Találkozás Nyéky Kálmán kaposszerdahelyi plébános atyával
Szolgálatról, katedráról, bioetikáról…
Szerző: Lőrincz Sándor
„Örülök, hogy a »Papság Éve« kapcsán közösen tudok gondolkodni egyháziakkal és világiakkal a papi hivatás értelméről. Számomra a papság egyszerre szolgálat és vezetés. Egyszerre vagyok testvér és lelki atya. Igaz, néha nehéz összeegyeztetni a különböző szempontokat, ám a Szentlélek hét ajándéka intenzíven segít a »megkülönböztetésben«” – Nyéky Kálmán atya vallott így hivatásáról. A fiatal plébános elmondta azt is: ma sajnos kevesen keresik a bölcsességet, jóllehet az értelem bölcsesség nélkül rosszra is használható. Kevesen kérnek tanácsot, pedig erősnek kellene lennünk ahhoz, hogy elfogadjuk mások javaslatát, ami esetleg ellenkezik a saját véleményünkkel. Sokan viszont azt gondolják: a tudomány kiszorítja Istent, holott az igazi tudós egy idő után felfedezi, hogy le kell borulnia a Teremtő nagysága előtt…
Kálmán atya egy ötgyermekes, fővárosi családban nevelkedett, és szülei példája nyomán – akik örömmel vállalták s taníttatták valamennyi gyermeküket –, ő is megtanulta, hogy küzdeni kell másokért. Amikor arról faggattam, a budapesti forgatag után milyen érzés a somogyi megyeszékhely közelében lévő kis település híveit pasztorálni, azt felelte: tisztában volt azzal, hogy misszióba jön Somogyba – kispaptoborzó levelében ugyanis szó szerint misszióba hívta őt egy újságcikken keresztül az akkor frissen kinevezett megyés püspök –, de itt még inkább megértette, mindenütt szeretetre vágyó emberek élnek, akiket lehet is szeretni. Ez a felismerés pedig új megvilágításba helyezte hittel és hűséggel végzett szolgálatát…
Nyéky Kálmánt tíz éve történelmi „díszletek” között, a somogyvári bencés apátság romegyüttesének ölelésében, szabadtéri misén szentelte pappá Balás Béla kaposvári megyés püspök. A Szent Imre-templomban töltötte káplánéveit, innen Rómába, az Örök Városba vezetett az út; a Lateráni Egyetemen tanult bioetikát és családteológiát. A világegyház szívéből három év múlva érkezett vissza egyházmegyéjébe, ekkor két évig Balatonendrédre, a csipkeverésről híres település plébániájára szólt a dispozíció, majd Kaposszerdahelyre került. Jelenleg doktori disszertációján is dolgozik, amit családteológiából ír.
– Nagy ajándék a Szentlélek jelenléte Jézussal való kapcsolatomban – jegyezte meg Kálmán atya, az Emmánuel Közösség papja. – Emmánuel azt jelenti: Velünk az Isten. Nekünk pedig kötelességünk elmondani mindenkinek, hogy veled és velem, tehát velünk van a köztünk élő Isten.
Ezt hirdeti, igaz, más szavakkal, a katedrán is, hiszen a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi, informatikai és bölcsészettudományi karán tanít bioetikát. Hallgatóinak az élet szeretetéről, tiszteletéről, a szenvedés szükségességéről és értelméről beszél.
Korábban sokszor tartott gyermek-lelkigyakorlatot, bábszínházat kicsiknek, melyben Riska tehén, a kesztyűbáb volt a főszereplő, de ma is tart családos missziós miséket Szennában, a skanzenjéről híres, szép zselici faluban. Emellett többször szervezett a katolikus gimnáziumban, illetve plébániáján hittanos nyári tábort, melyet ki másról, ha nem Riskáról nevezett volna el Riska Tábornak.
– A gyerekkel való foglalkozás azt erősítette bennem, hogy mindannyian sokat tanulhatunk tőlük – állítja a plébános. – Ahogy Jézus mondja: „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem juthattok be a mennyek országába.” Azt az egyszerűséget és nyitottságot, amit közöttük élve tapasztaltam, most az egyetemi hallgatók és plébániám hívei felé gyakorolhatom.
Nyéky Kálmán egyik fontos kutatási területe a bioetika. Anyai nagyapja, az orvos-teológus Gaizler Gyula viszonylag korán halt meg. A Pázmány Egyetem egykori tanára – aki a Pápai Életért Akadémia első magyar tagja volt, s akinek lakásán már az elmúlt rendszerben amolyan szellemi szabadegyetem működött – egy kéziratot hagyott szeretteire. Unokája a család és nagyapja barátainak kérésére ezt kiegészítette és továb bírta, így születhetett meg a Gondolat Kiadó gondozásában a Bioetika című, a felsőoktatásban is használatos könyv, amely az orvosi-technikai fejlődés új etikai kérdéseire orvosi és teológus szemmel, köz érthetően, de kellő tudományos alapossággal keresi a választ. A hippokratészi eskütől kezdve az emberi méltóságon, az élet minőségén, az abortuszon át a szervátültetésig, a klónozásig és az eutanáziáig számos területről olvashatunk a különféle orvosi esküszövegekkel, etikai kódexekkel és állásfoglalásokkal „dúsított” kötetben.
A társszerző Nyéky Kálmán atyával az abortuszt, az eutanáziát és az őssejt-beültetést vettük nagyító alá.
– Az életet Isten adta, s jelenlegi biológiai ismereteink alapján az új élet a fogantatással, a két sejt egyesülésével kezdődik – mondta. – Az emberi életet tisztelnünk kell annak minden fázisában: a fogantatástól egészen a természetes halál beálltáig. Fájdalmas seb a társadalom testén az a nagyszámú abortusz, amit az elmúlt ötven esztendőben hazánkban elvégeztek. Nemcsak a családok sebződtek ezáltal, hanem a nemzet is. Létkérdésnek tartom, hogy elkezdjük gyógyítani e sebet – megbocsátással, bocsánatkéréssel és a tettünkkel való szakítással. II. János Pál pápa írja enciklikájában, hogy az édesanyák bocsánatot kérhetnek meg nem született gyermekeiktől, akik – ahogy a Szentatya fogalmazott – már az Úrban élnek. Talán ez lehetne a kiindulópont; a bocsánatkéréssel ugyanis mindig gyó gyulás kezdődik, és bizonyos értelemben a tökéletes bánatban már megelőlegeződik a megbocsátás is. A gyónásig vezető úton pedig végig kell kísérni az embereket.
Az élet végén egyre erősödik az öngyilkosság kísértése – állítja Kálmán atya. – Svájcban olyan hírek kaptak szárnyra, hogy gyógyítható depressziós betegeken is végrehajtottak eutanáziát. Hollandiában pedig már azért küzdenek, hogy az öngyilkosság is törvényes legyen, vagyis mondják ki: az embernek joga van eldobni magától az életet. Ezzel a félreértelmezett szabadságfogalommal szemben az élet értelmére kell rámutatni, mert akkor is értékes az életünk, amikor ezt nem érezzük. Mindenkiben tudatosítanunk kell, hogy a szenvedő embernek fájdalomcsillapításra és szeretetre van szüksége, s nem arra, hogy elvegyék az életét.
Az őssejt-beültetésekről – amelyet az utóbbi időben igencsak felkapott a média – azt tartja Kálmán atya, hogy az embriók kutatási és gyógyítási céllal való felhasználása helyett sokkal inkább a felnőtt őssejtek felfedezése és alkalmazása szabhat irányt. Bíztató jelek mutatkoznak a kutatások eredményességéről. Ebben az esetben ugyanis már nincs szó embriók felhasználásáról és tárgyiasításáról. Ma Magyarországon azonban nem az őssejtkezelés hiánya jelenti a legnagyobb gondot, hanem az egészségügy helyzete, amely nemcsak nálunk, hanem világszerte súlyos válságát éli. Nem lehet az a cél, hogy csak a gazdag országok részesüljenek megfelelő egészségügyi ellátásban. Minden embertestvérünkre, akármely nemzethez tartozik is, ki kell terjesztenünk a szolidaritás gondolatát, mert őrzői vagyunk testvéreinek.
Számos egyetemen és főiskolán „lexikonok” oktatásával foglalkoznak a tanárok, miközben a hallgatók nem tanulnak meg önállóan gondolkodni. Nyéky Kálmán atyát, a Magyar Bioetikai Társaság alelnökét ennek kapcsán kérdeztem arról, hogy az idén háromszázhetvenötödik születésnapját ünneplő Pázmány Egyetem hallgatói mennyire nyitottak a bioetika különböző kérdéseire.
– Azt tapasztalom, hogy az egyetem hallgatói nagyon érdeklődők e téma iránt, maguk is vizsgálják e kérdéskört és örülnek annak, hogy saját álláspontjuk kialakításához segítséget kapnak. De ugyanezt tapasztalom a Veszprémi Hittudományi Főiskola oktatójaként is egy-egy erkölcsteológiai órán.
Kálmán atya működtet egy honlapot (www.bioetika.hu), ahol hallgatói egyetemi előadásait is visszanézhetik, emellett szerkesztőbizottsági tagja a Magyar Bioetikai Szemlének. Sokat töpreng azon is, miként lehetne javítani az egyházi kommunikációt; katolikus televízióra vágyik és megpróbál tenni is érte a Kaposvári Egyházmegye médiabizottságának tagjaként. Találkozásunkkor épp egy vizsgázótól búcsúzott kedvesen, de gondolatban talán már a püspöki székházban február elején tartandó papi farsangon törte a fejét. Este, mise után pedig Taszárra indult, hogy a megyés püspöknél rendezett papi találkozón vegyen részt.
