Cikkek listázása

Láttam, hogy víz tör elő a templomból

Szerző: Kovács Ervin

A keresztvízszentelés és a keresztség kiszolgáltatása a húsvéti vigília központi része, nemcsak helyét, de jelentőségét tekintve is. A keresz­ténység első évszázadaiban ez volt ugyanis a keresztelés egyetlen időpontja, a felnőttkeresztségnek pedig ma is a legalkalmasabb napja.

A húsvéti misztérium – Krisztus Urunk átvonulása a földi életből a feltámadt új életbe a kínszenvedésen és a halálon keresztül (melyet Jézus szintén keresztségnek nevez) – a keresztség szentségében válik jelenvalóvá, hogy abba hatékonyan bekapcsolódhassanak a bűn és az örök halál rabságából szabadulni vágyó keresztelendők. Erre az újjászületésre készítenek fel az ószövetségi olvasmányok, melyek közül legfontosabb az Egyiptomból való kivonulás története. A zsidó nép földi szabadulása a rabság házából, átvonulása a Vörös-tengeren Mózes vezetésével és az ellenség veszte egyaránt a megváltás és a keresztség előképe. Hiszen Krisztus vezetésével a hívők átvonulnak a lelki halálból a keresztség vizén át Isten gyermekeinek szabadságába és méltóságába, miközben a bűn és a halál szerzője, a Sátán vereséget szenved. A keresztvíz tehát a víz természetes szimbolikáját természetfelettivé emelve eszköze lesz a pusztulásnak (a halál halálának), az új életnek (újjászületés az isteni életre) és a tisztulásnak.

A keresztvíz szimbolikáját legjobban a szentelési imából érthetjük meg. Isten, aki láthatatlan erejével a szentségi jelekben csodálatos dolgokat művel, már a teremtés óta felkészítette a vizet arra a szerepre, melyet az idők teljességében rá akart ruházni. A Lélek már a kezdeteknél ott lebegett a káosz vizei fölött, hogy a víznek már akkor megszentelő erőt adjon. Noé idejében a vízözönnél egyazon víz titokzatos ereje vetett véget a régi, bűnös világnak és lett az új világ, az erényes élet kezdete. Ez a víz hordozta hátán a megmenekülést jelentő bárkát, mely az egyház előképe. A kivonuláskor a Vörös-tengeren száraz lábbal átvonuló, a fáraó rabigájából szabaduló nép a megkereszteltek előképe lett. Krisztus Urunkra, miközben megmerült a Jordán vizében, leszállt a Szentlélek, majd amikor a kereszten függött, megnyílt oldalából vér és víz fakadt, az oltáriszentség és a keresztség előképe. A feltámadás után pedig már kifejezetten meg is paran­csolta Jézus tanítványainak a népek tanítását és megkeresztelését.

Ezek után kéri az egyház az Atyát, hogy nyissa meg a keresztség forrását, az egyház anyaölét, és Szentlelkének erejével termékenyítse meg a vizet. Ez a víz lesz Krisztus kegyelmének haté­kony hordozója, hogy az Isten képmására alkotott ember, aki benne elmerül, az ősbűn szennyétől tisztára mosva, vízből és Szentlélekből új életre szülessen. A keresztvízben elmerülni annyi, mint tisztára mosni lelkünk köntösét Krisztus vérében és betelni Szentlélekkel. Ezt a megtermékenyítő, megszentelő aktust jelzi a húsvéti gyertya belemerítése a vízbe, mely jelképezi a Jordánba alámerülő Krisztust, aki magára veszi az ott lemosott bűnöket, és életadó erőt ad a víznek, másrészt a sírba temetkező Krisztust, aki harmadnapra új életre kelt, és ebben a titokban részesíti a keresztelendőket is.

Amikor a húsvéti gyertyát kiemelik a vízből, a hívek felkiáltással felszólítják a forrásvizeket Isten dicsőítésére, hiszen a megszentelt keresztvíz jelenti a víz üdvtörténeti szerepének beteljesedését és csúcsát. Miután a keresztelés is megtörtént, és a hívek is megújították keresztségi fogadalmukat, a pap meghinti őket keresztvízzel, hiszen a húsvét éj­szaka misztikus ereje bennük is újjáéleszti a keresztségi újjászületés kegyelmét. Húsvét éjjelén minden évben újra ártatlanok és tiszták lehetünk, mint a ma keresztelt csecsemő vagy a felnőtt hitje­lölt. Ennek örömét fejezi ki a keresztvízhintés alatt énekelt antifóna: „Láttam, hogy víz tör elő a templomból, annak jobb oldalából (Krisztus megnyitott oldalából). Kikhez elért e vízár, megszabadultak és énekeltek: alleluja, alleluja.”

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>