Adányi László, a Máltai Szeretetszolgálat programvezetője
Támasza lenni a gyengéknek
Szerző: Körössy László
Fotó: Fábián Attila
Hitvalló embereket bemutató sorozatunkban egyházi-közéleti emberek személyiségének kevésbé ismert vonásait mutatjuk be. Ezúttal Adányi Lászlóval, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársával beszélgettünk.
– Mi jelent az Ön számára igazi örömet?
– A családi együttlétek, amikor a távolabbi rokonokkal is összejövünk. Szerencsére az ilyen találkozások nem ritkák nálunk.
– Ön szerint mi az igazi irgalmasság lényege?
– A minden korlátot legyőző őszinte szeretet.
– Melyik az az erény, amelynek a jelenlétét a legszükségesebbnek tartja mai társadalmunkban?
– Az alázatosságot. Előbb-utóbb mindenki a saját bőrén tapasztalja meg, hogy a korlátlan verseny, mások eltaposása, önmagunk mások kárára történő „megvalósítása” tartós boldogságot, megbékélést nem hoz.
– Mi az, amit a leginkább nagyra becsül a nőkben?
– A nő a család tűzhelye: őrzi a lángot, sugározza a szeretetet, mindez az anyaságban teljesedik ki.
– Ha önmagát jellemezné, mely tulajdonságait tartaná a legfontosabbnak?
– Tudok kitartóan dolgozni egy-egy célért, és már az is előfordul, hogy nem a saját káromon kell megtanulnom egy-két dolgot.
– Mit tart a legnagyobb hibájának?
– Gyakran halogatom azokat a feladatokat, amelyeket nem igazán kedvelek, ennek „eredményét” a környezetem is megszenvedi.
– Mi a legnagyobb kincs az Ön életében?
– A család.
– Mi az, amit másképpen tenne, ha még egyszer elkezdhetné az életét?
– Rendesen megtanulnék angolul.
– Mit jelent az Ön számára a katolikussága?
– Felelősséget. Hosszú ideje katolikus szervezetek nevében dolgozom. Megeshet, hogy baklövéseimet az emberek általánosítják, ez kárt okoz. A jól sikerült dolgok hatása hasonlóképpen működhet, értéke kiszélesedhet. A hívő ember soha sincs egyedül, tagja a közösségnek és kapcsolata van Istennel, tehát mindig van honnan merítenie, semmi nem tekinthető kizárólagos egyéni, személyes érdemnek. Az ember állandóan szembesül azzal, hogy küldetése van.
– Ki a kedvenc női és férfi szentje és miért?
– Sokszor jártam betegekkel Lourdes-ban, és minden alkalommal kaptam valamit a Szűzanyától. Gyakran egészen mást, mint amit kértem, vagy amire számítottam.
Kedvenc férfi szentemről biztosan tudom, hogy „hivatalosan” még nem az. II. János Pál pápát kedvelem szerénységéért, humoráért, tetteiért. Többször volt alkalmam személyesen találkozni vele, pár szót is válthattunk. Nagyon megérintett a személye. Amikor utoljára Rómában jártam, a Szent Péter-bazilikában az ő sírjánál imádkoztunk a legtöbben.
– Ki a kedvenc történelmi alakja és miért?
– Mindszenty József bíboros, mert hozzá személyes emlékek fűznek. A hatvanas, hetvenes években jártam iskolába, és azt tanultam, a bíboros robbantotta ki beszédével az „ellenforradalmat” 1956-ban. Amikor erről szüleimmel otthon beszélgettem, apám az ablakmélyedésből előhúzott egy akkorra már megsárgult, korabeli újságot, a kezembe adta és annyit mondott: fiam, olvasd el, de az iskolában erről ne beszélj. Attól kezdve mindent elolvastam, ami Mindszentyről megjelent, később természetesen az emlékiratait és más megnyilatkozásait is.
Tisztelem őt, mert következetesen kiállt az Egyházért, az alapvető szabadságjogokért, és tudott engedelmeskedni: például a Szentatya kérésére saját elképzeléseivel ellentétben elhagyta a budapesti amerikai nagykövetséget.
– Melyik a kedvenc evangéliumi részlete, imája?
– „Minden tekintetben példát adtam nektek, hogyan kell dolgozni s a gyengéknek támaszukra lenni, Urunk Jézus szavaira emlékezve: Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20,35).
Gyakran érzem, sokkal több szeretetet kapok, miközben segíteni próbálok másoknak.
– Melyik az a könyv, amelyet a Szentírás mellett magával vinne, ha hosszú időre egy lakatlan szigetre kellene mennie?
– Szótárat vinnék és tanulgatnám a szavakat.
– Ki a kedvenc regényalakja, és miért szereti?
– Nehezen tudnék egyet is megcímkézni. Szívesen olvasok, és sokféle irodalmat. Különösen kedvelem Széchenyi Zsigmond utazásairól írt könyveit, Agatha Christie krimijeit elsősorban azért, mert briliáns módon ábrázolja a korabeli angol társadalmat, régész férjével megtett utazásait. Kedvenceim közé tartoznak Franz Werfel könyvei, többször előveszem azt a kötetet, amely Soubirous Bernadett életéről szól.
– Ki az az öt személy, akit szívesen meghívna egy vacsorára?
– Jelenits István tanár úr, mert hosszú évekig jártam a bibliaórájára, tanultam tőle, hogyan olvassuk a Szentírást.
Frank Miklós, aki tíz évig volt a főnököm, az egész világot bejárta, ezért a problémákat képes globális és lokális módon, egyszerre több szempontból is látni.
Kopp Mária professzorasszony, akitől sokat olvastam, kutatásai eredményein mindannyiunknak el kellene gondolkoznia.
Mádl Dalma, akivel rövid ideig dolgoztunk együtt, végtelen szerénységgel tette a dolgát és sohasem volt rossz kedve.
Szabadhegy Péter, aki vállalkozásokat irányít, és
e mellett mindig jut ideje gyermekeire, családjára is.
– Melyik a kedvenc magyar bora, étele?
– A száraz villányi vörösbor a kedvencem, ételben pedig a rakott krumpli.
– Melyik virágot szereti a legjobban?
– A futómuskátlit, az erkélyen.
– Mivel tölti szabadidejét?
– Mentőautót vezetek, mert amikor rátaposok a gázpedálra és bekapcsolom a szirénát, kikapcsolódik minden más gondolat. Szeretek olvasni. Szívesen megismerem a lakóhelyemtől távolabb élő emberek életét, kultúráját: egy kiválasztott cél körül szeretek csavarogni, de sohasem utazom turistacsoporttal. Legutóbb Torinóban jártam, óriási élmény volt a személyes találkozás a lepellel.
– Ki a kedvenc festője, muzsikusa?
– Van Gogh, s a zeneszerző: ifjabb Johann Strauss.
– Van-e kedvenc sportja, sportolója?
– Sohasem voltam sportrajongó. A műkorcsolyát és az óriás műlesiklást időnként megnézem a televízióban. Papp Lacira szívesen emlékezem, mert ő nemcsak abban volt nagy, hogy „beverte ellenfeleinek etetőjét” – ahogy mondogatta. Sokat tett a fiatal sportolók neveléséért, arra is odafigyelt, hogyan kell az öltözőben viselkedni, gratulálni a győztesnek, nem lesajnálni a legyőzöttet.
– Melyik szín fejezi ki leginkább az Ön egyéniségét?
– Gyermekkoromban a piros szín volt a kedvencem. Mostanában a világos, pasztell színeket szeretem.
– Ha csodatévő hatalmat kapna, mire használná?
– Megpróbálnám visszahozni a Paradicsomot.
– Melyik várost vagy országot tartja a legszebbnek?
– A városok közül Budapestet tartom a legszebbnek. Ha megválaszthattam volna, melyik országba születhetek, Ausztriában élnék – a hegyei miatt. Az Alfölddel nem tudok megbarátkozni. Ennek talán az egyik oka, hogy annak idején Kiskunfélegyházán voltam sorkatona.
– Hol érzi igazán otthon magát?
– Lágymányoson, otthonomban, a családom és könyveim között.
– Ha csak egy órája maradna az életéből, mit tenne a rendelkezésére álló időben?
– Tanácstalan vagyok, képes lennék-e bármire is a szeretteimtől való elköszönésen túl? Kérném a Jóisten segítségét és kegyelmét.
