Életemnek más értelmet adtam
Szerző: Suhajda Lajos SVD
„Azt mondják, életem rendkívüli, és ez igaz is. Szüleim – mint a legtöbb dán – evangélikusok. Nem voltak buzgó templombajárók, én viszont igen. Részt vettem az istentiszteleteken és a templomi kórusban énekeltem. Egy adventi hangverseny elvezetett egy katolikus templomba. Mint fizetett templomi énekes tovább akartam magam képezni. Órákra jártam egy énektanárhoz, aki katolikus volt. Megismertetett a katolikus hittel, és úgy látszik, jól csinálta, mert 1972-ben elhatároztam, hogy áttérek. Ezt a családom soha nem értette meg.
Már kiskoromban pap vagy színész akartam lenni. Furcsán hangzik, de így volt. Püspököm azt ajánlotta, töltsek egy hónapot a bencéseknél Franciaországban. Gondolkodjam, imádkozzam. Utána elkezdhetem a teológiát. Az ott töltött négy hét alatt megállapítottam, hogy még nem »értem meg« a papi hivatásra. Ezért egy három éves színészképzésre határoztam el magam. Ezt követte tíz év színészi tevékenység a színházban, filmekben és a tévében.
Színészi munkám érdekes és változatos volt. Mégis mindinkább éreztem, hogy tartalmasabbá kell tennem életemet. Úgy gondoltam, hogy ezt a papi hivatásban kell megvalósítanom. Újra elbeszélgettem püspökömmel. Majd 1988-ban feladtam a színészi pályát, és Münsterbe mentem a teológiára. Tanulmányaimat végül Rómában fejeztem be. Dániába 1992-ben tértem vissza, ahol egy év múlva pappá szenteltek. Ezzel második gyermekkori álmom is teljesült.
Dánia 90 százalékban evangélikus. A katolikusok – 35 ezren – elenyésző kisebbségben vannak (ez a lakosság mintegy 0,6 százaléka). A távolságok igen nagyok. Az én sönderborgi plébániám 60 kilométer átmérőjű. Ezen a területen 300 katolikus él. Szentmisére 70-en járnak. Legtöbbjük bevándorolt Lengyelországból, Vietnamból, Mexikóból, a Fülöp-szigetekről. Ez a sokféleség szép, de rendkívüli nehézségeket is rejt magában. Mindegyik nemzetiségnek megvan a maga jellegzetessége, anyanyelve, és ezért sokszor nagyon is nehezen értik meg egymást, nagy a súrlódási felület.
A dán katolikus egyház hívei igen lelkesek. Egymáshoz tartozónak érezzük magunkat. A különböző rendezvények látogatottsága nagy, ellentétben az evangélikus egyház rendezvényeivel. Ott az istentiszteleteken való részvétel is igen alacsony. A koppenhágai püspökséghez 58 plébánia tartozik. Ezek között van az én plébániám is. Nagy gond, hogy Dániában nincsen kötelező egyházi hozzájárulás (egyházi adó), mint például Németországban. A katolikus egyház nem tud megélni tagjai hozzájárulásából, adományokra szorul. A »Bonifatiuswerk« (a szórványban élő német katolikus hívek számára alakult segélyszervezet) segítsége nélkül Dániában jó néhány templom és plébániai központ nem létezne. Az enyém sem…
Így adtam háromszor is más értelmet életemnek: hivatásos templomi énekes, színész majd pap lettem. Ez az utolsó már végleges."
*
Imádkozzunk a szórványokban élő katolikusokért, hogy lelkesek maradjanak és legyen papjuk.
