Nézőtér
Szerző: Nevelős Zoltán
Nem félek (Io non ho paura)
A közeli tanyáról való gyerekek játszadoznak a búzamezők lankáin valahol Dél-Olaszországban. Egyikük, Michele egy romos épület mellett, egy fémlappal fedett gödörben rabságban tartott kisfiút talál. Ki ő, és hogy került oda? Michelét egyszerre hajtja a kíváncsiság és a segíteni akarás, de felnőttekkel nem könnyű szembeszállni. Gabriele Salvatores filmjének legerősebb része az, amikor egy gyerek szemével éljük át a megmagyarázhatatlan és épp ezért rémisztő eseményeket. Később a film lépésről lépésre logikusan felépített krimivé válik, amely a gyermeki nézőpontot némileg háttérbe szorítva logikus megoldáshoz vezeti a történetet.Zatoichi (Zatoichi)
Kitano Takeshinek, korunk legjelentősebb japán rendezőjének életművéből csak a szép jutott eddig el a magyar mozikba: érzelmes, gyönyörű, szimbolikus képekkel teli alkotások, mint a Tűzvirágok vagy a Bábok. Kitano harcos-véres sorozatából most a kosztümös Zatoichit láthatjuk, amelyben a rendező egyben a címszerepet is alakítja, a vak masszőrét, aki legyőzhetetlen a szamurájkard forgatásában: a gyengéket védelmezi, a bitangra lesújt. Különleges és csodaszép kalandfilm erős idegzetűeknek.
A passió (The Passion of the Christ)
„Senki sem veszi el az életemet, önszántamból adom oda” – mondja Jézus (Jim Caviezel), és a film ennek a teológiailag pontos mondatnak az illusztrációja. „Hát elkezdődött” – szól Mária (Maia Morgenstern), amikor fia elfogatásáról hall. Az események megállíthatatlanul száguldanak a végkifejlet felé, és ahogy az alakok – ki tudatosan vállalással, ki nem tudván, mit cselekszik – betöltik a rájuk kirótt szerepeket az áldozat véghezvitelében, úgy a nézőre is előre ismerhető, bár megrázóan gyötrelmes program vár. Mel Gibson rendezése a filmvásznon ritkán látott, véres naturalizmussal ábrázolja az erőszakot, mintegy átütve a szemlélőben a megszokás tompaságát vagy a cinizmus védelmi mechanizmusát. A cél nem lehetett más, mint a sokkolás kockázatát is felvállalva a szenvedéstörténeten való elmélkedésre kényszeríteni az embert: lásd, ez volt megváltásod ára!
Magával ragadó mélység
„Számomra végtelenül nagy élmény volt – jelentette ki a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára, Veres András püspök, miután a testület tagjai az MKPK háromnapos tavaszi ülésének keretében megtekintették Mel Gibson A passió című filmjét. – Végtelenül nagy átélésre ad lehetőséget a maga (talán néha már túlzottan is naturalista) véres valóságában. Ugyanakkor a produkció nagyon meghökkentő, és az ember lelkét magával ragadó mélységbe viszi le, hogy megértse, mi a szenvedés, mi volt az a szeretet, ami Jézust ennek a szenvedésnek az átélésére képessé tette.” A püspök a filmet világszerte ért kritikák kapcsán így fogalmazott. „Nem vettem észre benne antiszemitizmust. Azt gondolom, hogy aki ezt mondja, vagy nem látta a filmet, vagy nem tudja, hogy miről beszél, mert ebben a filmben én semmiféle antiszemitizmust nem találtam.”
