A maximalista

– És közben vannak versenyek is…

– Igen, az Európa-bajnokságon, meg a két válogató versenyen vettünk részt, ilyenkor a hétvége sem szabad, így a hét elején kapunk pihenőt.

– A válogatón Janics Natasa megverte egyesben, ami azt jelenti, hogy a kedvenc számában nem indulhat az olimpián. Ez hogy érinti önt? Nem hátráltatja majd az egyéb számokban nyújtott teljesítményét?

– Nem befolyásolja, nem befolyásolhatja a teljesítményemet, a hozzáállásomat. Az évek során kialakult, hogy én indulok egyesben, és reális volt az esélye annak is, hogy én indulok majd az olimpián is. Ráadásul a második válogató előtt úgy éreztem, hogy meg tudom nyerni, de sajnos nem volt szerencsém. Ettől még nem állhatok le, hogy sajnáltassam magam. Most előre kell néznem, aztán az olimpia után majd lesz időm ezen gondolkozni. Most ebben a két számban szeretném elérni, amit csak lehet. Nagyon sokat gyakorlunk csapathajóban az edzéseken, az egyes majdhogynem teljesen háttérbe szorul, ennyi változás történt. Nem repesek ugyan a boldogságtól, de szerintem ez teljesen természetes emberi reakció.

– Milyen érzésekkel fog az olimpián egy hajóban evezni azzal, aki legyőzte az egyes válogatón?

– Ilyenek nem jutnak eszembe, ezt teljesen félre tudom tenni. Úgy gondolkodom, hogy ha valamiben elindulok, abban a maximálisat kell nyújtani, attól függetlenül, hogy a párom megvert-e vagy sem. Mindketten azt szeretnénk, hogy ez a páros tényleg nagyon jól menjen. Ha most azon gondolkoznék, hogy ő megvert, akkor nem lennék ott maximálisan agyban, és nem is szabadna egy hajóban kajakoznunk.

– Egyébként jóban van Natasával? Ez is egy alapvető feltétele annak, hogy jól menjenek együtt.

– Nem vagyunk a legjobb barátnők, úgymond munkakapcsolat van köztünk. De ez a kapcsolat nem romlott meg attól, hogy megvert. Nem hiszem, hogy ez gátja lenne annak, hogy mi jól menjünk együtt, hiszen bebizonyosodott, hogy tényleg jó párost alkotunk a vízen. Mindketten arra koncentrálunk, hogy az edzésen és a versenyen jól teljesítsünk, és az, hogy a parton nem a legjobb barátnőm, szerintem egyáltalán nem fontos.

– A magyar közvélemény elragadtatással fogadta, amit eddig elért. Mennyire befolyásolja a szurkolók, az újságírók véleménye, esetleges reakciója?

– Jól esett, hogy nagyon sokan szurkoltak nekem. Azért voltak olyanok, akikben sajnos csalódtam. Arra viszont jó volt a vereség, hogy kiismertem egy-két embert, de az emberek 95 százaléka mellettem állt, és ez tényleg nagyon meghatott. Nem gondoltam volna, hogy ilyen érzéseket váltok ki emberekből. Főképp az első válogató után éreztem azt, hogy még inkább önbizalmat ad a biztatás, de a második válogató után is, amikor egy hajszállal kikaptam, nagyon jól esett az, ahogy az emberek hozzám viszonyultak.

– Milyen élményeket őriz a legutóbbi olimpiáról?

– Elég hullámzó volt a hangulatom. Rengeteg pozitív élmény ért. Nagyon örültem, hogy ott lehettem az olimpián. Két számban indulhattam, és szerintem nagyon jól mentünk. De csalódás okozott, hogy négyesben nem sikerült nyernünk, hiszen előző évben világbajnokok voltunk, és esélyesként indultunk neki a futamnak. Elég borzasztó körülmények között került sor a páros versenyekre, erős szél fújt, és órákat csúszott a verseny azért, mert nem lehetett elindítani a futamot.

– Sikerei közül melyik áll legközelebb a szívéhez? Van-e kedvence?

– Nincs kedvencem. Mindegyik siker, beleértve a részsikereket is, mindig akkor a legnagyobb, amikor megéli az ember. Amikor pedig már több ilyet él meg, akkor már nem tud, és nem is akar különbséget tenni köztük, mert mindegyik abban a pillanatban volt fantasztikus és hihetetlen.

– Egy interjúban azt olvastam, hogy hisz Istenben.

– Evangélikus vagyok, a családom is az volt. De én ezt a témát magánügynek érzem. Ami bárkire is tartozik, az annyi, hogy hívő ember vagyok.

– Reklámban is láttuk már. Mi viszi rá a sportolót, hogy szerepeljen egy reklámban?

– Én egy reklámban szerepeltem. Közel állt hozzám a témája, ezért úgy gondoltam, hogy azt teljesen magaménak tudhatom. Ha ezzel másokat is rá tudok venni arra, hogy pozitívan és egészségesen éljék az életüket, akkor miért ne? Természetesen nem mennék el akármilyen reklámba, de úgy éreztem, hogy teljesen pozitívan állt hozzám, aki megkeresett, és ha ebből még profitálhatok is, akkor ez még egy pluszt jelent.

– A családja mennyire támogatta abban, hogy sportoljon?

– Amikor fiatal voltam, édesanyám le akart beszélni az élsportról, mert az volt a mottója, hogy tanuljak. Nekem viszont nagyon tetszett az, hogy amikor lementem kajakozni, jó társaságban voltam. Nem a kajak volt az első, hanem inkább az számított, hogy jól éreztem magam, és csak utána jött a tanulás. Fiatal koromban inkább az volt a jellemző, hogy ha jól tanultam, akkor lemehettem edzeni. Így mindenki jól járt. Amikor felkerültem a felnőtt korosztályba, megváltozott bennem minden. Úgy gondoltam, hogy ha már ez tölti ki az életemet, akkor már ne csak szórakozni járjak le, hanem kell a napi két edzés. Ha már ott vagyok egész nap, akkor értelmesen töltsem el az időmet. De ebben támogatnak a szüleim, és nagyon büszkék rám. Jó érzés, hogy örömet tudok nekik szerezni azzal, hogy sikeres vagyok a sportban.

– Van testvére?

– Van két nővérem és két húgom. A nővéreim is kajakoztak, a húgaim sajnos nem annyira aktívak, de bízunk benne, hogy ami késik, az nem múlik.

– Ön is tervez családot?

– Természetesen igen. Néhány nappal ezelőtt született a nővéremnek kisbabája, és nagyon irigylem. Szerintem teljesen normális hozzáállás, hogy huszonnyolc évesen már gondolok a családra is.

– Milyen példát kapott a szüleitől, mi az, amit ön is tovább szeretne vinni a családalapítás során?

– Szigorúan neveltek otthon, ami igen pozitívan hatott rám, bármennyire is nem szerettem akkor. Örülök neki, hogy nem engedtek ki a játszótérre éjszakába nyúlóan, hanem igenis fegyelem volt otthon. Nagyon sok időt együtt töltött a család, gondolok itt kirándulásokra és más programokra. Minden hétvége úgy telt el, hogy valami jó dolgot csináltunk, és nem otthon ültünk a lakásban. Vagyis foglalkoztak velem, és ez az, amit én is tovább fogok vinni.