Cikkek listázása

Összhangban a természettel

Szerző: Suhajda Lajos SVD

Húsvét, feltámadás. A kereszténység legnagyobb ünnepe,
a Megváltó győzelmének ünnepe. Győzelmet aratott
a halálon, a bűnön, a sátánon. Az ő győzelme a mi győzelmünk is, minden emberé. A győztes ajándékot szokott kapni. Mit adhatnánk mi, emberek, akikért mindezt tette? Kövessük életpéldáját, amiből most csak egyet emelek ki:
ő szerette a természetet, összhangban élt vele.
Az ember történelme két isteni kijelentés között bontakozik ki. Az egyik: „Töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok… minden… fölött” (vö. Ter 1,28); a másik: „Íme, újjáteremtek mindent!” (vö. Jel 21,5). Jézus is ebben a keretben élt közöttünk. Az isteni gondviselésben való bizalmat így kötötte a lelkünkre: „Ne aggódjatok életetek miatt… Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket… Nézzétek a mező liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül”
(Mt 6,25–34).
Hogyan élik ezt meg az Amazonas partján?
Karl Heinz Arenz, azaz Carlos testvér Németországból érkezett az Amazonas vidékére.

Misszionárius, aki észrevette, hogy az itt élők szorosan együtt élnek a termé­szettel. Bár a más népekkel – gyarmatosító portugálokkal, Afrikából származó néger rabszolgákkal – való keveredés, azok eltérő kultúrája sokat rontott ezen, mégis sok mindent sikerült megőrizni az ősi életszemléletből. A testvér így vall erről: „Még ma is lenyűgöz az emberek szívóssága, amellyel ragaszkodnak világnézetükhöz. Ezt sokkal gyakorlatiasabban és természetesebben teszik, mint mi. Az egész emberiség jólétét tartják szem előtt. Ebben a világnézetben az Evangélium nem képez idegen »testet«, hanem megerősíti azt. Mi is tanulhatnánk ettől a kultúrától!”

Ennek a kultúrának a központi em­bere a „pajé”, a gyógyító ember. Az ő feladata, hogy az életet újra mozgásba hozza, ha törés áll be. Az itt lakók sze­rint a természet gazdagsága nem arra való, hogy kizsákmányolják, hanem hogy ésszerű használattal mindenki tisz­tességes életét biztosítsa. A testvér szerint: „A keresz­ténység feladata nem is különbözik ettől lényegesen. Ez összhangban áll az Evangéliummal. Ezen a ponton tudunk közeledni hozzájuk”.

Carlos testvér missziós munkájának kiindulópontja: „Meg kell becsülni másokat, értékeiket és kultúrájukat. Az Amazonas-vidékiek életviteléből az is világosan látható, mire akar a kereszténység nevelni. Arról van szó, hogy hogyan bánnak a közösségek a társadalom életében előforduló különböző »rendetlenségekkel«, törésekkel. Akarják-e gyógyítani, és hogyan? Az itt lakók ezt megteszik, sikeresen, hosszútávon”.

Carlos testvér sokat tanul Dona Na­zarétől. Ez az asszony gyógyító ember, „pajé”. Egy kis településről származik. Amikor tíz éves volt, eljött hozzájuk egy várandós anya. Nehézségei voltak a szüléssel kapcsolatban. A kislány édesany­ja mindent megpróbált, de nem tudott segíteni rajta. Nazaré akkor még nem ismerte képességeit. „Amikor megláttam azt az asszonyt, elfogott valami, és mindenkit kiküldtem a szobából. Azt sem tudom, hogy akkor mi történt, de rögtön megéreztem a gyer­mek fejét, egészen fönt a bordáknál. Sikerült a gyermeket megfordítani, és az anya sikeresen világra hozhatta gyermekét”.

Azóta ez a „specialitása”, a születendő gyermeket a megfelelő testhelyzetbe hozni. Többnyire nem is tudja, mi is történik, ösztönösen cselekszik. Lányai valamennyit örököltek tudásából, de sokat kell még tanulniuk.

Dona Nazaré vallja: „Ezeknek a képességeknek a kezdete és továbbadása a megfigyelésben rejlik, és annak felfedezésében: milyen képességeket és hitet hordozunk magunkban”.

Imádkozzunk, hogy Isten ajándékait mindenki felismerje, Isten elgondolása szerint ha­sználja, a természetet tisztelje és Isten terve szerint összhangban éljen vele.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>