Az üdvösség őseleme
Szerző: Papp Tamás
Tűz, víz, föld, levegő – ebben határozták meg az élethez nélkülözhetetlen négy legfontosabb elemet az ókori bölcsek. A mi keresztény életünknek is megvannak a maga őselemei: a szentségek, közülük is kiemelten ünnepeljük idén az oltáriszentséget mint Isten határtalan szeretetének jelét. ,,Szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket” – jegyzi meg az utolsó vacsora termében Jézus keblén pihenő Szent János apostol.
Kétezer év óta ebből a titokból él az egyház, ez a keresztény élet forrása és csúcsa, amint a II. vatikáni zsinat fogalmaz. Keresztények nemzedékei találták meg benne a mennyország zálogát és előízét, és jó, hogy voltak szülők, papok, hitvallók, akiktől mi is megtanulhattuk az eucharisztia szeretetét.
Elhidegült, boldogabb életre szomjazó, gyökértelen, olykor fullasztóan embertelen világunkban valóban tűz, víz, föld és levegő az oltáriszentség. De nem véletlen az sem, hogy a nagyszabású világméretű esemény, az eucharisztia éve októberben, a rózsafüzér és a világmisszió hónapjában indul.
Szűz Máriával együtt szemléljük Jézus életének titkait, akinél jobban senki sem tapasztalta meg az eucharisztikus élet örömét és áldozatát. Ő segíthet mindnyájunkat abban, hogy a mindennapok családi és munkahelyi örömeiben, megpróbáltatásaiban felismerjük annak jelenlétét, aki a vizet borrá, életünket életévé változtatja.
A világmisszió lelkülete pedig egymásrautaltságunkra, és kölcsönös felelősségünkre világít rá. Miközben globalizált korunk a felelőtlen szabadság és önzés jóléti társadalmának megvalósítását tűzte zászlajára, egyre mélyül a szakadék az emberiség tagjai között. Családok, nemzedékek, nemzetek és kontinensek kerülnek szembe egymással, és Krisztus nélkül az oly nemes törekvések is elvesztik tartalmukat, mint: az igazságosság, a béke, az erkölcs, a szolidaritás, a jog. Ki ad értelmet újra ezeknek a szavaknak, ha minden a kavargó pillanatnyi érdekek igényének van alárendelve? Ki tartja össze az embereket, akiket a gazdasági, a politikai, a társadalmi különbségek egymástól fényévnyi távolságra szakítanak?
„Krisztus kenyér s bor színében Úr s király a föld felett, forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet” – énekelte egykor a világ a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmával. Ma sincs más záloga az emberiség boldogulásának és jövőjének, mint Krisztus, akit kétezer év óta az oltáriszentségben imádhatunk, mert „szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket”. Ő küld ma is, bennünket is, hogy ennek az isteni szeretetnek a misszionáriusai legyünk. Nagy szüksége van rá a világnak!
