2004. május 23.: a tömegkommunikáció 38. világnapja
Média a családban – a család a médiában
Szerző: Gábor Adrienn Angéla
Kérünk ebből?
Egy olyan új, „szabad” világ megépülésének vagyunk tanúi, amelyet a tömegkommunikáció ural, és amely olyan alapelvek mentén szerveződik, ahol Krisztus már régen nem szegletkő. Mi fog győzni? A halál vagy az élet kultúrája…? Az emberiség nagy része azt hiszi, hogy a felszínes és mulandó dolgokban megtalálhatja a békéjét. Manipulált paradicsomot és földi mennyországot gyártanak futószalagon, az itt és most diadalmaskodik a közgondolkodásban – és bizony ezt látjuk-halljuk mindennap, tévében, rádióban. Miért van így? – kérdeztük dr. Veres András „médiapüspököt”, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárát.
– Komolyan hiszem, hogy a média nagyon sok pozitív érték megvalósítására alkalmas, ugyanakkor tág teret biztosít a visszaéléseknek. Az egyik fő gondot abban látom, hogy a mai ember túlzottan is kiszolgáltatottjává vált a tömegkommunikációnak. Felmérésekből tudjuk, hogy naponta négy-öt órát is képesek az emberek televízió előtt ülni, ahelyett, hogy szabadidejüket családjukkal, szeretteikkel töltenék – játékkal, beszélgetéssel, imádsággal. Különösen nagy probléma, hogy a médiumok felelősei – többségükben – igen rossz irányt vettek. Mindaz, ami ma a képernyőn játszódik, a legkevésbé sem kedvez a kultúrának, a családnak, és úgy általában az emberi értékeknek. Ennyi agresszivitás és erkölcstelenség, amely az utóbbi időben megnyilvánul a hazai médiában, korábban nem volt jellemző.
Ez bizonyára sok családot irritál, akik megpróbálnak tudatosan védekezni a média befolyása ellen. Sokan megtervezik, hogy milyen műsort engednek gyermekeiknek megnézni, illetve saját maguk számára is megfontoltan választanak programot. Így van ez a Szócska családban is. Az ötéves Kincső és hároméves Boróka édesapja, Szócska Ákos a Hír Televízió egyik külpolitikai szerkesztője. Médiaszakemberként „belülről” is tapasztalja a tömegkommunikáció áldásos és átkos hatásait. Feleségével, Magó Kingával, aki a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnáziumban testnevelő tanár és osztályfőnök, csak „előzsűrizett” filmeket és műsorokat enged megnézni gyermekeinek.
– Tapasztalati úton eljutottunk odáig, hogy hétköznap semmilyen tévézés, videózás nincs a családban, mert régebben rémálmaik voltak a gyerekeknek. Mi is legfeljebb akkor kapcsoljuk be a készüléket, amikor ők már alszanak. Napközben csak akkor nézek tévét otthon, ha egyedül vagyok és este kell dolgoznom, ilyenkor értesülnöm kell a világ aznapi legfontosabb eseményeiről. A televíziós mese helyett esténként mi magunk olvasunk vagy mondunk mesét a kicsiknek, hétvégenként viszont megengedjük nekik, hogy filmet nézzenek, de akkor is csak videóról játsszuk le nekik a meséket. Csak olyan produkciókat láthatnak, amelyekről tudjuk, hogy nem tartalmaznak erőszakot és erkölcstelenséget. A feleségem vagy én ezért előre megnézzük a műsort, vagy eleve olyan kazettát kölcsönzünk ki, amelyről tudjuk, hogy nem lesz káros. Gyermekeink nagyon szeretik a magyar népmeséket, a Süsü-sorozatot, nagy kedvenc a Kockás fülű nyúl, a Pom Pom meséi, a Cseppke – ezek a mesék valójában a mi gyerekkorunk klasszikusai. A mai rajzfilmek és gyerekeknek szóló játékfilmek viszont már a figurák groteszk vonásaival és a hanghatásokkal is sokszor rendkívül sokkolóak, és akkor a történetekről még nem is beszéltünk – meséli Szócska Ákos tévézési szokásaikról. „A szív bőségéből szól a száj”
A gondolkodásunkra, beszédünkre, sőt, egész értékvilágunkra hat az, ami a szemünkön keresztül a szívünkbe jut. Ezek a hatások képesek az egész személyiséget átformálni. Érdemes elgondolkodnunk Jézus szavairól, miszerint a szívünk könnyen más értékekhez vonzódik, mihelyt az ember máshová helyezi életének hangsúlyait.
– Nem vagyok túl jó véleménnyel a hazai televíziózásról. Siralmasnak tartom, ami ma Magyarországon – különösen a családokat illetően – a médiában zajlik. Nagyon kevés adót lehet nézni úgy, hogy azt bármikor rizikómentesen be lehessen kapcsolni. Ami manapság a kereskedelmi televíziókban látható, az nem a családoknak való – véli Szócska Ákos.
A kilencvenesek évek elején nagyobb hangsúlyt helyeztek a médiában a családra, az emberi társas kapcsolatok alapsejtjére. Ma a filmekből és valóság-show-kból a szerelmi három- és sokszögek meg a házasságon kívüli nemi élet természetessége sugárzik. De a média legtöbbször kritika nélkül mutat be olyan témákat is, mint a házastársi hűtlenség, legtöbbször hitet tesz a válás, a fogamzásgátlás, az abortuszt és a homoszexualitás mellett is. Az ilyen ábrázolásmóddal pusztítóan hat a társadalom egészére.
– A kialakulatlan személyiségek, tehát a gyermekek és a serdülők ebből azt vonják le, hogy amit látnak, az a normális. Nagyon komoly önneveléssel és értékrenddel lehet csak ezt a kísértést legyőzni. Ami pedig most egyenesen felháborít, az az „Anyacsavar” című műsor, amely a gonoszságnak olyan megnyilvánulása, amely semmiféle értékre nincs tekintettel. Pszichológusok ugyanis számtalanszor kimutatták, hogy mekkora megrázkódtatással jár, ha az elvált szülő helyébe új kerül a családba. Ezt pénzért provokálni egyenesen dühítőnek tartom. Úgy gondolom, ezzel az emberek elidegenítését, nem pedig a család jövőjét erősítik – mondja Veres András.
A II. vatikáni zsinat az Inter mirifica kezdetű dokumentumában leszögezte: „Ezen eszközök helyes használata föltétlenül megköveteli, hogy mindazok, akik velük élnek, ismerjék és e területen is hűségesen érvényesítsék az erkölcsi rend normáit.” Az a kívánalom, hogy a tömegtájékoztatást mindig az igazság és az emberi méltóság tiszteletben tartásának etikai szempontjai hassák át, nem teljesül. Szerencsére azért látunk jó példákat is, amikor a család témájának ábrázolásában a házasságot és a családi életet realizmussal és együttérzéssel ábrázolva felmutatnak olyan értékeket is, mint a szeretet, a hűség, a megbocsátás és a nagylelkű önátadás, elismerve azokat a hibákat és kiábrándulásokat is, amelyek elkerülhetetlenül jelen vannak a családi életben, mint például a feszültségek, a konfliktusok vagy a rossz választások. Jó lenne, ha ezek az alkotások nem elszigetelt példaként állnának előttünk.
– Úgy vélem, a műsorkészítők zöme nagyon-nagyon tudatosan kihasználja az emberi gyöngeséget, törékenységet, hiszen minden embernek van Achilles-sarka, ahol könnyen sebezhető. Ennek az egész jelenségnek a pénz és a gonosz áll a hátterében. A technika rohamos fejlődése újabb és újabb lehetőségeket kínál az előállítók és a fogyasztók számára – az emberi kíváncsiság szükségszerűen vonzza az embereket efelé. A médiát jó és üdvös célokra is fel lehetne használni, de egyelőre a rossz előtérben van e területen – vélekedik Veres püspök.
Akarat és alternatíva
A közéleti felelősöknek, ahogy a tömegkommunikációs pápai levél fogalmaz, komoly kötelességük, hogy támogassák a házasság és a család értékét a társadalom érdekében. Anélkül, hogy visszaállítanák a cenzúrát, szabályozó politikákat kellene alkalmazniuk, hogy a média ne ártson a család értékének – olvasható a dokumentumban. A tömegtájékoztatási eszközök ugyanis rendkívül nagy szerepet játszhatnának az egészséges emberi és családi értékek előmozdításában, és ezáltal hozzájárulnának a társadalom megújításához. Nagy felelősség hárul a szülőkre is, akik gyermekeik elsődleges és legfontosabb nevelőiként elsők a média használatának megtanításában is.
– Mi nem a tiltással, hanem a helyes választással szeretnénk megtanítani kislányainkat a valódi értékekre. Azért fáradozunk, hogy boldog és tartalmas gyermekkoruk legyen, és biztos, helyes értékrendet valló felnőttek váljanak belőlük. Nálunk nem a tévé a családi élet központja: sokat játszunk velük, mesélünk nekik, rendszeresen járunk gyermektáncházakba, játszótérre, kirándulni, kézműves és zenés játszóházakba. Ott, ahol jó alternatívát kínálnak a szülők a televíziózás helyett, nem téma, hogy a gyerekek mi mellett döntenek. És ez nem pénzkérdés – szögezi le Szócska Ákos.
Erős akarat és önfegyelem szükséges a családok számára, hogy nemet mondjanak a média károsító műsoraira, még akkor is, ha ők érzik kisebbségben magukat. Jó, ha a szülők keresik azoknak a társaságát, akik hasonlóan gondolkodnak, mint ők, mert ők gondolkodnak helyesen. Minden családellenes támadás ugyanis magát az emberiség valódi javát támadja, hangsúlyozza a pápai üzenet.
– Ma már szinte alig van család, ahol ne lenne televíziókészülék. Jó lenne, ha mindenütt tudatosan és mértékletesen élnének ezzel az amúgy remek kommunikációs eszközzel. Közös családi tévézésnél nagyon hasznosnak tartom, ha a megtekintett film vagy egyéb műsor után a szülők és a gyerekek közösen megbeszélik a látottakat. Még ha olyan adást néztek is, amely nem a meggyőződésüknek megfelelő üzeneteket közvetítette, jó alkalmat ad arra, hogy a valódi értékekrõl elbeszélgessenek a családban – hívja fel a figyelmet Veres András püspök.
