Európa védőszentjei
A szlávok nagy apostolainak, Szent Cirillnek (826 k.–869) és Szent Metódnak (815 k.–885) hittérítő tevékenykedése gazdag aratást hozott Isten országa számára, és biztosította népszerűségüket a szláv népek körében. 860 körül a Krím-félszigeten élő kazárok között térítettek, majd Rasztiszláv herceg meghívására Morvaországban tevékenykedtek. Megszerkesztették a szláv írásmódot, az ún. glagolita ábécét, melynek segítségével lefordították ószláv nyelvre a Szentírást és a szertartáskönyveket. A liturgiában a nép számára érthető szláv nyelvet használtak, amit a német papság szentségtörésnek tartott, emiatt bevádolták őket a pápánál. A pápa azonban jóváhagyta működésüket. II. János Pál 1980-ban Európa társvédőszentjévé nyilvánította a testvérpárt.
A pápa 1999-ben Krisztus e neves tanúi mellé három női szentet helyezett, ezzel is hangsúlyozva azt a fontos szerepet, amelyet a nők betöltöttek és mindmáig betöltenek a földrész egyházi és világi történelmében. Sienai Szent Katalin (1347–1380) volt az első asszony, akinek a politikában nagy szerep jutott. Az itáliai városállamok egymás közötti csatározásaiban, valamint a császár és a pápai állam elleni harcokban nemegyszer a békebíró szerepét töltötte be. Politikusok és uralkodók megbecsült tanácsadójaként is tevékenykedett. Életművének megkoronázása volt, amikor rábeszélésére XI. Gergely pápa az avignoni fogságból visszatért Rómába. Szent Katalinra, aki Krisztus sebhelyeit viselte testén, április 29-én emlékezünk.
Svéd Szent Brigitta (1303–1373) hazájában óriási tekintélynek örvendett, politikai kérdésekben is igen nagy volt a befolyása. A svéd történelem kiemelkedő alakja három típust egyesített magában, amelyek időben elég messze esnek egymástól: az ősi germán szagák hősnőjét, a középkor szent asszonyát és az itáliai reneszánsz úrhölgyét. Férje halála után szerzetesrendet alapított, majd bejárta Európát. Azon fáradozott, hogy Európa uralkodóit kibékítse egymással, és hogy a keresztények egységét előremozdítsa.
A zsidó családból származó Edith Steinre (1891–1942) fényesnek ígérkező tudományos pályafutás várt, de ő ehelyett Keresztről Nevezett Teréz Benedikta néven karmelita szerzetesnő lett. Filozófiai munkásságának köszönhetően országos hírnévre tett szert. A modern nők problémáinak szakértőjeként Németország-szerte tartott előadásokat, minden nőkérdést Mária magatartása alapján oldott meg. A 20. század európai drámáinak jelképévé vált Auschwitzban halt meg. Tanúságtétele példa az igazság keresésére, a zsidók és keresztények közötti kölcsönös megértés építésére.