Cikkek listázása

Európa keresztény gyökerei

Szerző: Szabó Judit

A Római Birodalom széthullása óta újra meg újra fölmerült Európa valamilyen politikai-gazdasági formában történő egyesítésének gondolata. Az a Nyugat-Európa, amely a jelenlegi európai integráció gazdasági és területigazgatási bázisa lett, szerves fejlődés útján jött létre: a Római Birodalomra, a Frank, majd a Német-Római Birodalomra épülve alakult ki.

Pax Romana

A római birodalom számottevő hatást gyakorolt az egész antik világra, és ma­­ra­dandó örökséget hagyott maga után az egyetemes kultúra számára. A több évszázados háborúkat követően a Kr. u. 1–4. század Európában a nyugalom és a rend, a vaskézzel őrzött Pax Romana (római béke) időszaka volt. A kereszté­nyek számára a békét és a szabadságot az ún. konstantini béke hozta meg. Nagy Konstantin császár felismerve a kereszténység legyőzhetetlen erejét, a pogányság idejétmúlt korhadtságát valamint azt, hogy az államnak minden szempontból szilárd eszmei alapja csak a kereszténység lehet, 313-ban milánói rendeletével államvallássá tette azt. Konstantin államférfiúi bölcsességét az mutatja, hogy a felismert igazságot át tudta ültetni a gyakorlatba.

Karoling reneszánsz

A közép-ázsiai puszták elsivatagosodása az ott élő lovas pásztornépeket új legelők birtokbavételére ösztönözte, a germán népek belső társadalmi fejlődése a népesség szaporodását és állandó rabló hadjáratokat eredményezett, a római bi­rodalmat pedig belső gyöngeség jellemezte – ezek azok az okok, amelyek a 4. század második felében megindították a népvándorlás első nagy hullámát. Az elkövetkező néhány évszázadban Európa arculata jelentősen megváltozott. A Nyugatrómai Birodalom területén létrejött „barbár” államokat egymáshoz fűző kötelék a 9. század elejére kialakult katolikus vallási egység volt. A vallási jellegű univerzalizmus mellett jött létre a politikai egyetemesség igénye is a Frank Birodalom állami keretei között, amely a Nagy Károly által felújított császárság eszményében öltött testet. Uralkodása döntő hatást gyakorolt Európa politikai sorsára és az egyetemes egyház történetének alakulására. Eszményképül szolgált minden utána következő nyugati keresztény fejedelem számára, mert legfőbb törekvése arra irányult, hogy Isten orszá­gának már itt a földön történő magvalósulását elősegítse.

Európa-csúcs ezer esztendővel ezelőtt

Ennek az univerzális uralomnak az eszméje a német-római császárok törekvéseiben újra testet öltött. I. Ottó császár német birodalma messze kiterjedt nyugat és kelet felé. A 973-ban Quedlinburgban tartott császári tanács gyűlésén a hazai elő­kelőségeken kívül majdnem egész Eu­rópa képviseltette magát, többek között jelen voltak Géza fejedelem képviselői is. Ezen az összejövetelen történt, hogy a ma­gyarokat ellenvetések nélkül európai nemzetként legitimálták, és intézkedések születtek a keresztény világba való teljes bekapcsolásukra.

Táguló horizontok

A 11–15. század a középkor virágzó szakasza az európai történelemben. A keresztény világbirodalom megteremté­sére törekvő egyház legfontosabb felada­tának a keresztény hit védelmét és terjesz­tését tartotta. Harcot indított legve­szé­lyesebb külső ellensége, az iszlám és belső ellenfelei, az eretnekmozgalmak ellen. Az új szerzetesrendek, a ferencesek és a domonkosok az eretnekmozgalmak egyszerűségét, térítő módszereit átvéve elzárkózás helyett a hívők között éltek és prédikáltak. A pápaság és a Német-római Császárság harcaiból világossá vált, hogy európai méretű birodalom létrehozása nem lehetséges. A 15. szá­zad végén a politikai vezetés az új rendi monarchiák (Franciaország, Anglia, Spa­nyolország) kezében összpontosult. A római pápák nagyhatalmi törekvéseit Franciaország állította meg, ami végül a pápák avignoni fogságával végződött, ez pedig a nyugati egyházszakadáshoz vezetett. A Kelet- és Délkelet-Európában létrejött szláv államok fejlődése ebben a korban egy bizonyos időre megtorpant. A Balkán-félsziget országai a török terjeszkedés áldozatai lettek, ami az itteni társadalmak fejlődését mintegy 500 évre állította le.

A gazdasági fellendülés gyökeres változásokat hozott a kulturális életben is. Az oktatás a szétszórt kolostorok helyett a nagyobb városokban összpontosult. Bo­­lognában megalakult a kontinens el­ső egyeteme. A korszak meghatározó művészeti ága a román és a gótikus építészet. A latin kultúra a régi görög tudománnyal gazdagodott, ami az arab világ közvetítésével jutott el Nyugatra. A humanista nézetek gyorsan ismertté váltak Európa-szerte.

Akié a föld, azé a vallás

A nagy földrajzi felfedezések és a gyar­ma­tosítás következményeként Nyugat-Európában létrejött a tőkés gazdálkodás, az országok nagy részében a feudális állam új formája, az abszolutizmus alakult ki. A korszak nagy változásai az emberekben súlyos lelki válságot okoztak. A lelki üdvükért őszintén aggódó tömegek a szárnyait bontogató reformációtól megkapták azt a lelki gondozást, amelyet az elvilágiasodott katolikus egyháztól hiába vártak. Az európai világ átalakulásának súlyos társadalmi feszültségek, belső harcok és egyre nagyobb méretű háborúk voltak a kísérőjelenségei. A harcok eszmei indítékait, vallási igazolását a reformáció és az ellenreformáció adta.

Gondolkodom, tehát vagyok

A 18. században indult hódító útjára az a szellemtörténe­ti irány­zat, amely az ész­től és a tudás el­­ter­jedésétől várta a vi­szo­nyok ja­vulását. A felvilágosodás szakított mind a vallásos gondol­kodásmóddal, mind az ókori tudományosságot feltétlen tekintélyként elfogadó gondolkodással. Eszméit a polgári származású értelmiség haladó elemei alkották, hogy ezek segítségével előmozdítsák a társadalmi, gazdasági és politikai élet fejlődését, segítsék megvalósulni a polgárság törekvéseit, melyek a születési előjogoktól mentes és politikai jogegyenlőségen ala­puló társadalmi rend megteremtésére irányultak. A felvilágosodás társadalomkritikájából nőtt ki a francia forradalom. Ennek eszméi (melyek a „szabadság, egyenlőség, testvériség az eljövendő is­tenország struktúrájának szekularizált elővételezéséből fakadtak”) valójában csak a liberalizmust és a nacionalizmust hagyták maguk után.

Európa építése

A 20. században lejátszódó világháborúk okozta szenvedések fölerősítették az európai népekben az egység vágyát. 1950. május 9-én Robert Schuman francia külügyminiszter nyilatkozatot olvasott fel, amelyben – Jean Monnet elképze­lé­seire támaszkodva – kezdeményezte a francia és a német szén- és acéltermelés egyesítését, és e célból közös intézményrendszer létrehozását. E történelmi jelentőségű deklarációra emlékezve május 9-én Európa-szerte az európai integrációt ünnepeljük. Manapság gyakran csak gazdasági-politikai egységről esik szó az Európai Unió kapcsán, pedig mint e cikkből is kiderül, nemcsak erről van szó. Európa polgárainak nem volna szabad figyelmen kívül hagyniuk a földrész keresztény gyökereit, egyébként fennáll annak a veszélye, hogy egy lélek nélküli európai demokráciát valósítanak meg, amely spirituális kiüresedéshez vezet, és ismét fellép a totalitarizmusok fenyegető veszélye. Reményeink szerint talán éppen a most belépő országok lesznek azok, amelyek keresztény kultúrájuk kincsivel is gazdagítják Európát.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>