IV. Károly emlékezete Magyarországon
Szerző: Érszegi Márk Aurél
A szentek a hívő ember számára utat mutatnak az ég felé; emlékhelyeik, ereklyéik hozzásegítenek, hogy nyomukban járjunk. Most boldoggá avatott utolsó királyunk után – más uralkodókkal ellentétben – nem monumentális alkotások maradtak fenn. IV. Károlyban már közvetlenül halála után is legfőképpen a szent életű embert tisztelték. Ennek a folyamatos tiszteletnek a nyomai Magyarország számos pontján megtalálhatók. Keressük fel ezeket a helyeket, hogy Károly király példájából erőt meríthessünk a családi szeretet és a béke építésének mindannyiunkat kötelező nagy feladatához.
Sopronban, a Pejachevich-ház kapuja mellett márványtábla örökíti meg, hogy gyermekkorában IV. Károly több éven át a ház lakója volt. Ottani élményei nagyban hatottak lelki életére, csakúgy, mint királlyá koronázása. Erre 1916-ban a budavári Mátyás-templomban került sor, ahol érdemes felkeresni a királyi oratóriumot. Ott őrzik ugyanis a két trónust, amelyet IV. Károly és Zita a koronázás alkalmával használt. Remélhetőleg nemsokára ezen ereklyék felújítására is lehetőség nyílik.
Ugyancsak a fővárosban, a Fővám téri parkban áll 1938 óta az egykori „IV. Károly király I. Honvéd és Népfelkelő Gyalogezred” emlékoszlopa. Az alakulat az I. világháborúban, különösen is a véres Isonzo-csatákban tűnt ki. Ismert, hogy a király – miközben a háború befejezését szorgalmazta – nem bújt ki főparancsnoki kötelessége alól, és katonáival osztozott a front veszélyeiben is.
A svájci száműzetésből IV. Károly azért tért vissza 1921-ben kétszer is, mert esküjéhez híven felelősséget érzett az ország kormányzásáért. Amikor kísérletei kudarcot vallottak, Károly tudatosan vállalta a rá váró nehézségeket, szenvedéseit pedig népeiért ajánlotta fel.
Az első alkalommal, 1921. tavaszán Károly király a szombathelyi püspöki palotában szállt meg, ahol megtekinthető a Károly-szoba, benne a cseresznyefa ágy, amelyben aludt. A kapualjban márványtábla örökíti meg ottjártának emlékét: „Letiport nemzete régi dicsőségét feltámasztani 1921. március 26-án, nagyszombaton este e házba jött IV. Károly király, de tíz nap múlva, április 5-én töviskoronával tért vissza szomorú számkivetésbe.”
Néhány hónappal később még egyszer visszatért: Cirák határában, ahol 1921. október 20-án a király repülőgépe földet ért, 1931 óta áll a Király-kápolna. Homlokzatán latinul olvasható az ő életére is vonatkoztatható bibliai idézet: „Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be”. Itt minden októberben szentmisére gyűlnek össze tisztelői, hogy közbenjárását kérjék.
Maga a repülőgép, amellyel Károly és Zita hazatért, ma is megvan. Az F13-as Junkers gépet a király a svájci Ad Astra társaságtól vette bérbe. A visszatérési kísérlet kudarca után a magyar hatóságok lefoglalták, s később a Közlekedési Múzeum tulajdonába került. A második világháború alatt megsérült gépet restaurálták, így látható ma is a Repülés- és Űrhajózástörténeti Állandó Kiállításon.
Az királydráma végkifejletének a tihanyi bencés kolostor volt a színtere 1921 őszén, ahová a budaörsi csata után a királyi párt internálták. Itt is látogathatók azok a szobák, amelyben akkor laktak, és ahol szobor és márványtábla őrzi emléküket.
Károly tiszteletének további jele a tihanyi kálvária, amit 1927-ben emeltek. A stációk felállítását a vármegyék biztosították, a középső feszület alatt IV. Károly domborművét helyezték el. Sorsa hasonló a királyéhoz: 1960-ban lerombolták, és miközben a stációk domborművei egy veszprémi templomba, addig a korpuszok a sümegi temetőbe kerültek „száműzetésbe”. Az elmúlt tíz évben a IV. Károly Kálvária Alapítvány munkája nyomán újjáépültek a stációk, már csak az eredeti korpuszok visszaállítása maradt hátra.
Tihanyból a királyi párt különvonattal szállították Bajára, hogy onnan vigyék a madeirai száműzetésbe. Baján rakpartot nevezték el a királyról, és a Károly-lépcső mellett, ahol hajóra szálltak, 2000 óta emlékmű áll. Felirata egyben a jelennek is szóló intelem: „IV. Károly, Magyarország felkent apostoli királya e helyről hagyta el hazáját és szállt hajóra, hogy az ellenség számkivetésbe vigye Őt. Erről emlékezvén, Magyarok, tanuljátok jobban szeretni a hazát, mint ahogy egymást gyűlölitek!”
Ezen kívül még Sóskúton és Budaörsön viseli utca Károly király nevét. Ez utóbbi helyen márványtáblát állítottak a végzetes csata 70. évfordulóján, a békeszerető királytól vett idézettel: „mindig arra törekedtem, hogy népeimet a háború borzalmaitól minél előbb megszabadítsam”.
Zalaegerszeg egykori plébánosa, Pehm József – a későbbi Mindszenty bíboros – nagy tisztelője volt IV. Károlynak. Amikor a városban letelepítette a ferenceseket, 1927-re elkészült templomukat, benne egy külön kápolnával az ő emlékének ajánlotta. A templom felszentelésekor elhangzott: „egy magyar király tragédiájának és egy szerencsétlen nemzet tragikus korszakának idején épült a lelki szomorúság emlékére. De a lelki szomorúságok emlékhelyének a lelki örömök helyévé kell válni”. A templom, ahol minden hónapban IV. Károly boldoggá avatásáért imádkoztak a hívek, most valóra váltotta az építtető kívánságát. Talán ez is remélni engedi, hogy Károly királyt az ő tisztelője, a mártírsorsú bíboros is nemsokára követheti a boldogok sorában.
