Többféle hallgatás létezik. Ezt szinte nap mint nap megtapasztaljuk. A közönyös, ránk nem figyelőtől kezdve egészen a teljes odafigyelésig – azt hiszem, ez utóbbit egyre kevesebbszer. Pedig mennyi előnnyel jár az, ha megtanulunk odafigyelve hallgatni! Ha nem azon jár az eszünk, miközben a másik beszél, hogy mi mit fogunk válaszolni. Ilyenkor szinte egy új világ nyílik meg számunkra, mert felfedezzük, milyen is a másik ember. A telefonos lelkisegély-szolgálatok munkája a társadalomban szinte alig kap nyilvánosságot, noha köztudott, hogy a hazánkban kialakult helyzet miatt napjainkban is egyre többen veszik igénybe szolgáltatásaikat. A Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat vezetője, Endrődy Zsuzsanna, valamint a Szeretetszolgálat által működtetett Caritas Lelkisegély Telefonszolgálat vezetője, Kovács Győző beszélt lapunknak a telefonszolgálat működéséről, történetéről.
„Több mint húsz éve, 1989-ben indultunk – kezdi a beszélgetést Endrődy Zsuzsa. – Ekkor kezdtek el nagyobb mértékben, országszerte megjelenni a telefonos szolgálatok is más civil szerveződések mellett. Ebben az időben a Szeretetszolgálat nagyon korszerű és előremutató dolgot tett, amikor felvállalta egy ilyen szolgálatnak a patronálását. Úgy tűnt, hogy a lelkisegély-szolgálatoknak a szövetsége, a LESZ (Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége) mindig képes lesz megszerezni a fennmaradáshoz szükséges támogatásokat” – tette hozzá. Természetesen ez a szolgáltatás ingyenes – nem csupán a hívóknak, hanem azoknak is, akik önkéntesnek jelentkeznek, akik munkájuk, illetve családjuk mellett vállalják el ezt a sokszor nem könnyű feladatot. Ahogyan azonban ma minden pénzért kapható, az ingyenes szolgáltatások anyagi hátterét is biztosítani kell. „Egy éven belül, a legszerényebbre lecsupaszítva is, megközelítik a két millió forintot is a kiadásaink” – összegezte Endrődy Zsuzsa.
A társaság történetéről elmondta, hogy a rendszerváltás után szinte minden nagyobb városban alakultak lelkisegély-szolgálatok, amelyeket később körzetivé alakítottak. „A miénk maradt meg egyedül országosnak” – mondta büszkén. Majd így folytatta: „1989-ig nem volt szabad olyan kényes témákról beszélni, mint például a szegénység, az alkoholizmus és az öngyilkosság, hiszen a szocialista emberképbe nem fért bele, hogy a társadalomban bármi probléma lenne. Ekkor, ’89-ben alakult meg – az országban elsőként – a Szeretetszolgálaton belül a családsegítő szolgálat is. Tulajdonképpen ekkor lett szabad az Egyház olyannyira, hogy a tevékenységeit kiterjessze a hitéleten túl más területekre is.” Kovács Győző ehhez hozzátette: „Országosan ismert pszichológusok, pszichiáterek és lelkészek fogtak össze azért, hogy ennek a szolgálatnak a szakmai hátterét meg tudják valósítani. Kidolgozták a képzésnek az elméleti és a gyakorlati részét. Kezdetben a lelkesedés olyan nagy volt, hogy három-négyszeres túljelentkezés volt, a 10-12 fős csoportokat 40-50 ember közül kellett kiválasztani” – ez a lelkesedés természetesen idővel lecsökkent, de emberhiánnyal szerencsére eddig nem kellett számolni, hiszen mindig vannak olyanok, akik vállalják ezt az áldozatot embertársaikért.
A teljes cikk >>>
