A családi élet szakaszai

Nyolc életcikluson át

Szerző: Körössy László

Korunk társadalmi, gazdasági folyamatai egyre kevésbé kedveznek a családi élet zavartalan fejlődésének, biztonságának. A magukra hagyott fiatal szülők keresik a mintát, amelynek segítségével úrrá lehetnek a családban természetszerűleg felmerülő problémákon, nehézségeken. Ebben a helyzetben fontos segítség lehet számukra a családi életről szóló „felvilágosítás”, a tudatos szembenézés a sajátos élethelyzet hozta gondokkal, és azok megoldási lehetőségeivel. A Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) nemrég Orosházán megtartott konferenciáján többek közt ilyen jellegű előadásokat is hallhattak a jelenlévők.
Az élet küzdelmei közepette számos változáson megy keresztül az ember, így a személyek elemi közössége, a család is. A NOE konferenciáján Gulyás Edina tanácsadó-szakpszichológus a család egészének mint rendszernek életciklusok szerinti változásairól, és e ciklusok jellemzőiről beszélt. Az alábbiakban az ő előadását ismertetjük.

A családi élet szüntelen változások sorozata, az elemi közösséget alkotó személyek fejlődnek testileg, lelkileg és szellemileg. E fejlődésben hosszabb-rövidebb szakaszok különíthetők el egymástól, és az egyes szakaszokra sajátos problémacsoport jellemző. A család egészét tekintve is beszélhetünk fejlődésről, ami általában nyolc életcikluson keresztül tart. Minden család beleilleszthető valamely ciklusba, amelyet adott problémák, megoldandó feladatok határoznak meg. Ezek figyelembevétele a fejlődés szempontjából nagyon előnyös, hiszen a tudatos megoldáskeresés révén átlendülhet a család a zökkenőkön, és nem akad el egy cikluson belül.

A család fejlődésének első állomása a gyermektelen állapot. A fiatal házaspár még nem ismeri annak a változásnak a természetét, ami a gyermekvállalással veszi kezdetét. A második ciklus a 0–3 éves gyermeket nevelő házaspár élete. (A ciklusokba történő besorolás mindig a legidősebb gyermek életkora szerint történik, mivel az aktuális feladatokat mindig az első gyermek fejlődése szabja meg.)

A szakpszichológus előadásában kiemelten szólt e ciklusban az anya szerepéről: „Az anyai készséget leginkább az határozza meg, hogy az anyának az ő csecsemőkori szükségletei ki lettek-e elégítve. Kialakult-e az úgynevezett ősbizalom” – hangsúlyozta.

A harmadik életév abból a szempontból is mérföldkő, hogy a legideálisabb egy kistestvér befogadására. Ekkorra az anya a szülést követően már regenerálódott, a nagyobb gyerekkel ki is tud mozdulni a lakásból, így nem fenyegeti a bezártságból következő GYES-betegség, valamint az apa is jobban be tud segíteni. A nagyobb testvér már képes szóban is kifejezni azt a frusztrációt, amit a kistestvér születése okoz, és így levezethető a feszültsége.

A teljes cikk >>>

> Cikk nyomtatása > Küldje el e-mailben

2010. június
Tartalom >>>