Szent József: korunk egyházának védőszentje
IX. Piusz pápa az egyház igen nehéz időszakában azért nyilvánította Szent Józsefet a „katolikus egyház patrónusává", hogy ezzel az egyházat a szent pátriárka különleges oltalmába ajánlja. Nagyon jól tudta ugyanis, hogy ezzel nem egy eddig ismeretlen tiszteleti formát ajánl, hiszen az a kiemelkedő méltóság - amellyel Isten ruházta fel leghűségesebb szolgáját - indokolta, hogy „az egyház az istenszülő Szűz után mindjárt annak jegyesét részesítse a legnagyobb tiszteletben, szorongattatásaiban pedig hozzá folyamodjon segítségért".
Mi az alapja ennek a nagy bizalomnak? XIII. Leó a következőképpen fogalmazza meg: „Az ok, amiért nevezetesen Szent Józsefet tekintjük az egyház különleges védőszentjének és amiért az egyház a maga részéről nagyon sokat remélhet oltalmától és közbenjárásától, főként abból ered, hogy Mária hitvese és ahogy tartották: Jézus atyja… Ebből természetszerűen fakad, hogy az isteni családot, melynek ő a feje - őrizze, védje és gondozza… Következésképpen: méltó hozzá, hogy amint a názáreti családot minden tekintetben ellátta és óvta, ugyanúgy most Krisztus egyházát oltalmazza és védje égi közbenjárásával."
Ezt a pártfogást most kérni kell, erre az egyház mindig rászorul. Nemcsak azért, hogy kivédhesse a szüntelenül megújuló veszélyeket, hanem azért is, hogy támogassa az egyháznak a világ evangelizálására, illetve azoknak a népeknek és nemzeteknek az újraevangelizálására tett erőfeszítéseit - amint azt a Christifideles laici kezdetű apostoli buzdításomban megállapítottam -, „amelyekben korábban virágzott a vallásos keresztény élet…, de akiket most komoly nehézségek gyötörnek".
Elsősorban a „felülről jövő erő", a Szentlélek Úristen bőséges ajándékai kellenek ahhoz, hogy Krisztus örömhírét elvigyük azokra a helyekre, ahol még soha nem hirdették, vagy olyan vidékekre, ahol elhanyagolták, illetve feledni hagyták. E kegyelmek elnyeréséhez szinte nélkülözhetetlen a szentek közbenjárása és példájuk követése. Az egyház nemcsak Szent József hatékony oltalmába veti bizalmát, hanem túl ezen bízik példájában is. József példája ugyanis nem szorítkozik az élet néhány konkrét helyzetére, hanem túllépve azokat, az egész keresztény közösség minden helyzetében és feladatában mindenkinek mintául szolgál.
Részlet II. János Pál pápa:
Redemptoris custos kezdetű apostoli buzdításából (28-30.)
Eljött...
és te versekre gondolsz
Már nem olvas nem ír
eljött a vakulás pillanata
csöndes órában éjfél zsákjába
bújik ami élő idebenn s jól szuszog
de künn az üveg mögött valami különös
mozgás kél: egy angyal szűzhavat gereblyéz
tökéletesen látod a párhuzamos „fésü-csikokat"
ilyenkor versekre gondolsz: soha le nem írhatókra
melyek pontosan illenének ebbe a várakozásnak kitett
ÉJBE ahol ama szárnyak tollai meglebbennek majd a sírástól.
Nagy Gáspár
