Egy mixelt világból Isten örömébe
Szerző: Verőcei Gábor/MK
Mixelt világban élünk, ahol a jó és rossz össze van keverve, mint a tiszta magyar pirospaprika a mérgező anyagot tartalmazó, de olcsó külföldi paprikával. Az összekevert, mixelt pirospaprika a mai világ emblematikus terméke lett. Magyarnak ugyan nem magyar, de azért pirosnak piros, tehát olyan, mintha színtiszta magyar lenne. Lényegét tekintve azonban hamis. És bár „tekintetre szép" (vö. Ter 3,6) - mint ama tudás fája a paradicsomkertben -, valójában veszélyes, életveszélyes!
Mixelt világban élünk, ahol sok keresztény összekeveri a színtiszta krisztusi tanítást a bűnös világ tanításával: a test kívánságával, a szem kívánságával és az élet kevélységével. (1Jn 2,16). Azt hiszi, hogy fennállhat egy mixelt kereszténység is, egy bűnnel kevert kereszténység is. Csakhogy a paprikabotrányból tudhatjuk, hogy a mixelt dolog hamis és életveszélyes. Élvezete tiltott!
A tiszta szerelem és házasság összekeverése a felelőtlen élettársi vagy homoszexuális együttéléssel, vagy a promiszkuitással: ez nem kereszténység.
A tisztes és becsületes megélhetés összekeverése a kapzsi birtoklási vággyal: ez nem kereszténység.
Az embertárs szolgálatának felcserélése és összekeverése a hatalomvággyal, gőggel: ez nem kereszténység.
A mixelt kereszténység nem kereszténység, csak annak látszik; valójában hamis és életveszélyes. Az örök életet kockáztatja az, aki így akar élni. Ezt a mixelt világot nem a jó Isten teremtette - hisz ő mindent jónak teremtett -, ez a mixelt világ a Sátán műve, aki összekeveri a jót a rosszal. Mit kell tenni ebben a kevert, hamis világban? Vizsgálatot tartani, miként paprikaügyben is történt.
„Térjetek meg!" (vö. Mt 3,1) - hallottuk Keresztelő János felszólítását, aki egy hasonló mixelt világban élt. A Jordán partjához - ahol keresztelt - kivonult egész Jeruzsálem. Volt ott farizeus is meg szadduceus is, a zsidó törvények szigorú, ámbár önelégült megtartói. Elképzelhetjük, amint csodálkozva körülnéztek, amikor Jánostól ezt hallották: térjetek meg! Ugyan kinek szólnak e szavak? Nekünk biztos nem - gondolhatták magukban a törvény őrei -, hisz mi Ábrahám leszármazottai vagyunk, a zsidó hit eminensei, bennünket semmilyen kritika nem érhet.
És a mai keresztények között vajon nincsenek hozzájuk hasonlók, akik körülnéznek: ugyan kinek szólnak e szavak a megtérésről. Nálam minden rendben, nekem gyónásra sincs szükségem. Erre csak azt lehet kérdezni: miért, te talán már szent vagy? Mert ha nem vagy szent, ami valószínű, akkor igenis szükséged van a megtérésre, azaz irányváltoztatásra.
A megtérés nem más, mint irányváltoztatás. Szent Josemaría Escrivá írja: „ha tudod, hogy ezen az úton - ezzel az olvasmánnyal, ezekkel a társakkal… szakadékba kerülhetsz… akkor miért áltatod magad azzal, hogy mindez talán előnyös képzésed vagy személyiséged kifejlődése szempontjából: Változtass irányt - radikálisan" (Barázda 138).
Persze az irányváltoztatáshoz az kell, hogy elfogadjam Isten akaratát. És ez a legnehezebb. A legtöbb esetben azért nem sikerül az irányváltoztatás, megtérés, mert jól érzed magad abban a helyzetben - abban a bűnös helyzetben -, amiben élsz. Tehát nem akarsz változtatni az életeden, nem akarsz irányváltoztatást. Jól érzed magad ebben a mixelt világban, mely persze rád nézve veszélyes. Ráadásul azt hiszed, hogy ez a mixelt világ nyújt neked örömöt az életben, az Isten akarata szerint élet túl szürke lenne. Szent Josemaría a durcás gyerekhez hasonlítja azt, aki a saját akaratát akarja megvalósítani az Isten akarata helyett (Barázda 146). Milyen a durcás gyerek? Örömtelen. Ilyen a mixelt keresztény is, aki a maga akaratát egy keresztény öntettel locsolja le: örömtelen.
Nincs más kiút ebből a mixelt világból, mint a megtérés, irányváltoztatás: önimádat helyett Isten imádata. Ámen.
