Cikkek listázása

Húsvéti gondolatok

Húsvét ragyogása örök

Szerző: Toldi Éva

Aki átélte már, hogy a világos szobából a sötét éjszakába lépett, s egy jó ideig csak botorkált, bizonytalanná vált léptekkel kereste az utat célja felé, az tudja: micsoda kiszolgáltatottság nézni és nem látni semmit. És micsoda megkönnyebbülés, mikor a szem lassanként talál egy fénylő pontot, legyen az egy ház világító ablaka vagy egy mécs világa, jelzés arról, hogy milyen irányba haladunk.

Jézus ilyen fénylő pontokat, jeleket állított tanítványai elé, amelyekkel sötétben is képesek tájékozódni, s amelyek belülről is megvilágítanak. E fények Isten útjelző fényei. Ezek ragyogtak fel egykor a csipkebokorban Mózesnek, ez világolt a Sínai hegyen a kőtáblák átadásakor. E fények borították el a vidéket, mikor a megnyíló égből a Szentlélek leszállt Jézusra a Jordán folyónál megkeresztelkedésekor, ez a fény tündökölt fel, beborítva a Tábor-hegyet a színeváltozáskor, s ez járta át melegével a tanítványok szívét az emmauszi úton is. Mert e fény nemcsak megvilágít, hanem meg is világosít, megváltó erejű. Ezért  esdekelt e Fényhez hajdan a zsoltáros ekképp: „Hints meg engem izsóppal, és megtisztulok; moss meg engem, és fehérebb leszek a hónál!”

Amikor Krisztus haláltusája megkezdődött a kereszten, a Biblia tanúsága szerint a világra sötétség ereszkedett – a Megváltó szenvedésének bűneinktől elnehezült éjszakája volt ez. Isten Fia mégis, halálával is az Atya fényét, világosságát ragyogtatta fel előttünk, mert a sötétség erőin a szeretet szelídségével győzedelmeskedett harmadnapra.

A világ azonban nem fogadta be – olvassuk a Szentírásban, és érzékeljük gyakran környezetünkben is. Sokan tisztító erejétől megrettentek, megfutamodtak. Többen pedig azt hitték, képesek kioltani, megsemmisíteni. Tapasztaljuk ma is lépten-nyomon, mennyire szeretnék sokan elhitetni, hogy e Fény nem is létezik, hogy feltámadás nem volt és nem lesz, csodák nincsenek.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>