Cikkek listázása

Nagyböjti utazás

A bűnbánat kikötőjében

Szerző: Jakubecz Márta

Fotó: Fábián Attila

Nagyböjt van, az újrakezdéseink ideje, amikor „hajóinkat” a bűnbánat kikötőjébe kormányozzuk, hogy ott töltekezhessünk, gazdagodhassunk, lélekben erősödhessünk… Hisz kell egy hely, ahol önmagunkkal találkozhatunk, kell e nagyböjti kikötő csendje! Kell a mólónál ránk váró pad, ahová leülhetünk, és a hullámokra meredő tekintettel nyugodtan elmélkedhetünk. Kell a sóhaj, kell a számvetés, kell a végtelenre nyíló kilátás, de a leginkább mégiscsak a megtisztulás igenlése, Isten irgalma és védő oltalma után vágyunk!

S míg hajóink lehorgonyozva várnak ránk, hogy aztán ismét kiússzanak akár a veszélyes vizekre is, ahol az igaz helytállás majd olyan fontos lesz, hogy talán éppen az üdvösségünk múlik rajta (mert igenis a mindennapokkal épül az égi jövő), addig mi Isten vendégszeretetének örülhetünk a böjti kikötő lilásan foszforeszkáló fényeiben.

Ezekben a titkokkal teli napokban – amikor csodák egész sorát élheti át az emberi lélek – a keresztre szegezett tekintettel döbbenünk rá arra, hogy e csendes pillanatok híján egészen értelmét vesztené a nagy igyekezet, s Isten áldása nélkül minden törekvésünk csak szánalmas tülekedéssé, embertelen hajszává válna. A „hajók küldetése” a nyugalmas, ám mégis határozott, biztos előrehaladás. Mire való akár a legszorgalmasabb sietség, ha közben elveszik a lényeg?!

Egy kínai bölcsesség azt mondja: „A piszkos víz, ha állni hagyják, letisztul.” A nagyböjti kikötőben a lehorgonyzás után nemcsak a hajók által felkavart piszkos víz tisztul le, de elsősorban a lélek megtisztulásán van a lényeg. A megbánt bűnök azonban nem az iszapba merülnek, hogy aztán ismét felkavarja őket elinduló hajónk, hiszen a legszebb lehetőségünk e kikötőben éppen abban rejlik, hogy a bűnbocsánat által teljesen megszabadulhatunk a szennytől.

A nagyböjti lelkitükörbe rendszeresen beletekintve meglátjuk egyik fő bűnünket is, amely gyakran hatja át életünket, „sötét völgyekbe” taszít, s amit úgy hívnak: kétségbeesés. Ez a bűn a ma emberének kirívó gyarlósága. Elég csak végighallgatni embertársaink panaszáradatát, hogy mögüle kiérezzük a háttérben rejtőző kétségbeesett kiáltást. Mi magunk is nem ritkán átéljük, hogy hitünk a pesszimista szemlélet miatt meginog, és kétségbeesett állapotunkban alig vagyunk képesek átérezni a zsoltáros vigaszát:  „Ha sötét völgyben járok is, / nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. / Botod s pásztorbotod biztonságot ad.” (Zsolt 23,4)

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>