„az ember »idegen« a Földön, amióta csak megjelent, pusztítja a természetet…”
„Kontárkodhatunk-e Földanyánk konyhájában?”
Szerző: Kovács Ágnes
Fotó: Kovács Ágnes
Földünk az általunk már közvetlenül tapasztalható teremtett világnak csak kifejezhetetlenül pici-pici részét teszi ki. Mégis egészen egyedülálló abban a tekintetben, hogy rajta egy egészen különlegesen szervezett anyagrendszer, az élő anyag jött létre, amelyre ráépülhetett egy másik bonyolult rendszer, az ember szellemi tevékenysége. Az élő rendszerekre az jellemző, hogy az anyagi alkotórészek nagyon szigorúan meghatározott módon helyezkednek el, s azok pontosan szabályozott időbeli rendben „mozognak”. Ehhez egyrészt szükség van szilárd (térbeli rögzítés), folyékony (hogy az élet anyagai a vegyfolyamatokhoz szükséges gyakorisággal találkozhassanak) és légnemű (anyagok felvétele és eltávolítása) halmazállapot jelenlétére, a rendezettség fenntartására pedig a rendszer állandóan külső energiabevitelt igényel. Ezt az energiát a Nap sugárzása biztosítja a Föld teljes élő rendszere számára: a növények elnyelik, segítségével felépítik testük bonyolult vegyületeit. A növény anyagainak elfogyasztásával, azok lebontásával vagy égetésével fedezi a többi élőlény energiaszükségletét. Az ember egészen a 19. század közepéig ebből a növények által közvetített energiából élt. Az ipari termelés fokozódásával azonban egyre nagyobb mértékben gyártott olyan rendszereket (gépek, épületek, szállító eszközök, utak stb.), amelyek az élő anyaghoz hasonlóan nagy rendezettségűek, s ehhez egyre több energiára volt szükség. Korábban a növények által elnyelt energia teljes mennyiségét nem fogyasztotta el az élővilág, hanem abból mindig valamennyi szén, kőolaj formában a Föld mélyében temetődött el. Most zömmel ezt a „tartalékot” fogyasztjuk. Ezzel azonban növeltük a levegő szén-dioxid tartalmát, ami úgynevezett „üvegházhatás” révén a földfelszín melegedéséhez vezet. Ennek a melegedésnek elsősorban a közvetett hatásai a veszélyesek: nő az időjárási szélsőségek gyakorisága, a sarki jégsapkák olvadása miatt kisebb a visszaverődés, ezáltal a napsugárzás korábbinál nagyobb része nyelődik el, ami újabb melegedést okoz. Ennek eredménye lehet, hogy más üvegházhatású gázok is a légtérbe kerülnek. A meleg a felelős az egyre gyakoribb hatalmas tűzvészekért, a sarki gleccserek olvadása miatt Hollandiát és Bangladest elöntheti a tenger, szóval apokaliptikus állapotok alakulhatnak ki.
Az élő anyag kémiai képlete viszonylag egyszerűen adható meg: H120O50C10N3SP (120 hidrogén-, 50 oxigén-, 10 szén-, 3 nitrogén-, egy-egy foszfor- és kénatom). Mindezek a Föld külső részében megtalálhatók (míg azok az elemek, amelyek mérgezőek – ólom, higany, radioaktív elemek –, zömmel a Föld mélyébe kerültek), de az élet teljes földi elterjedését az biztosította, hogy a foszforon kívül mindegyik elemet a légköri folyamatok terítik szét a Föld felszínén.
A hidrogén és oxigén főleg víz formában épül be az élőlényekbe. (Valójában minden élőlény egy kis víztartály, vagy „bőrtömlőben egy vízcsepp”, amiben még jó néhány anyag van feloldva, a „képlet” persze túl egyszerű). A víz meg a földi légkör különleges tulajdonságai biztosítják azt, hogy a hidrogén minden élőlényhez eljusson, illetve, hogy az ne hagyhassa el a Föld gravitációs erőterét. (A víz a felső légkörben megfagy, majd visszahullik). A szenet a levegő szén-dioxidjából veszik a növények, a nitrogént pedig szintén a levegőből a nitrogén-kötő mikrobák adják át a növényeknek, azok meg az állatoknak s nekünk is. Mintegy száz év óta a nitrogént iparilag is megkötjük, miáltal jelentősen növelhettük a nitrogéntartalmú (fehérje) tápanyagok termelését. Igaz, ezáltal helyenként növeljük a talajban és a talajvízben a nitrogénvegyületek mennyiségét, ami ártalmas lehet.
A szén-dioxid beépítésének az a következménye, hogy oxigén kerül a levegőbe. Viszont ez az oxigén mindenütt éjjel-nappal jelen van, tehát az égés (légzés) a napsugárzástól függetlenül biztosíthatja az energiát az élőlények számára. Másfelől pedig a környezetbe kerülő szerves anyagok előbb-utóbb mind elégnek. Az oxigénnek még más szerepe is van: belőle a felső légkörben ózon képződik. Ez a háromatomos oxigén-képződmény elnyeli azokat a (ultraibolya) napsugarakat, amelyek pusztítanák az élő anyagot. Sajnos az ember technikai tevékenységével a légkörbe juttat olyan anyagokat, amelyek ezt az ózont fogyasztják.
Mivel az ember számos olyan anyagot is felhasznál, amely a természetes körfolyamatokban nem szerepel, ez mindenképpen megzavarja a kialakult rendszerek működését. Bizonyos esetekben a természet kiküszöbölheti a zavaró hatást. Például a szén-dioxid mennyiségének növekedésére a növények produktivitása nőhet (sajnos azonban jelenleg a fűtőanyagok égetésével egyidejűleg erdőirtások is folynak). Ha azonban elég körültekintően intézkedünk, technikai tevékenységgel is segíthetjük a természetes folyamatok visszatérését. (Hőerőművek savas füstgázait semlegesíthetjük, miközben hasznos építőipari gipszet nyerünk).
Önmagában az, hogy alakítjuk a Föld arculatát, tulajdonképpen nem „idegen” egyetlen élőlénytől sem. Gondoljunk csak a lenyűgöző mészkősziklákra, hegyekre. Azokat parányi kis élőlények hozták létre. A címben feltett kérdésre tehát azt válaszolhatjuk, hogy természetesen nem „kontárkodhatunk”, viszont „inaskodhatunk” Földanyánknál. De piszkos kézzel ne nyúljunk semmihez, ne torkoskodjunk, s tanuljunk meg a konyhában takarítani!
