Augusztus 20. ünnepén
Krisztus az ajkán, Krisztus a szívében
Szerző: Bábel Balázs érsek
Történelmünk során zarándokként vagy turistaként sokan megjárták Rómát. Nekünk, magyaroknak örökre nevezetes marad Asztrik apát, az első kalocsai érsek római útja. Az ezredik év őszén küldte őt István, a magyarok fejedelme II. Szilveszter pápához, hogy számára koronát hozzon, és ezzel népe beiktatódjék a keresztény népek sorába.
A megkoronázás jelentősége az idő múlásával egyre növekedett. Évszázadok múltán már megbizonyosodhatott róla a magyar nép, hogy amit a Szent Korona jelképezett számára, az biztosította fönnmaradását a Kárpát-medencében, ahol ötezer év óta laktak a história által is följegyzett népek: illírek, trákok, kelták, rómaiak, hunok, különböző germán törzsek, avarok és frankok, akik vagy beleolvadtak a többi nép közé, vagy nyomtalanul eltűntek. Csak a magyarság tudott megmaradni, ezeréves államot alapítani, amely az életére törő nagy birodalmakat is túlélte. Mindez azért volt lehetséges, mert Szent István elvitathatatlan érdeme, mely által történelmünk legnagyobb egyénisége, a magyar szentek legnagyobbika lett. Ezért augusztus 20. ünnepe a hála napja, amikor hálát adunk Istennek, hogy nekünk adta Szent István királyt, akiről Hartwig püspök legendájában azt olvassuk, hogy Krisztus a száján, Krisztus a szívén, Krisztust hordozta minden tettén.
