő vendéghez illően a jó házigazdától elköszönni még visszamennek a templomba. Ezek a percek keltik azt az érzést, amely az embert a búcsú pillanataiban megérinti, amikor szeretteitől elköszön egy szépen elmúlt este után hálával, megnyugvással, meghatódottsággal eltelve.

És az esti ének alatt az emberek elindulnak hazafelé…

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>