Cikkek listázása

A BBC Wildlife Environment fotópályázatának különdíjasával beszélgettünk

„Hittel, szívvel, objektívvel”

Szerző: Csizmadia Gertrúd

Nagyon ritkán találkozik az ember olyan fiatallal, mint a tizenhét esztendős győri Szabó Dániel, aki a város forgatagában és az erdő csendjében is megtalálja a maga helyét. Aki nem élet­undor miatt vonul ki a természetbe, vagy nem menekül a csend elől a városi zűrzavarba. Tökéletesen azonos önmagával, tudja, hogy mit és miért szeretne. Vannak álmai, tervei, és tesz is azért, hogy ezek valóra váljanak. A közelmúltban a BBC Wildlife Environment fotópályázatának különdíját vette át Londonban.

– Azt hallottam, hogy amikor hittanórán az értékeket kellett osztályozni, te a hitet soroltad az első helyre.

– Mert az mindennek az alapja. A hit Istenben, másokban, magunkban, a jövőben. Ha nem hinnénk, nem is lenne érdemes felkelni.

– Említetted, hogy erdőmérnök szeretnél lenni. Miért nem fotóriporter?

– Az életstílus miatt. A városi fotózás, pörgés engem egyáltalán nem köt le. Én a természet szeretete által kezdtem fotózni, és nem fordítva. A természetben nem megörökítendő témát keresek, hanem nyugalmat, harmóniát, csendet.

– Honnan tudtad azt, hogy hova kell menned állatokat fotózni, merre van a tartózkodási vagy vonulási területük?

– Kezdetben a nagypapámmal, majd a keresztapámmal jártunk kirándulni, vadat lesni, majd megismerkedtem erdészekkel. Barátaim, Vizi Norbert, Patyi Ernő, Mayer Nándor a farkasgyepűi erdészetnél dolgoznak, és ők hívtak először vadászatra. Aztán melléjük szegődtem, és nagyon sokat tanultam tőlük. És könyvekből is olvasok az állatok szokásairól, életmódjáról.

– Amikor várod a megfelelő pillanatot egyedül az erdőben, mire gondolsz? Nem unatkozol?

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>