Katolikus törekvések és az Európai Unió

Szerző: Szerdahelyi Csongor

– A történelem pontosan soha nem ismétli önmagát, ugyanakkor mégis vannak hasonló helyzetek. Az uniós csatlakozás egyike a magyar történelem azon eseményeinek, amikor egy nagy, Nyugat-Európát átfogó egységhez zárkózunk fel. Szent István király érdeme volt, hogy tagjai lettünk a nyugati népek családjának, és pápai adományozású koronával szereztünk magunknak legitimitást a keresztény népek körében. Buda 1686-ban történt fölszabadítása után pedig visszatértünk a nyugati keresz­tény kultúrkörbe. Azt hiszem, most is hasonló folyamat­ról van szó.

– Egy ilyen lépté­kű történelmi ese­mény­­nek azonnal érezhetőek a következményei?

– A csatlakozás, bár konkrét dátumhoz köthető, mégis inkább folyamat. Hogy ennek a folyamatnak melyik pontján tartunk, azt nehéz meghatározni. Hiszen tudjuk azt is, hogy 1686 után évtizedek teltek el, mire igazán megindult az újjáépítés. Ebben a nagy analógia-sorozatban foglal valahol helyet ez az uniós csatlakozás is.

– Egyházi szempontból vannak-e különbségek az említett események között?

– Igen. Szent István döntésekor, de a keresztény hadaknak Budára érkeztekor is mintegy a Nyugat hozta magával a keresztény egyházi szervezetet, egyházi kultúrát – akár papságot, szerzeteseket is – hát most a helyzet ettől egy kicsit különbözik. A mostani nyugat-európai vallási és egyházi élet nehezen hason­lít­ható 11. vagy a 17. századi viszonyokhoz.

– Milyen állapotban van ma a kereszténység nyugaton?

– Az emberek lelkében az üdvösség művének előrehaladása statisztikai eszközökkel nehezen mérhető. Igaz, hogy sok kereszténynek minősített egyesület és intézmény van Európa nyugati felében, azonban éppen ezekben érhető tetten, hogy milyen erős volt náluk a szekularizáció hatása. Intézményeik jelentős része elidegenedett eredeti val­lá­sos identitásától. Hogy mást ne mondjak, Belgiumban az iskoláknak több mint 60 százaléka úgynevezett katolikus iskola, ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek­nek az intézményeknek az állami jog szerint szabad volna töreked­niük nö­vendékeik vallásos nevelésére, vagy hogy ezt ténylegesen garantálni tudnák. A sze­kularizáció sokféle arca közül ez az egyik. Természetesen vannak mintaszerű intézmények is, amelyek nemcsak szakmai feladatukat, hanem hitbeli azonosságukat is állhatatosan őrzik, és amelyeket akár követendő példának is tekinthetünk.

– Vannak-e pozitív vonatkozásai is a nyugaton végbement változások­nak?

A teljes cikk >>>