Cikkek listázása

Több mint szociális munka

Változtatni a jövőn

Szerző: Kácser Anikó

A csaknem ezer éve Európában vándorló cigányság Árpád-házi királyaink idején érkezett Magyarországra kisebb csoportokban. A cigány nemzetséget először egy 1373-ból származó oklevél említi, későbbi történelmünknek pedig már folyamatosan résztvevői. A törökök ellen harcoló katonák gyakran használták a jelentéktelennek tartott – és szabadon mozgó – „kumpániákat” hírszerzésre, a Rákóczi-szabadságharcban a fejedelem zászlaja alatt harcoltak, 1848-ban pedig a forradalom mellé álltak és többek között kézműves cikkeikkel segítették a csapatok ellátását. 

– A magyar nem cigány nép, de a cigányok, akik évszázadok óta itt élnek, magyarok – mondja Dutra Mária Lurdes, a Jó Pásztor Nővérek rendi főnöknője. – A cigányság problémája nem csak a cigányoktól és nem csak a magyaroktól függ. A cigányok nem akarnak magyarok lenni, a magyarok pedig nem akarják befogadni őket. De nincs „Cigányország”, nekik is ez a hazájuk, ezt kell szeretniük úgy, mint sajátjukat. Azért magyar valaki, mert itt született és itt lett felnevelve? Ez rájuk is igaz. Vagy azért, mert magyar az anyanyelve? Nekik is az. Nyolcvan százalékuk csak magyarul tud, és ha beszél is valamilyen cigány nyelven, azt csak a magyar mellett teszi. Itt nem a bőrszín vagy a nemzetiség a probléma, hanem hogy nem fogadjuk el egymást.

Ezen az el nem fogadáson igyekeznek változtatni a Jó Pásztor Nővérek, akik a rendszerváltozás után visszakapva régi budapesti rendházukat, a közösség hivatásához hűen (a perifériára szorult lányok és asszonyok megsegítése) anyaotthont létesítettek. Az otthon lakóinak több mint a fele cigányasszony, de a cigánypasztoráció a fővárosban nem kiemelten fontos tevékenységük. Mikor Budapesten megvették lábukat, az akkori rendi vezető, Georgette Notter tanácsára vidéken kerestek feladatot. Olyan települést kerestek, ahol üres a plébánia és van feladat. Az egri érsek hívta fel a figyelmüket a kis mátraaljai településre, Gyöngyösoroszira, ahol a legtöbb feladat a cigánypasztoráció terén van. Mikor a nővérek látták, hogy a gyerekek mezítláb járnak a hóban, tudták, ott a helyük.

Mária nővér 1996-ban másodmagával beköltözött a lepusztult plébániaépületbe. Segíteni akartak, de nem tudták hogyan enyhítsék a szegénységet. Georgette nővér hívta fel arra a problémára a figyelmüket, hogy az emberek nem értik, miért van szükség a kitartó munkára. Úgyhogy kimentek dolgozni a kertbe, rendbetették a házat, a nagy gyümölcsöst és zöldségkertet, hogy megmutassák, ha enni akarsz, dolgoznod kell. Közben meglátogatták a családokat, kezdték megismerni az embereket és megérezték, a legnagyobb gond, hogy a családok azt a kicsit sem tudják beosztani, amilyük van. Létrehoztak egy karitász csoportot az Egri Egyházmegye karitász csoportjával karöltve, és azt tervezték, hogy elindítanak egy tanácsadó tanfolyamot a cigányasszonyok számára, ahol a háztartásról, a pénz beosztásáról tanulhatnak. De gyorsan belátták, hogy akinek nyolc–tíz gyermeke van, annak nincs ideje tanfolyamra járni. Megváltozott a terv: ha nem tudnak változtatni a jelenen, megpróbálnak változtatni a jövőn – és elkezdték a lányokat nevelni. Iskola után mindennap foglalkozások vannak; főzni, varrni tanítják a lányokat, szexuális felvilágosítást, csecsemőgondozási, gyermeknevelési tanácsadást tartanak. Az iskolai szünetekben filmeket néznek, játszanak, beszélgetéseket szerveznek vagy táborozni mennek. Régebben sok gyerek kimaradt az iskolából, most már a nővérek segítségével lassan mindenki elvégzi az általános iskolát. Emellett egyik nővér hittanórát tart, nagylányok készülnek az elsőáldozásra vagy bérmálkozásra.

A házat, melyet rendalapítójukról Rosa Virginiának neveztek el, két éve Georgette nővér vezeti, Mária nővér pedig visszaköltözött a fővárosba. De a cigánypasztoráció szakadatlanul folyik, és sok feladata van a nővéreknek. Amit tesznek, nem pusztán szociális munka. A cigányok lelkét is próbálják formálni és gyógyítani. Mert nagy igazságtalanságok történnek velük, a nővérek számtalan esetről tudnak, mikor például olyan dolgokért ítéli el a bíróság a cigányt, amiért egy magyart nem ítélne el. Vagy évek múltán hozzák meg az ítéletet, kivárva, hogy nagykorú legyen a vádlott, akinek az ügyvédje el sem megy a tárgyalásra. Ha valamelyikük komolyan meg akarja változtatni életét, nem kap esélyt a tisztességes munkára.

– Nehéz úgy beszélni nekik az igazságról, hogy a saját bőrükön érzik az ellenkezőjét – mondja Mária nővér. – Azt hallják, hogy a magyarok keresztények, de nem ezt tapasztalják. Igaz, a cigány ember nagyon szélsőséges a rosszban, de a jóban is. Sok mindent tesznek, ami nem helyes, de képesek az életüket is adni érted. És ez az igazi szeretet.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>