Az esztergomi Keresztény Múzeum kincsei
Feltámadás-képek a magyar középkorból
Szerző: Cséfalvay Pál
Fotó: Mudrák Attila
Hogyan látták eleink az őket is éltető feltámadás tényét? Magyar földön a hús evés (hús-vét) újra való lehetőségén túl felfogták-e az örömünnep, a fényünnep lényegét? A Keresztény Múzeumban megőrzött képek, domborművek tanúsága szerint: igen.
Később megpróbálkoznak a feltámadt test ábrázolásával is, de nem a ragyogó test, hanem annak biblikus-irodalmi szimbolikus képeivel. Kolozsvári Tamás 1427-es Kálvária-oltárán a feltámadt Krisztus teste olyan, mint a többi mezítelen emberé, jóllehet anatómiailag elrajzolt, de ez a középkori embert egyáltalán nem zavarta. Mögötte viszont ott van az arany napkorong a Sol invictus, a „legyőzhetetlen Nap” allegóriájával. A diadalmas keresztes zászló „Krisztus győzelmes királyunk”-ra utal. Ezeket a kép-hasonlatokat énekelték a hívők a liturgikus himnuszokban is. Azt a tényt pedig, hogy ez az egész eseménysor emberileg érthetetlen, vagyis abszolút természetfeletti, azzal mutatja meg a festő, hogy a Krisztus sírját lezáró kőlapon érintetlen a főpap zárópecsétje. Az alvó és ébredező katona, továbbá a lepleket mutató angyalok csak asszisztálnak az eseményhez.
Hasonló tényezők jelennek meg egy magyar vagy osztrák mester 1440 körüli szárnyasoltárán. Nincs ugyan napkorong és nincsenek angyalok, de az arany háttér és a sértetlen pecsét itt is jól látható.
A Jánosréti Mester 1460 körül festett szárnyasoltárán két jelenet is foglalkozik Krisztus feltámadásával: a „klasszikus” feltámadási jelenet, ijedt katonákkal, győzelmi zászlóval, a másik képen Krisztus felfedi magát Mária Magdolnának.
A Garamszentbenedeki 1495-ös mester Feltámadás-képén örömmel fedezzük fel a szokásos részletek mellett a szentbenedeki, hegyre épült várkolostort és a Garam folyó kanyarulatát. Az egész képet belső harmóniára, nyugalomra való törekvés tölti be.
A feltámadási jelenetet legszebben M.S. mester festette meg 1506-ban. A festő monogramját és a festés évét e táblán láthatjuk, a sír kőkeretén. M.S. mester alakjai anatómiailag tökéletesek, a reneszánsz nagy problémáját, a perspektíva ábrázolását is tökéletesen megoldja a máig ismeretlen mester. A selmecbányai elbontott várkápolna egykori szárnyasoltárán – nyilván a megrendelő konzervatívabb ízlésének megfelelően – még arany hátteret alkalmaz a festő, továbbá több mellékjelenetet sűrít egy képbe M.S. (Krisztus levételét a keresztről és a szent asszonyok vonulását Krisztus sírjához). A szundikáló, a révedező és felriadó katonák közt áll a Feltámadott sudár alakja, ágyékkendővel és bíbor palásttal a vállán. Krisztus baljában a széltől lobogó győzelmi zászló, áldásra lendült jobbja az égre mutat. Az élénkzöld bokrok a viruló életet, a gyönyörű tóparti várkastély a mennyország boldogságát ígéri. A száraz ág és a zöldellő bokor, a meredek sziklára épült vár és a keskeny út mind-mind Krisztus példabeszédeire utal. A mester hat sértetlen pecséttel jelzi a sírkeret és a zárólap mozdulatlanságát. Az egész kép tele van az akkori hívő által értett szimbólumokkal, jelentést hordozó növényi vagy tárgyi jelekkel.
A későbbi korok képein egyre inkább a fénylő, diadalmas Krisztus-ábrázolások fordulnak elő. A reneszánsz és barokk mesterek a szimbolikus-realisztikus ábrázolási formáktól egyre jobban eltávolodnak a bravúros fény-árnyék alkalmazása, virtuóz képességük megmutatása felé. Emiatt a kép áhítatot sugárzó, elmélkedésre késztető jellege helyett a mester tehetségének megcsodálása lép előtérbe.
