Cikkek listázása

Családpasztorációs papok találkozója

Az ima fontossága a házaspárok életében

Szerző: B.L.

Fotó: B.L.

„Az emberek, a családok várják, hogy tiszta beszédet, útmutatást kapjanak a mai életben” – ezekkel a szavakkal köszöntötte Bíró László püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családpasztorációért felelős püspöke a határainkon innen és túlról érkezett közel ötven papot, akik azért találkoztak, mert fontosnak érzik, hogy különös figyelemmel forduljanak a plébániájukon a családok felé, melyek a társadalom alappillérei. Tomka Ferenc a május 11-i találkozón „A kereszt teológiája a házasságban és a papságban” címmel tartott előadást a Városligeti fasorban található KPSZTI székházában.

Mint az előadó bevezetőjében elmondta, a kereszt teológiája – a húsvéti titok teológiája – magát a reményt jelenti, mely a Bárány végleges győzelme a sárkány és a világ viharai felett. Hozzátette, mindezt azonban csak az értheti meg, aki már találkozott az igazi szenvedéssel. Tomka Ferenc szólt arról is, hogy a II. Vatikáni Zsinat utáni teológia két nagy újdonsága a Szentháromság  és a Kereszt teológiájának újrafogalmazása, melynek ismertetésével és magyarázatával kezdte előadását.

Mint mondta, különösen a zsinat óta az Egyház, a teológia rámutat, hogy a keresztények lelki életének célja nem csupán „Krisztus követése”, hanem a Krisztussal, az ő halálával és feltámadásával való egyesülés.

Krisztus keresztjéről és a házasság gondozásáról szólva az előadó arra figyelmeztetett, hogy csak a közösséget építő és az elöljáróival az egységet építő pap képes a házaspárok egységének gondozására is. A családi lelkipásztorkodás, illetve a házastársak gondozásának egyik alappillére ugyanis annak tudatosítása, hogy mindkét félnek el kell veszítenie, ki kell üresítenie önmagát ahhoz, hogy megtalálhassa önmagát.

Tomka Ferenc, újpest-káposztásmegyeri plébános a házasság jelenlegi helyzetéről szólva kemény adatokat sorolt. Az érdekelt korosztály egyharmada házasodik meg, de ezeknek a házasságoknak a fele válással végződik. Egyharmaduk ugyan párkapcsolatban él, de kétséges, mikor és milyen házasság lesz ezekből, a maradék egyharmad pedig semmilyen tartós párkapcsolatot nem épít.

Szólt arról is, hogy mennyire fiatalon szerzi meg a mai ifjúság első szexuális élményeit, melyhez minden bizonnyal az is hozzájárul, hogy gyermekeinknek szexuális „felvilágosítás” címén sok iskolában a homoszexualitás elfogadtatását, a szexkapcsolat csupán élvezeti voltát tanítják.

Látható – folytatta –, hogy olyan sátáni támadásoknak vagyunk kitéve, amely ellen emberi erővel nem vagyunk képesek szembeszállni, hiszen szemünk láttára ürülnek ki templomaink, csökken a magukat hívőnek vallók, még inkább a templomba járók aránya, fogynak a hivatások. Bár az emberek ma is erősen keresik Istent, de nem elég gyakran találkoznak az élő egyházzal, amely vonzaná is őket.

A katolikus álláspontot hangsúlyozva Tomka Ferenc figyelmeztetett: a hittől való eltávolodásra, a hívek számának csökkenésére, a mai világ misszionálására semmilyen lelkipásztori munka önmagában nem adhat megoldást, csak maga Jézus és a vele egyesült életet élő keresztények. Hogy erről a titokról beszélhessünk, mindenekelőtt tisztáznunk kell, mit jelent a megváltás, mi újat mond erről a teológia. Alapvető feladatnak jelölte ki a találkozón Tomka Ferenc, hogy  a keresztényekhez közelebb kell vinni Jézust keresztjének, áldozatának és feltámadásának titkát. Élővé kell tenni kapcsolatukat, lelki egyesülésüket az értünk életét adó Megváltóval.

Mint mondta, korunk sok neves teológusa egészen újként mutatja be a megváltás titkát. II. János Pál pápa a Salvifici Doloris c. enciklikájában arról beszél, hogy Krisztus magába ölelte az emberiséget minden gyengeségével és bűnével, s ez feszítette őt keresztre; és a bűnöknek és a világ sötétségeinek súlya alatt kiáltott fel: „Atyám, miért hagytál el engem?” De ettől a pillanattól kezdve – hangsúlyozza a pápa – nincs a világnak olyan bűne és sötétsége, amelyben ne találkozhatnánk a megváltó Jézussal, amelyben ne kezdhetnénk újat, amelyben ne egyesülhetnénk az ő megváltó szeretetével, áldozatával. Ettől kezdve tehát a világ minden sötétségét betölti a megváltó istenember világossága.

Előadásának folytatásában Tomka Ferenc arról beszélt, hogy miként értelmezhető a papság és a család a kereszt és megváltás távlatában. Jézus követőjének hivatása, hogy a szeretetben elveszítse és ezáltal megtalálja életét. Ez a papi életnek és az igazi házastársi kapcsolatnak is az alapja.

A házasság alapja a szereteten alapuló párkapcsolat. Ez két személy életre szóló szövetsége. A házasság az egység szentsége, ha a két fél úgy szereti egymást, ahogy Jézus a világot – egészen az önmagát feláldozó kereszthalálig. A házastársak bensőséges életközösségében két ember akarata fonódik össze, akik arra hivatottak, hogy erkölcsi és gondolkodásbeli harmóniában legyenek egymással. Ehhez el kell veszíteniük saját önösségüket, de éppen ebben találják meg az igazi életet és a feltámadást.

Tomka atya beszámolt arról is, hogy a Katolikus Egyházhoz tartozó egyik lelkiségi mozgalmat, a Fokolárét közelebbről megismerve, annak tagjai közt megtapasztalta a szeretetért, egységért vállalt „halált” és egyben a feltámadást, Jézus jelenlétét. Ezzel magyarázza a közösség másokra is sugárzó rendkívüli hatását, a környezetükben előforduló megtérések sokaságát, az ökumenikus gyümölcsöket, s azt, hogy a világ számos pontján élő közösségeket alkotnak. Mint mondta, a Fokoláre mozgalom követőinek központi titka az egységre törekvés és Jézus ígérete: „ahol ketten vagy hárman a nevemben összejöttök, ott leszek köztetek…” Életük alapelve, hogy törekedjenek mindig úgy összejönni, úgy imádkozni, hogy Jézus közöttük lehessen… De ennek is feltétele, hogy keresztre feszítsék saját önközpontúságukat. Ehhez pedig csak a keresztre feszített Feltámadottól nyerhetnek erőt.

Előadásának befejezéseként Tomka Ferenc azt a következtetést emelte ki, hogy a papok és házaspá rok szentségi életének feltétele, hogy legyen idejük az imára, melyben a megfeszített Jézus előtt értelmet nyer a látszólagos értelmetlenség is. Az imában ugyanis a bűneinkért keresztre feszült Isten előtt mindig újra megtaláljuk helyünket, gyengeségünk, tehetetlenségünk értelmét és megoldását. Hasonló okok miatt fontos a házaspasztorációban is az imára nevelés, melynek alapja a keresztre feszített és feltámadott Megváltóval való kapcsolatra vezetés.

A résztvevők az előadást követően csoportbeszélgetéseken mélyítették el a kérdéseket. Megvitatták, miként irányítja a papok életét, a jelen korral és tanácstalan helyzettel való szembenézését a húsvét titkának bizonyossága; hogyan segítik a lelkipásztorok a házasokat a közös imára, miként lehetne a családpasztorációban résztvevő lelkipásztoroknak törekedniük arra, hogy saját paptestvéreikkel is jobban építhessék a kapcsolatokat. A családi lelkipásztorkodás kiemelt feladataként említették mind az előadó, mind a Házas Hétvége ugyancsak beszámolót tartó képviselői, hogy segíteni, biztatni kell a házaspárokat arra, hogy legalább hetente egyszer tartsanak fenn maguk számára egy nyugodt estét, amelyet közös imádság keretében az egymás közötti kapcsolatuk építésére szánnak.

A családpasztorációban érintett papok találkozója folyamatosan párhuzamba állította a családi és a papi életet: amennyiben mindkettő a keresztre szögezett és feltámadott Krisztussal való kapcsolatból merítheti erejét és fényét.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>