Szakácskönyvet adott ki egy szabadkai pap
Paskó atya a konyhában
Szerző: Kovács Csaba
Megszokott dolog, hogy a papok könyveket írnak. Általában teológiáról, esetleg filozófiáról írnak, de az sem meglepő, ha valamelyik tudományág szakértőjeként ír könyvet egy tudós pap. Hiszen sok teológus, filozófus van közöttük, vagy akár pap-költők is. Az viszont egyáltalán nem mindennapos, ha egy pap szakácskönyvet ír. Mégpedig ez történt Szabadkán. Paskó atya a konyhában címmel szakácskönyvet adott ki egy szabadkai katolikus pap, Paskó Csaba, akivel könyvéről, a gasztronómiáról, az egészséges táplálkozásról és a főzés öröméről beszélgettünk.
– Hogyan született a könyv ötlete?
– Az ötlet tavaly nyáron merült fel bennem először. Költözés miatt nem mentem nyaralni, és amíg az irataimat rendszereztem, rábukkantam receptjeimre… Aki ismer, tudja, hogy hobbiszakács vagyok. Amellett, hogy zenével és teológiával is foglalkozom professzionális szinten – hiszen római katolikus pap vagyok –, baráti köröm tudja, hogy szeretek főzni is. Már tizenöt éve szakácskönyveket gyűjtök. Néha vacsorát főzök a barátaimnak, amikor általában igyekszem különlegességeket feltálalni, érdekes ételeket megmutatni. Ahogy a szakácskönyveket, úgy a recepteket is gyűjtöttem. Európában nagyon sok helyen megfordultam, számos érdekességgel találkoztam, akár a borkultúrával, akár a különböző népek ételkülönlegességeivel kapcsolatosan, és ezeket is gyűjtögettem. Német, magyar, horvát, valamint lengyel és cseh barátaimtól is gyűjtöttem recepteket. Ahogy már említettem, a nyári holt szezonban, amikor nem volt tanítás, sem kóruspróbák, és amikor költözésem miatt több időt fordíthattam irataimra, elkezdtem a recepteket is egy helyre rendezni a számítógépemben. Ekkor láttam be, hogy ez már akár egy könyvet is kitesz szerkesztett formában. Megmutattam ismerőseimnek és barátaimnak, akik bátorítottak, hogy érdemes lenne megjelentetni. Megadatott a lehetőség és megjelentettem. Nekem ez egy hobbi, kellemes időtöltés, ami most könyv formájában is megmutatkozott. Nem tervezem intenzíven folytatni a gyűjtést, de ha esetleg összejön ismét egy szép receptgyűjtemény, miért ne adnék ki még egy szakácskönyvet?
– Milyen recepteket találunk a szakácskönyvben?
– Aki átlapozza a könyvet, azt tapasztalhatja, hogy nem csak receptek vannak benne. Nagyon sok érdekes írás is található itt, hiszen nem csak az adott étel elkészítésére fektettem a hangsúlyt. Szeretnék ugyanis minél többet megtudni az adott ételről, a kultúráról, ahonnan származik, amivel az alapműveltséghez is hozzájárulok.
A másik szempont pedig magának a gasztronómiának a fejlődése, az egészséges táplálkozás, amiről olyan sokat beszélünk. Minderről találhatók írások a szakácskönyvemben. Nagyon érdekes például a fűszerek történelmi háttere. Kevesen tudják, hogy például a reneszánsz korban a bors, a fahéj, a szerecsendió és egy csomó olyan fűszer, amelyről ma természetesnek tartjuk, hogy megtalálható a konyhaszekrényünkben, abszolút beszerezhetetlen volt vagy pedig az arannyal megegyező áron árulták. A bors például grammban mérve pontosan annyiba került, mint az arany. Nyilván azért, mert a Távol-Keletről hozták ezeket a fűszereket karavánokkal vagy hajókkal, az út során pedig számtalan vihar és rablótámadás érte őket. A veszélyes út során sok szállítmány elakadt és nem is jutott el Európába, ami pedig eljutott, az megfizethetetlenné vált. Tudjuk, hogy Kolumbuszt is a fűszerek hihetetlen értéke késztette az utazásra, amikor felfedezte Amerikát.
Sokszor emlegetett tény az is, hogy a jó konyhának a titka a jó fűszer. Azon kaptam magam, hogy én sem ismerem jól a fűszereket. Erre akkor jöttem rá, amikor elmentem egyes keleti országokba, mint például Egyiptomba vagy a Szentföldre, de Európa számos országában is különleges fűszerekre bukkantam, amelyek egy teljesen új ízvilágot nyitottak meg előttem. Ekkor kezdett zavarni az, hogy ezeket a fűszereket egyáltalán nem ismerem. Sokszor a származási helyüket sem és azt sem, hogy egy-egy fűszert mibe tehetek vagy mibe nem. Ezért ebben a könyvben egy külön fejezetet szenteltem a fűszereknek. Egyrészről a fűszerek latin megnevezése, származási helye található meg itt, majd egy külön táblázat, hogy mi mindenhez használható az adott fűszer.
– Mi az, amit még kiemelne a szakácskönyv témái közül?
– Külön fejezetet kapott a kakaó is, hiszen fontos ismerni, hogy meg tudjuk különböztetni, melyik a jó csokoládé, és melyik nem. De a származási helye is lényeges, valamint azt sem szabad elfeledni, hogy a kakaó növeli a boldogsághormonokat. Ezek is olyan dolgok, amelyek alapvetően hozzátartoznak a gasztrokultúránkhoz.
Még egy külön fejezetet megemlítenék a könyvből, ez pedig a borkóstolás. Tanulmányaimra olyan „alapismerettel” indultam, hogy a bor valami savanyú ital, legalábbis ezt tapasztaltam vidékünkön. Pécset és Villány környékén fedeztem fel a bor világát, a pincészeteket, és találkoztam olyan emberekkel, akik megmutatták nekem borukat, ami aztán egy életre megváltoztatta a borokról kialakított véleményemet természetesen pozitív irányba. Ekkor kezdtem érdeklődni az iránt, hogy mitől vörös a vörösbor és miért rozé a rozé, hogy hogyan kell kóstolni a vörösbort stb. Ezzel a fejezettel szeretnék hozzájárulni a borkultúra fejlesztéséhez vidékünkön.
A többi írás is mind-mind azt szeretné elősegíteni, hogy az emberek egy alapvető tudásra tegyenek szert, és így is növekedjen az élet minősége. Apró kis dolgokban kell néha az igazi nagy örömöket megtalálni, és mindaz, amiről én írok, nem megfizethetetlen luxus. Ezek a receptek egyszerűek, a hozzávalók mind megtalálhatók a szabadkai tejpiacon is.
– Mi a jó szakács ismérve?
– Egy kis odafigyeléssel és egy kis energiaráfordítással lényegesen megváltoztathatjuk a táplálkozásunkat, ezen keresztül a táplálkozás nyújtotta örömöket, nem beszélve arról, hogy az ember sosem magának főz, hanem inkább baráti körnek, családnak, rokonoknak.
Ha merünk egy kicsit kísérletezni, egy kicsit bevállalósak lenni ezekben a dolgokban, akkor hihetetlen örömöt tudunk másoknak, de másokon keresztül önmagunknak is szerezni. Hiszen látom, hogy a barátom, ismerősöm, rokonom megelégedettséggel, talán egy új ízvilág felfedezésével vált általam gazdagabbá. Ennek a szakácskönyvnek talán csak ennyi a meglátása. Egy amatőr alaptudása a gasztronómia világában. Néhány egyszerű, ezen a vidéken bármikor elkészíthető receptből összeállított kis könyvecske ez.
Paskó Csaba Szabadkán született 1975. április 25-én. Az általános iskolát Bajmokon, a gimnáziumot a szabadkai a Paulinumban végezte. Zenét az általános iskolától egészen az érettségiig magánúton tanult Kókai Deli Márta, Székely Hényel Mária, Miocs József és Égető Gabriella zenepedagógusoknál. 1994-től a Pécsi Hittudományi Főiskola mellett a Jannus Pannonius Tudományegyetem ének-karvezetés szakán rendkívüli hallgató. Vezényelni Tillai Aurél Liszt-díjas művésznél tanult, akinél 1999 májusában záróvizsgát tett. Ezekben az években az egyetemen a hangképzés és a szólóéneklés alapjait is elsajátította dr. Pillári Endre tanítványaként. 1999 tavaszától a Grazi Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Tanszékén tanul, ahol 2004-ben diplomázik vezénylésből és orgonából. Vezénylést Johannes Princnél, valamint a gráci székesegyház karmesterénél, Josef Doellernél, orgonát Johann Trummer orgonaművésznél tanult. 2000-től a Szabadkai Egyházmegye felszentelt papja, a székesegyház káplánja. 2001-től tagja a Nemzetközi Himnológiai Társaságnak (IAH). 2003-tól a szabadkai bazilika karnagya és zenei koordinátora, valamint a Pro Musica Kamarakórus karnagya.
Tanulmányai alatt részt vett számos továbbképzésen Olaszországban, Németországban és Hollandiában. 2005-ben magiszteri címet szerzett Grazban gregorián korálisok és vezénylés témakörben dr. Franz Karl Prassl és Josef Doeller tanárok irányításával. Ugyanebben az évben megalapította az ország vélhetőleg első gregorián énekegyüttesét Choralschola Cathedralis Suboticiensis néven. Kiemelkedő hangversenyszervezői és zenei tevékenységéért 2006 februárjában Bodrogvári-díjat kapott.
