Cikkek listázása

Ányos Pál prédikációi az ifjúságnak

„Édes Fiaim… Figyelmezzetek!”

Szerző: Toldi Éva

A 18. század egyik legjelentősebb költője volt a nagyesztergári születésű, Veszprémben, a ferencesek kriptájában eltemetett Ányos Pál, pálos rendi szerzetes, akinek nemrég látott napvilágot eddig kiadatlan prédikációgyűjteménye a veszprémi Vár Ucca Műhely Könyvek sorozat részeként „Édes Fiaim… Figyelmezzetek!” címmel. A könyv méltó folytatása a 2007-ben megjelent, a költő verseit és szépprózai írásait tartalmazó Higgy, remélj, szeress! című gyűjteményes kötetnek. Mindkét kiadvány a Veszprémi Művészetek Háza gondozásában jelent meg, s a szerkesztők, Jankovics József (az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatóhelyettese) és Schiller Erzsébet (egyetemi adjunktus) alapos irodalomtörténészi tudományos munkáját dicséri.

Ányos Pál írói munkásságával máig nincs az őt megillető helyen irodalmi közemlékezetünkben, fogalmaznak az irodalomtörténészek gyakran napjainkban. Általában a szentimentalizmus irányzatához kapcsolták líráját, prózai és verses levelezését, s aztán, mint ilyet, félretették, elfelejtették. Holott a valóság az, hogy a felvilágosodás első vonalához tartozott (nemhiába szánta neki Bessenyei György a felállítandó tudományos akadémia titkári tisztségét – írják kortársai) és a romantika előfutára volt. Szemléletes fogalmazásmódja, nyelvi merészségei, képalkotó képzelete ennek bizonysága. E nyelvi-stilisztikai eszközök azonban nemcsak költészetét, prózáját, hanem szónoki, egyháztanítói szolgálatát is át- meg átszövik. Ennek bizonysága a most megjelent prédikációs kötet. Az irodalmi munkásságát övező hiányos-téves értékelő képnek a helyretétele inspirálta már 2006-ban, a költő születésének 250. évfordulójára alakult veszprémi Ányos-emlékbizottság tevékenységét, melynek eredményeként több helyszínen jubileumi ünnepségeket tartottak.

Ányos Pál 1756 decemberében született a Veszprém megyei Nagyesztergáron. Veszprém megyei középmódú nemesi család fia volt. Tizenhat éves korában lépett be a pálosok tanító rendjébe. A középiskolát rendjének híres pápai gimnáziumában fejezte be, majd rövid időre a márianosztrai rendházba került, ahol megismerkedett és összebarátkozott a nála néhány évvel idősebb Virág Benedekkel, aki az ókori latin szerzők rendszeres megismerésére és a régebbi magyar költők olvasására buzdította. Egyetemi tanulmányainak ideje alatt barátkozott össze azzal a fiatal katonatiszttel, Barcsay Ábrahámmal, aki Bessenyei György legszűkebb felvilágosodott baráti körébe tartozott, s aki lírájára nagy hatással volt. Amikor befejezte az egyetemet, a felsőelefánti kolostorba (ma Szlovákia) küldték áhítatos remeteéletet élni. Itt azonban rátört egy titokzatos betegség. A testi szenvedések egyre jobban kínozták. Huszonhat éves korában a székesfehérvári gimnáziumba küldték tanítani. Betegsége azonban egyre jobban gyötörte. Már haldokolva vitték Veszprémbe, abban a reményben, hogy ott egy ismerős orvos fájdalmait enyhíteni fogja, de nem így történt.

Ányos Pálnak csupán 28 esztendő adatott a Gondviseléstől, hogy állomáshelyeinek alig pár száz kilométeres körzetében létrehozza a modern magyar irodalom legérdekesebb, komplexitásában is egyedülálló, hagyományőrző, ugyanakkor váratlan újításokban is gazdag és maradandó életművét – hangzott el a kötet veszprémi bemutatóján. Az igényes kivitelű új kiadvány, bár a szerzetes 1783-ban (több mint kétszáz éve) írott egyházi beszédeit tartalmazza, hihetetlenül aktuális lehet napjainkban is. Elmélkedései ugyanis felhívják a ma emberét, mire kellene legjobban figyelnie szabadságban elrugaszkodott napjainkban. A kötet Ányos Pálnak a „székesfehérvári királyi oskola” tanáraként, lelki vezetőjeként az ifjúságnak és tanárkollégáinak tartott nagyböjti három napos lelkigyakorlatos szentbeszédeit (hat elmélkedését) tartalmazza, valamint egy Abán, Szentháromság vasárnapján elmondott prédikációját és végül az 1782-es tartományi rendfőnökválasztás alkalmából tartott előadását (az eredeti latin nyelvű változatot és annak magyar fordítását is megismerheti a kiadványból az olvasó a zirci ciszterci atya, dr. Bán Elizeus fordításában).

A lelkigyakorlatos elmélkedések a „lelki magánosságnak” szükségességéről és hasznáról, az emberi ártatlanság megőrzésének, megtartásának módjáról, erkölcsi erősítő szerepéről, a vétkeknek gonoszságáról, a kísértések fajtáiról, személyiséget romboló hatásáról, a bűnbánat jelentőségéről, az üdvösség elnyerésének vágyáról, a múlandó gyönyörűségekről és az örökkévaló boldogságról, a penitencia, az imádság gyógyító, új életre ébresztő erejéről szólnak. „Édes Fiaim! Figyelmezzetek!” – halljuk a fel-felcsendülő figyelmeztetést Ányos ajkán. Mintha csak napjainkhoz szólna, figyelmeztetve Vörösmarty előfutáraként: Mi a legnagyobb kincs, amelyet őriznünk, ápolnunk, védelmeznünk kell életünkben? Netán a gazdagság, a hírnév, a hatalom vagy a hosszú élet, a testi örömök? „Nem, nem, Édes fiaim! Nem a pénz, nem a nagy uraság, nem a hosszú élet az…”, hanem, amint Szent Dávid mondotta: „az ártatlan kezűség, a tiszta szívűség” – mutat rá a szerzetes. Példázatokon át magyarázza meg a retorika szabályait követve, mit is jelent a testi-lelki ártatlanság. Az elmélkedéssorozat Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írott második levele alapján – „Kellemetes időben meghallgattalak téged, és az idvösségnek napján megsegítettelek téged” (2Kor 6,2) – hív fel a bűnbánatra, a „lelki magánosságra” (elcsendesedésre, lelkiismeret-vizsgálatra, penitenciára).

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>