Cikkek listázása

Vízínség várható a világban

Drágább a víz, mint gondolnánk

Szerző: Gábor Adrienn Angéla

A legtermészetesebb – és nélkülözhetetlen – földi kincsre, a vízre figyelt a világ március 22-én. Ekkor volt ugyanis a víz világnapja, amely ha másra nem is jó, arra mindenképpen, hogy az ilyenkor rendre napvilágot látó, riasztó adatsorokkal sokkolják a környezetért és az utókorért aggódó, jó érzésű embereket. A magyarországi központi rendezvényt idén Szegeden tartották, amelynek mottója alapján („A víz fontos – felelős vagy érte!”) Láng István akadémikust, az Or­szágos Környezetvédelmi Tanács elnökét hívtuk rövid beszélgetésre.
A világon hatalmas mennyiségű víz van, az állomány zöme azonban tengervíz, tehát emberi fogyasz­tásra alkalmatlan. Aggasztó számok mu­tatnak rá arra, hogy ideje lenne véget vetnünk a Föld kizsákmányolásának, mert a felhasználható édesvízkészlet már csak rendkívül korlátozottan áll rendelkezésünkre. Ha a világ teljes vízkészletét száz egységnek vesszük, akkor abból csupán 2,3 egység alkalmas emberi fogyasztásra. E csekély mennyiség­nek nyolcvanhét százaléka olyan édesvíz, amely fagyott állapotban lelhető föl a sarkvidékek és a magas hegyek jég- és hótömegében. Mindössze alig több mint tízszá­zaléknyi a hozzáférhető édesvízmennyi­ség, melyet a folyók, a ta­vak és a földalat­ti víztározók raktároznak.

– Ez a mennyiség a világ összes vízkészletének csupán egyetlen százaléka! Ebből kell megoldani több mint hatmilliárd ember ivóvízigényét és háztartási célú vízigényét, a mezőgazdaság öntözővízszükségletét és az ipari felhasz­nálást. Úgy tűnik, az öntözés jelenti majd a jövő vízproblémáját, hiszen már most is minden száz literből hetvenet a mezőgazdaság használ el világszerte – mondja Láng István.

Összevetve a vízfogyasztás települési, ipari és mezőgazdasági arányait, Európa és Észak-Amerika hasonló képet mutat. Ugyanakkor kiugróan magas értéket, a helyi vízmennyiség több mint nyolcvan százalékát használja el a mezőgazdaság Ázsiában. Magyarországon ez az arány csak öt százalék. Igaz, nálunk viszont a víz ipari felhasználása ölt hatalmas méreteket: tizennégyszer több fogy belőle, mint az agráriumban. A lakossági adatokat tekintve Észak-Amerika (Egyesült-Államok és Kanada) dönti a negatív csú­csot: egy év alatt ott átlagosan 2189 köbméter édesvizet fo­gyaszt el egy ember. Európában 660 ez a szám, Kínában 439, Szomáliában 115. A hazai lakossági (háztartási és települési) fogyasz­tás a pro­fesszor adata alapján 612 köbméter/fő/év. Ki gondolná, hogy csak a tisztálkodással naponta négy-ötszáz liter tiszta víz megy veszendőbe fejenként a fejlett országokban? Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyúttal kimutatta, hogy a világon több mint egymillió ember rendsze­resen nélkülözi a tiszta, jó minőségű ivóvizet, és évente hárommilliónál is többen halnak meg olyan betegségben, amely megfelelő vízellátással és higiénével megelőzhető lett volna!

– A világ vízkészletét ma elsősorban a szennyezés veszélyezteti. Sokan azonban a globális klímaváltozást okolják a vízhiányért. Természetesen van némi összefüggés, de az nyilvánvaló, hogy a Föld csapadékmennyisége összességében valahol mindig leesik, csak az a baj, hogy nem ott és nem akkor, ahol és amikor kellene – folytatja az akadémikus.

A lehullott csapadék háromnegyede egyébként is elpárolog, és csak huszonöt százaléknyi esővíz juttat utánpótlást a felszín alatti víztározókhoz. A 21. század nagy kihívása, hogy megoldást találjon az édesvíz pótlására azokon a területeken, ahol már most is nagyon szűkösek a kész­letek. A legveszélyeztetettebb térség­nek Afrikán kívül ma Mexikó tekinthető: ott már 2010-ben súlyos vízellátási zavarok várhatók. Az északi országoknak és Brazíliának azonban nem kell attól tarta­nia, hogy a déli, aszályos vidékek sorsára jut, mivel jelenleg ők rendelkeznek a kész­letek kétharmadával.

Már most több olyan hangot hallani, hogy az ivóvizet szabadkereskedelmi cikké kellene tenni. Ez azonban végve­szélybe sodorná az elmaradott országok népeit. II. János Pál pápa ezért határozottan kiáll amellett az alapigazság mellett, hogy a víz mindenkié: azt nem sajátíthatja ki egyetlen nemzet és egyetlen gazdasági csoport sem. A vízzel való takarékosság tehát az egész emberiség érdeke és felelőssége. Az Öné is, kedves olvasó.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>