Cikkek listázása

A szent zene védőszentje és a magyar egyházzenei élet

Szükségünk van rád, Szent Múzsa

Szerző: Gábor Adrienn Angéla

Krisztus után 545 óta minden év november 22-én a Tizennégy Segítő Szent csoportjába tartozó Szent Cecília mennyei születésnapját ünnepeljük. Alakja transzcendens példakép: szimbóluma mindannak, amit az Isten felé forduló, tehát a szakrális/kultikus zene lényege képvisel. Pedig a fiatal vértanú egy ártatlan fordítási hiba, illetve értelmezés következtében lett csak a szent zene védőszentje. Tévedés ide vagy oda, a magyarországi egyházzenei élet – egy igencsak virágzó korszak után – manapság erősen rászorul Szent Cecília védelmére.

Az irodalmi szövegek fiatal leányként mutatják be a pogány nemesi családból származó Cecíliát, akiben a testi szépség, az erényesség és a mártíromság szokatlan harmóniában találkozott. Alakja úgy él a köztudatban, mint az egyházi zene pártfogója, mert legendája szerint saját esküvőjén ő maga játszott az orgonán, más értelmezés szerint „szívében csak az Úrnak énekelt”. Nevét már a 6. században fölvették a szentmise római kánonjába, de hogy ott is maradhatott, az csak a nép széleskörű tiszteletének köszönhető. Az új római kalendárium is kifejezi fenntartásait alakjával kapcsolatban, de a legendája nagyobb hatásúnak bizonyult, mint a tudósok tézisei.

Fiatal szíve az Úrnak énekelt

A szentek életében (Szent István Társulat) Diós István tollából ezt olvassuk Szent Cecíliáról: „Hitének jeleként állandóan a szívén viselte az Evangéliumot, és arannyal átszőtt ruhája alatt durva szőrből készült ciliciumot hordott. Szülei úgy határoztak, hogy feleségül adják Valerianushoz, s e tervet Cecília az akkori szokások szerint nem változtathatta meg. Így a családja rangjához illően készült a házasságra. Abban azonban reménykedett, hogy kiszemelt vőlegénye tiszteletben fogja tartani Krisztus iránti szerelmét. Így várta a menyegző napját, és szíve a lakodalmi muzsika közepette is csak az Úrnak énekelt. Amikor kettesben maradt férjével, föltárta előtte a Király titkát: egy angyal őrzi féltékenyen a szerelmét és teste szűzi tisztaságát; erről maga Valerianus is meggyőződhet, ha ifjú feleségének szíve szerelmét tudomásul veszi. A még pogány Valerianus egy föltétellel fogadta el Cecília magyarázatát: ha ő is meglátja az angyalt. De megfenyegette Cecíliát, hogy ha ez nem történik meg, hazugságáért megöli. Cecília erre azt válaszolta: megláthatod az őrző angyalomat, ha megkeresztelkedsz! Valerianus teljesítette e föltételt. A Via Appián a harmadik mérföldkőnél koldusok vártak rá, és elvezették Urbán pápához. Ez az ősz aggastyán megkeresztelte és fehér ruhában küldte vissza Cecíliához. Hazatérve a szobájukban meglátta felesége őrző angyalát, aki liliomból és rózsából – a szüzesség és a vértanúság jelei – font koszorút helyezett mindkettőjük fejére. Ezután megkérdezte Valerianust, mit kívánna a leginkább. Ő testvérének, Tiburtiusnak a megtérését kérte. Az ég segítségével Cecília Tiburtiust is megnyerte a hitnek, s a gőgös római ifjú megtért az addig annyira megvetett keresztények közé.”

A költői legenda a továbbiakban arról tudósít, hogy a megtért fiatalok nagy kegyelettel keresztény mártírokat temetnek el. A sokistenhitű Róma ezért nyílt színvallásra kényszeríti őket, és mivel nem áldoznak Jupiter oszlopa előtt, halál vár rájuk. Cecíliát egy túlhevített gőzfürdőbe zárják, de ő túléli a gyilkossági kísérletet. Ezután kard általi halálra ítélik, de a hóhér háromszori sújtással sem tudja levágni a fejét. Cecília napokig szenved, de mély hitével a legelesettebb állapotában is lelkek sokaságát téríti meg Istenhez. Először a katakombákba helyezik el holttestét, majd a tiszteletére emelt templomba viszik földi maradványait a 4. században. 1599-ben, amikor felnyitják sírját, épségben találják a fiatal vértanú testét. Maderno, a kor híres szobrásza is jelen van az eseményen és mély megrendüléssel formázza meg márványból a szent figuráját. Mintha mély, gyermeki álmát aludná, úgy fekszik Cecília a jobb oldalára dőlve, karját hosszan kinyújtva. Nyakán három tátongó vágás hirdeti, hogy nem természetes halállal halt meg. Kéztartása – bal kezén egy, jobb kezén három ujját kitárva – a három személyű egy Istenről üzen a világnak. A legenda szerint Pascalis pápa ebben a testhelyzetben találta meg Cecíliát, miután a szűz látomásban maga mutatta meg neki, hol van a sírja a katakombában.

A legenda tehát nem utal egyértelműen Cecília és a szent zene összefüggésére, mindenesetre a néplélek és a hagyomány a kettőt immáron örökre összekapcsolja.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>