Cikkek listázása

Bécsi visszaemlékezések

„Ideiglenesen” új egyházmegyét találtam…

Szerző: Lányi Béla SVD

„Ma is magyar ebéd lesz” – mondja Virágh Imre atya, miközben rutinos mozdulatokkal bontja fel a Magyarországról hozott Babfőzelék kolbásszal feliratú konzervdobozt. Valahogy szokatlan látvány ez az osztrák eleganciával berendezett bécsi Papi Otthonban. Igaz, hogy ha körülnézek, inkább magyar könyveket látok a kétszobás kis lakásban. Imre atya osztrák állampolgár, de szívében és hanghordozásában „pesti magyar” maradt ma is. Ahogyan mondani szokta: annak idején „ideiglenesen” talált új egyházmegyét. Az ideiglenes szolgálatból bizony több mint ötvenhét év lett. Hogyan is kezdődött az egész?
„Érettségi után jelentkeztem Esztergomba, a papneveldébe – pergeti vissza élete fonalát Imre atya –, ahonnan főpásztorom Bécsbe küldött, hogy az egyetem elvégzése után hazajöjjek dolgozni. Odaérkezésem kissé kalandos volt, mert az osztrák vízumra sokat kellett várni, az egyetemi előadások viszont október elején elkezdődtek. Kaptam egy tippet, hogy a szombathelyi szemináriumban keressek segítséget. Az ottani vicerektor elküldött egy határfalusi plébánoshoz, aki szándékomat meghallgatva kijelentette, hogy semmi baj nincs, mert holnap lesz az inycédi plébános temetése, ahová el fogunk menni. Befogatott, felültünk a szekerére és átkocsikáztunk az akkor még nem technikai záras határon. A határon beszélgető magyar és osztrák határőrökkel közölte, hogy temetésre megyünk. Mire ők tisztelegtek, és én megérkeztem Ausztriába. Öt év múlva el is végeztem az egyetemet, s 1952-ben pappá szentelt a bécsi érsek. Addigra már eldőlt, hogy nem jöhetünk haza, mert Rákosi s társai úgysem hagytak volna minket dolgozni, míg a bécsi érsek kapott az alkalmon, s így ideiglenesen új egyházmegyét találtam.”

Ettől kezdve Imre atya papi élete főleg a hitoktatással kapcsolódott össze. Ma is hangsúlyozza, hogy a papoknak jelen kell lenni a hitoktatásban, különösen pedig az iskolai hitoktatásban. „Már az első kápláni helyemen, Schwarzauban azzal bízott meg a plébános, hogy az ottani két iskolában heti 12 órában tanítsam a gyermekeket hittanra. Ez volt munkám súlypontja a Bécsi Főegyházmegye különböző plébániáin, míg azután egy műszaki szakközépiskolába kerültem főállású hitoktatónak. Itt olyan sok dolgom volt, hogy mellette már csak kisegítő kápláni állást tudtam vállalni egy bécsi plébánián. Nagyon sok emberi öröm forrását jelentette az, hogy átadhattam a hitemet másoknak. A számszerűsíthető sikert talán az mutatja, hogy nálam a fiataloknak csak 25 százaléka jelentkezett ki a hittanról. (Ausztriában egészen az érettségiig fakultatívan kötelező a hitoktatás. A fakultatív szó jelentése ebben az esetben az, hogy az első tíz nap alatt ki lehet a hittanról jelentkezni. 14 éven aluli gyermek esetében a szülők tehetik ezt meg, azután a fiatal maga.)”

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>