Gaudenzio Ferrari festménye a SzépmÛvészeti Múzeumban
Az Eucharisztia imádása
Szerző: Prokopp Mária
A kép témája – az Eucharisztia imádása a szentmisén kívül is – igen aktuális volt a 16. század elején, amikor a festmény készült. A reformáció elindulásának ideje ez. Luther Márton már megfogalmazta és 1517-ben kifüggesztette pontjait Németországban. S bár Luther, az Ágoston-rendi szerzetes pap még évekig misézett a katolikus szertartás szerint, de elindult egy folyamat, amely az egyház tanítói tekintélyét megkérdőjelezve egyre több hitigazságot vont kétségbe. Így kezdték tagadni az Oltáriszentségnek a szentmisén kívüli valóságos jelenlétét, a presentia realis-t. Képünk viszont éppen ezt hangsúlyozza.
A reformáció elutasította az Eucharisztia áldozati jellegét is, a kép ezért ezt is hirdeti, amikor az aranyból készült félhold alakú tartóban, a lunulában elhelyezett átlényegült ostyában Krisztus kereszthalálát ábrázolja. A festmény tehát a katolikus tanítás összefoglalása, még a tridenti/trentói zsinat (1545–1563) előtt, az 1520-as években.
Az úrmutató formája reneszánsz templomot, kupolával fedett centrális épületet mintáz. Ez volt a reneszánsz templomeszmény. Ez a legtökéletesebb forma már az ókorban is az istenség teljességére, végtelenségére utalt, amelyet a reneszánsz kor az 1400-as évek elejétől nagy lelkesedéssel elevenített fel. 1506-ban Rómában az ősi Szent Péter-bazilikát is elbontatja II. Gyula pápa, hogy a helyére kupolával fedett centrális templomot építtessen. Ugyanebben az évben, 1506-ban Magyarország prímás-érseke, Bakócz Tamás bíboros is centrális sírkápolnát építtet az esztergomi székesegyház oldalához! A kápolna oltárán, a római diadalívet követő hármas ív középpontjában a képünkön ábrázolt, kupolás templom formájú cibórium állhatott. Erre enged következtetni az oltár szobrászának, Michelangelo munkatársának, Andrea Ferruccinak a fiesolei dómban lévő márványoltára.
Festőnk, Gaudenzio Ferrari (1480–1546) Milánóban tanult, Leonardo da Vinci milánói tanítványai voltak rá nagy hatással, amely az alakok mély érzelmi kifejezésében, az élénk színek gazdag festőiségében és a lágy formákban jut kifejezésre. A kép kompozíciójában, az angyalok beállításában a teatralitás, a látványos összhatásra való törekvés is szerepet játszik a kor, az 1500-as évek szellemében. Hasonló felfogásban készítette a kortárs Raffaello a vatikáni pápai palota pompás falképeit 1508 és 1512 között, néhány évvel képünk elkészülte előtt. Itt, a Sala della Segnaturában II. Gyula pápa is az Oltáriszentség dicsőítését festette meg Raffaellóval. A freskó a Disputa címen ismert, mivel a kor kérdéseire, vitáira kíván választ adni az evangélisták, az egyházatyák és a hittudósok megjelenítésével az oltárra helyezett Eucharisztia körül, amelyet a keresztény világ legnagyobb tudósai mély hittel imádnak.
Képünket Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum két világháború közötti nagy jelentőségű igazgatója hagyományozta a múzeumra.
