Cikkek listázása

Mária keresztútja

Szent kereszted által megváltottad a világot

Szerző: Richard G. Furey C.Ss.R.

Fotó: Toldi Éva

Nem keresztút-e minden ember élete? Nincs-e minden élet tele szenvedéssel, botlással, fájdalommal, elutasítással, ítélettel, halállal, temetéssel… és feltámadással? Évszázados katolikus hagyomány a keresztúti elmélkedés, hogy életformánkká váljon. Mária, Jézus édesanyja járta az első keresztutat. Ez a keresztút Mária keresztútja, a stációkat az ő nézőpontjából próbálja visszaadni. Mária szemén keresztül látjuk Jézust, ahogy közeledik a Kálvária felé. Azután saját életünkre próbáljuk vonatkoztatni útját. Nem az itt leírt szavakon és mondatokon van a hangsúly, hanem hogy minél mélyebben elmerüljünk Krisztus szenvedésében, hogy e lelki utazás végén megértsük, mit tett értünk Krisztus, és növekedjék szeretetünk iránta és felebarátaink iránt. „Imádunk, Krisztus, és áldunk, mert szent kereszted által megváltottad a világot.”

I. állomás: Pilátus halálra ítéli Krisztust

Péntek kora reggel láttam fiamat. Akkor láttam először azóta, mióta elfogták. Sebzett, vérző testének látványa mint fájdalom tőre merült szívembe és elindította könnyeimet. És akkor Pilátus bírói székéből megkérdezte a tömeget, hogy miért akarják fiamat halálra ítélni. Körülöttem mindenki azt kiabálta: „Feszítsd meg!” Könyörögni akartam nekik, hogy ne tegyék, de tudtam, hogy ennek így kell történnie. Álltam mozdulatlan és sírtam magamban.

*

Úr Jézus, nehéz elképzelnem is azt a kínt, amit édesanyád érzett elítélésedkor. De mit gondolok ma, amikor haragszom valakire? „Feszítsd meg!” És amikor megszólok másokat? „Feszítsd meg!” Nem indítja-e meg ez is a gyötrelem könnyeit édesanyád és a te szemedben? Bocsáss meg nekem, Jézusom.

II. állomás: Krisztus magára veszi a keresztet

Összeszedve maradék erőmet, a tömeggel a tér bejáratához mentem. Egy kapu vágódott ki és a fiam vánszorgott át rajta. Háta mögött őrök mentek. Két ember nehéz fakeresztet vonszolt oda, és fiam vállára rakták, azután lökdösve megindították őt az úton. Fájdalmam elviselhetetlenné vált. El akartam venni keresztjét és magam vinni. De tudtam, hogy ennek így kell történnie. Szótlanul mentem tovább.

*

Úr Jézus, kérlek, bocsáss meg meg nekem, amikor még én is növeltem kereszted súlyát azzal, hogy

közömbös voltam felebarátom fájdalmával és magányával szemben. Bocsáss meg nekem, amikor másokról pletykáltam, meg amikor szándékosan elkerültem azokat, akik közeledni próbáltak hozzám. Segíts, hogy hasonló legyek Máriához mások keresztjének könnyítésében.

III. állomás: Jézus elôször roskad le a kereszt alatt

Közelről követtem fiamat, ahogy a Kálvária felé vánszorgott. Semmi sem lehetett volna fájdalmasabb számomra, mint látni őt így szenvedni. Láttam, ahogy a kereszt fája belevésődött a vállába. A szívem majd megszakadt, amikor arccal a földre esett és a súlyos kereszt a hátára zuhant. Azt hittem, hogy a fiam meghalt. Egész testemben remegtem. Aztán az őr belerúgott, ő lassan felemelkedett, és vonszolta tovább keresztjét, de a katonák továbbra is ostorozták. Saját testemmel akartam védelmezni, de tudtam, hogy ennek így kellett történnie. Követtem őt és sírtam magamban.

*

Uram, hányszor láttalak elesni, de Máriával ellentétben magadra hagytalak. Hányszor láttam embereket hibázni, és csak nevettem rajtuk. Hányszor lettem dühös, indulatos csak azért, mert valaki nem úgy cselekedett, ahogy én akartam! Mária veled volt és támogatott téged egész szenvedéssel teli utadon. Segíts, hogy én is így támogassak másokat. Uram, irgalmazz nekem.

IV. állomás: Jézus találkozik szentséges Anyjával

Valahogy átverekedtem magam a tömegen és a fiam mellé kerültem. Odaszóltam neki a nagy zajongásban. Megállt, tekintetünk találkozott. Az enyémben a gyötrelem, az övében a fájdalom és zavarodottság könnyei. Tehetetlennek éreztem magam, de akkor szemei ezt mondták: „Bátorság! Ennek így kell történnie.” És tovább cipelte keresztjét. Tudtam, hogy igaza van, és mentem utána, magamban imádkozva.

*

Úr Jézus, bocsáss meg, amikor tekintetünk oly sokszor találkozott, és én elfordultam tőled. Bocsáss meg, hogy amikor nem az én számíze szerint mentek a dolgok, éreztettem mindenkivel. Bocsáss meg, amikor apró kellemetlenségek megállítottak vagy elkedvetlenítettek, és nem hallottam meg hívásodat. Igen, Uram, tekintetünk sokszor találkozott már, de eredmény nélkül.

V. állomás: Cirenei Simon segít az Úrnak

Fiam arcán teljes tehetetlenséget láttam, ahogy próbálta vinni iszonyú terhét. Roskadozott a kereszt alatt. Minden fájdalmát éreztem a saját szívemben, és azt akartam, hogy mielőbb fejeződjön be a szenvedése. Ekkor mozgolódás támadt Jézus körül. A katonák egy tiltakozó embert vezettek elő a tömegből és kényszerítették, hogy vigye a kereszt végét, hogy könnyítsen fiam terhén. Az ember nem értette, hogy miért kell ezt tennie, de én már tudtam, és csendben követtem őket.

*

Úr Jézus, sokszor megtagadtam tőled segítségemet. Szavaidban kételkedő, önző személy voltam. Ne hagyd, hogy olyan legyek, mint Simon, hanem olyan, mint édesanyád, Mária, aki mindig engedelmesen és csöndesen követett téged.

VI. állomás: Veronika letörli Jézus arcát

Jézus közelében maradtam, és láttam, hogy egy asszony félrelökte az őrt, levette kendőjét és megtörölte fiam verejtékező, vérző arcát. Az őr azonnal visszarántotta. Az asszony tekintetével kérdezte: „Miért nem enyhíthetem szenvedését?” Én már tudtam, miért, és csöndben, hittel mentem tovább.

*

Uram, az az asszony mindenét odaadta neked, hogy segítsen. Én viszont többet akarok kapni, mint adni. Nap mint nap hány alkalmam lenne adni neked másokon keresztül, de én nem teszem. Megváltóm, ne hagyd a miért-et kérdeznem megint, hanem segíts, hogy mindenemet neked adjam.


A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>