Nyár
Szerző: Herdics György
Minden bizonnyal nemcsak Kosztolányi érzett így. Sok ember szerelme a nyár, amely, lám, megint itt van. Miért is szeretjük a nyarat? Talán a napsütés miatt? Vagy azért, mert ilyenkor sokan útra kelnek, hogy kipihenjék fáradalmaikat, s újra egy kis erőt gyűjtsenek, hogy aztán majd ismét nekifeszülve a munkának, jobban, derűsebben, kipihenten tudjanak alkotni?
Igen, a napsütés oly csodás. Ha süt a nap, az ember egy kissé szebbnek, tán meghittebbnek is látja a világot. Ha „nyakunkba zúdulnak” a napsugarak, főképp, ha hosszasan várakoztunk a napsütésre, mindjárt megtelnek a terek, a folyópartok. Az emberek szabadabbnak érzik magukat. Szinte egy szempillantás alatt mintha egy nagy ünnep kellős közepébe csöppennénk.
Emberek milliói kelnek útra a nyári hónapokban, hogy új tájakat, számukra eddig ismeretlen vidékeket keressenek föl. Sokakat a kikapcsolódás, az önfeledt pihenés űz, másokat idegen kultúrák, műemlékek vonzanak. Barátságok, szerelmek születnek… Ez a nyár varázsa!
A hívő ember a nyárban is nagyszerű lehetőséget lát. Lehetőséget a szép, a jó, a nemes újrafelfedezésére. Látja a kikapcsolódásban azt a lehetőséget, mely nemcsak a testet frissíti fel új erőt adva neki, hanem a lélek feltöltődését is szolgálja. Hiszen a hívő ember kincset hordoz magában. A „legnapsugarasabb élet”, az Örök Napfény megtapasztalásának reményét. S e csodálatos kincseket nem bízhatjuk az elhaló nyárra, mert ennél sokkal többet érnek…
Ne is múljon, ne is haljon el a nyár, gondoljuk olykor, főképp akkor, ha eszünkbe jut, hogy a nyarat csakhamar felváltja az ősz. De tényleg! Ne gondoljunk még az őszre, hiszen a nyár kellős közepén vagyunk! Inkább arra összpontosítsunk, hogy a nyarat, a kikapcsolódás idejét úgy tudjuk megélni, hogy a nyár sugaraiból képesek legyünk valamit elraktározni későbbre is. Tudjunk úgy nyaralni, úgy örülni a nyári hónapoknak, az életnek, hogy mindebből – a ma egyre divatosabb kifejezéssel élve – profitálni tudjunk a későbbiek folyamán is!
Hogyan válhat számunkra igazán széppé és emlékezetessé a nyár? Ha nyári napnak alkonyulatánál – ahogy a költő mondja –, megállunk a kanyargó Tiszánál, de akár a Dunánál vagy más folyónál vagy a tengernél, ha megcsodáljuk a puszta világát, vagy elmerengünk a hegyek költői szépségén, ha középkori katedrálisok mennybe nyúló oszlopain pihentetjük tekintetünket – gondoljunk arra: Isten minden alkotása s az emberi elme minden nemes moccanása arról regél, hogy szép a világ. Szép, még akkor is, ha sokszor csalárdul bánunk vele. Szép, mert a kék mennybolt, a zöldellő rét, a csörgedező patak, a napsütés, a lágy szellő mind-mind Isten nagyságát dicséri… Szép a világ, mert minden ember alkotta mű, melyet az isten- és emberszeretet hozott létre, értünk van, hogy jobban érezzük magunkat a világban – ilyenkor, nyáron is…
Szép nyarat, jó felüdülést mindenkinek!
