A magyar Máriacell
Szerző: Szerdahelyi Csongor
Máriacell immár hat évszázada Közép-Európa legkedveltebb búcsújáró helye. A 14. század óta szinte folyamatosan érkeznek ide más népekhez hasonlóan a magyarok is, hogy örömüket és fájdalmukat, kéréseiket és hálájukat a celli Szűzanyával megosszák, gondjaira bízzák.
A kegyhely kicsiny, 12. századból való kegyszobra egyszerre Magna Domina Hungarorum (Magyarok Nagyasszonya), az Magna Mater Austriae (Ausztria Édesanyja) és Mater gentium Slavorum (Szláv népek Anyja). Miénk tehát, ami az övék is, és övék, ami a miénk is. Ez talán más esetben lehetetlen, de a Szűzanyának nem az. Máriacell éppen ezért a legalkalmasabb helyszín a május 21. és 23. közötti Népek Zarándoklatához, amely a Közép-európai Katolikus Találkozó több mint egy éve tartó eseménysorozatának csúcspontja és ünnepélyes záróakkordja lesz. Nyolcvanezer zarándok érkezésére számítanak, köztük mintegy tízezer magyarra.
De nézzük, milyen magyar kincseket tartogat még Máriacell. Hazánkból a zarándokok általában Bécsújhely felől érkeznek, ezért is nevezik ma is az ebből az irányból bevezető utcát Ungarnstraßénak, azaz Magyar utcának. A bazilikát kőfal veszi körül, három kapuval. A keleti a magyar kapu, melyet 1711 óta Szent László király és Szent Imre herceg kőszobra őriz.
A bazilika főkapujánál Lajos király 1757-ben felállított életnagyságú ércszobra látható. A gótikus kapuzat legértékesebb dísze pedig egy 14. századi márványdombormű, amelyen a templom építésének előzményét jelentő török elleni győztes csata, Nagy Lajos álma és fogadalmának teljesítése – a kegykép ajándékozása és a templom építése látható. A kőbe vésett fölirat középkori latinsággal tudatja: „Lajos magyar király Mária oltalmával győzte le dicsőségesen a törököket”.
A templomba lépve elsőként a ragyogó ezüst kegyoltár és szentélyrács vonzza tekintetünket, melynek külön ékessége a szintén ezüstből mintázott magyar szent korona. A gótikus ív záróköven pedig a korabeli szobrász a magyar király és hitvese kőbe metszett portréját örökítette meg.A kegyszobor barokk köpenyét gyakran cserélik. Nem egy közülük magyar kéz munkája, vagy magyar adományozótól származik. Ugyanúgy a Szűz és a kisded fején cserélődő koronák közül is több magyar adomány. A legszebbek közé tartozik az a korona pár, amelyet Rudnay Sándor hercegprímás ajánlott föl 1821-ben. Általában ez látható a kegyszobron.
A templom mellékoltárainak többsége is magyar vonatkozású. Az északi oldalon a bejárattól számított második oltárt Szent Imrének és Magyarok Nagyasszonyának szentelték. Draskovich Miklós, Moson vármegye főispánja és felesége, Nádasdy Krisztina 1670-ban történt felajánlásából építették.
A szomszédos kápolna Szent István királyunk nevét viseli. Építtetője az 1662-ből származó fölirat szerint Nádasdy Ferenc gróf fogarasi főbíró, főispán, valamint neje, Esterházy Anna Julianna hercegnő. A falon Bornemisza János József bárónak, Erdély kormányzójának márvány síremléke látható 1742-ből, aki „oly bensőségesen ragaszkodik e szentélyhez, hogy haló poraiban sem akar megválni tőle”.
A következő kápolnát Esterházy Pál herceg nádor, Sopron és Pest-Pilis-Solt vármegyék főispánja építette 1680-ban. A falon díszes keretben függő későbbi festmény pedig Árpád-házi Szent Erzsébetet ábrázolja, ruháján magyar címeres ékszerrel. Az esztergomi káptalan adományozta 1857-ben, Máriacell alapításának 700. évfordulóján, amikor is minden idők leghatalmasabb nemzeti zarándoklatát vezette ide Scitovsky János hercegprímás, 30 ezer magyarországi zarándok élén.
Szintén az északi oldalon találjuk a gazdagon díszített Szent László kápolnát, amely két esztergomi prímásérseknek is temetkezései helye. Szelepcsényi György hercegprímás 1685-ből való sírfelirata: „Lelkem a mennybe, haló testem Cellbe vitetett, hisz mindkettő után egész életemben vágytam”. Emlékét pompás fehér és vörös márvány síremlék őrzi. Közel háromszáz évvel később, 1975-ben pedig a száműzött Mindszenty József bíboros földi maradványai találtak itt ideiglenesen otthonra. „Ezen kőlap alatt nyugodott 1975-től 1991. május 3-ig, majd fölszabadult hazájába tért vissza. A Szent Magyarországért élt és éljen is!” – olvasható sírkövén.
A főoltár és a kupola terében is a magyar kereszténység eseményeivel és alakjaival találkozunk. A szentély mennyezeti freskóján Nagy Lajos és felesége ajánlja jelképesen koronáját a Szűzanyának. Az oldalfalon hatalmas votivkép: Esterházy Pál nádor és feleség, Thököly Éva köszönik meg a celli Szűz oltalmát, mely Fraknó és Kismarton épségét megőrizte a török pusztításától. A kupola freskója pedig az evangélistákat és Ausztria négy védőszentjét, köztük (!) a magyar Szent István királyt ábrázolja.
A bazilika kincstárának legértékesebb darabja Nagy Lajos király fogadalmi ajándéka, egy itáliai művésztől származó Madonna-kép. Csaknem olyan közismert és becsben tartott ereklye, mint maga a kegyszobor. Drágakövek, arany- és zománclapok díszítik. Eredeti kerete igen szép ötvös-zománc munka a magyar, az Anjou és a lengyel címerrel.
Mindezek ismeretében azt hiszem, valóban nem túlzás a korábbi máriacelli magyar lelkész, Pálmai Godofréd bencés atya kijelentése: Máriacell bizony a miénk. Anélkül, hogy mások érdekei egy csöppet is csorbulnának. S éppen ebben áll nemcsak e kegyhely, hanem a keresztény hit nagy titka is – egyszerre tud személyes, igazán bensőséges és egyetemes lenni. Ideális helyszín tehát Máriacell a közép-európai népek újbóli egymásra találására.
