„az ember »idegen« a Földön, amióta csak megjelent, pusztítja a természetet…”
„Kontárkodhatunk-e Földanyánk konyhájában?”
Szerző: Kovács Ágnes
Fotó: Kovács Ágnes
Földünk az általunk már közvetlenül tapasztalható teremtett világnak csak kifejezhetetlenül pici-pici részét teszi ki. Mégis egészen egyedülálló abban a tekintetben, hogy rajta egy egészen különlegesen szervezett anyagrendszer, az élő anyag jött létre, amelyre ráépülhetett egy másik bonyolult rendszer, az ember szellemi tevékenysége. Az élő rendszerekre az jellemző, hogy az anyagi alkotórészek nagyon szigorúan meghatározott módon helyezkednek el, s azok pontosan szabályozott időbeli rendben „mozognak”. Ehhez egyrészt szükség van szilárd (térbeli rögzítés), folyékony (hogy az élet anyagai a vegyfolyamatokhoz szükséges gyakorisággal találkozhassanak) és légnemű (anyagok felvétele és eltávolítása) halmazállapot jelenlétére, a rendezettség fenntartására pedig a rendszer állandóan külső energiabevitelt igényel. Ezt az energiát a Nap sugárzása biztosítja a Föld teljes élő rendszere számára: a növények elnyelik, segítségével felépítik testük bonyolult vegyületeit. A növény anyagainak elfogyasztásával, azok lebontásával vagy égetésével fedezi a többi élőlény energiaszükségletét. Az ember egészen a 19. század közepéig ebből a növények által közvetített energiából élt. Az ipari termelés fokozódásával azonban egyre nagyobb mértékben gyártott olyan rendszereket (gépek, épületek, szállító eszközök, utak stb.), amelyek az élő anyaghoz hasonlóan nagy rendezettségűek, s ehhez egyre több energiára volt szükség. Korábban a növények által elnyelt energia teljes mennyiségét nem fogyasztotta el az élővilág, hanem abból mindig valamennyi szén, kőolaj formában a Föld mélyében temetődött el. Most zömmel ezt a „tartalékot” fogyasztjuk. Ezzel azonban növeltük a levegő szén-dioxid tartalmát, ami úgynevezett „üvegházhatás” révén a földfelszín melegedéséhez vezet. Ennek a melegedésnek elsősorban a közvetett hatásai a veszélyesek: nő az időjárási szélsőségek gyakorisága, a sarki jégsapkák olvadása miatt kisebb a visszaverődés, ezáltal a napsugárzás korábbinál nagyobb része nyelődik el, ami újabb melegedést okoz. Ennek eredménye lehet, hogy más üvegházhatású gázok is a légtérbe kerülnek. A meleg a felelős az egyre gyakoribb hatalmas tűzvészekért, a sarki gleccserek olvadása miatt Hollandiát és Bangladest elöntheti a tenger, szóval apokaliptikus állapotok alakulhatnak ki.
