Májusi ébredés
Szerző: Kovács Gergely
Fotó: Kovács Gergely
Így Máriacellben később már csak az üres sírt láthattam, és a rengeteg nemzeti színű szalagot. Ezek a szalagok mutatták, hogy sokan közülünk nem vártak a rendszerváltozásig. Ha a kommunista diktatúra tiltása és szigorú ellenőrzése miatt titokban is, de kijutottak, és otthagyták a jó Mindszenty atyánál kéréseiket, hitvallásaikat.
Mindszenty bíboroshoz 1991. május 4-én zarándokoltam először, amikor végakaratának megfelelően – „a moszkvai hitetlenség csillagának lehullását követően” – hazahozták Esztergomba, és a prímási sírboltban eltemették. Soha nem felejtem el annak a napnak mélyen a lelkembe ivódó, erős benyomásait. A hideg, esős időt és zarándoktársam kedvességét, aki nem bírta nézni vacogásomat, és a saját kabátját adta kölcsön, hogy kicsit felmelegedjek. Barsi Balázs atya lélekemelő ének- és imádságvezetését, a gregorián szövegeket és dallamokat. Sinkovits Imre távolba kiáltó Szózat-szavalását. Antall József és Habsburg Ottó megrendítő beszédeit.
Az utolsó magyar király, Boldog IV. Károly elsőszülött fia mondta ki a felemásra sikeredett, mégis korszakalkotó jelentőségű rendszerváltozás – korábban elképzelhetetlen – beteljesítő mondatát: „Mindszenty József nagypéntekje elhozta nekünk a feltámadást!” Ezt a szép gondolatot erősíti az arany betűkkel írt sírfelirat is: „Az élet megalázta, a halál felmagasztalta”.