Cikkek listázása

Kérdéseinkre válaszol: Osztie Zoltán, a KÉSZ elnöke

Felelősséggel egy élhető hazáért

Szerző: Körössy László

Fotó: Bókay László

Hitvalló embereket bemutató sorozatunkban egyházi-közéleti emberek személyiségének kevésbé ismert vonásait mutatjuk meg. Ezúttal Osztie Zoltánt, a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia plébánosát, a Keresztény Értelmiségiek Szövet­sé­gének (KÉSZ) elnökét kérdeztük.
– Mi jelent az Ön számára igazi örömet?

– Lehet örülni valaminek, valakinek és valakiben. Örülök mindazoknak, akik körülvesznek engem, és akiket a Jóisten nekem adott – szeretni. Örülök a természetnek, és nem utolsó sorban, sőt talán leginkább a liturgiának, ami lényegében éppen azt jelenti: örülni Krisztusban.

– Ön szerint mi az igazi irgalmasság lényege?

– Jézus példabeszéde alapján, röviden összefoglalva: a tartozások elengedése. A szeretetnek különböző lehet a mértéke, főként ha Istenről és rólunk, rólam van szó, de akkor is, ha az embertársi kapcsolatainkat nézzük. Van, aki készségesebb áldozatot hozni, más pedig kevésbé, van, aki megbocsátóbb, türelmesebb, s a másik nem. Adósai vagyunk egymásnak. Ezeket az adósságokat be lehet vasalni (kamatostul!), de lehet úgy is tenni, ahogy velünk a Jóisten teszi: elengedi adósságunkat.

Isten mindig atyaként tekint ránk, még akkor is, ha elfajzott fiai vagyunk. Mert az ő lényege az atyasága. Irgalma ebben áll. S ez a mi lehetőségünk, menedékünk: hogy atyai szeretettel viszonyul hozzánk.

– Melyik az az erény, amelynek a jelenlétét a legszükségesebbnek tartja mai társadalmunkban?

– A köz-ért vállalt felelősség. A KÉSZ kapcsán is tapasztalom ezt. Országunk állapotát nézve éppen a köz-ért, a közösségért vállalt cselekedetek fontosak manapság. A felelősség pedig a hívő ember számára azt jelenti: felelettel tartozom Istennek. Ez adja cselekedeteink súlyát.

– Mi az, amit a leginkább nagyra becsül a nőkben?

– Az otthonteremtő melegséget, puhaságot, ami az asszonyi hittel karöltve jelenik meg a maga igazi valójában.

– Ha önmagát jellemezné, mely tulajdonságait tartaná a legfontosabbnak?

– Fontosnak tartottam mindig a nagylelkűséget. Vezetőként a plébánián vagy a KÉSZ-ben azt tapasztaltam, hogy a nagylelkűség mindig megtérült. A másik a vezetői–szervezői képesség, ami úgy gondolom, hogy megvan bennem. A húsz éves KÉSZ története is valamiképpen ezt jelzi.

– Mit tart a legnagyobb hibájának?

– Sokféle hibám között az egyik a kapkodás, a hirtelen döntés, anélkül, hogy kellőképpen mérlegelnék minden szempontot. Azután vezetőként nehéz megtalálni a határozottság és a rámenősség közötti érzékeny határvonalat is.

– Mi a legnagyobb kincs az Ön életében?

– A legmagasabb rendű kincs, aki nyilvánvalóan egy személy, nem más, mint Jézus Krisztus. Illetve mindazok, akiket szeretek, édesanyám, húgom, munkatársaim, egyházközségem és a KÉSZ tagjai.

– Mi az, amit másképpen tenne, ha még egyszer elkezdhetné az életét?

– Sok ilyen van. Például szorgalmasabban gyakoroltam volna gyermekként a zongorán. Ma már nagyon bánom, hogy nem tettem, mert a zenét nagyon szeretem. Azután az idegen nyelvek is nagyon hiányoznak.

– Mit jelent az Ön számára a katolikus­sága?

– A kinyilatkoztatás teljességét jelenti számomra. Az emberben mindig ott van a vágy a teljességre. A másik a biztonság, életünk legfontosabb ügyében, gondjában, ami az üdvösségünk. Ebben katolikus hitem, Egyházam biztonságot ad.

De fontos számomra a katolikus keresztény kultúra, a lelki kultúra is – fontos bizonysága a katolicitásnak. Nemrégiben tartottam lelkigyakorlatot Kölnben. Az ember csak rátekint a Dómra… több érv nem is kell!

– Ki a kedvenc női és férfi szentje és miért?

– Szent József a védőszentem, őt nagyon szeretem. Szent Gellértet is, akinek az ereklyéje itt van a templomunk oltárában. A nők közül Árpád-házi Szent Erzsébet – akinek szintén van ereklyéje templomunkban. A múlt évben Messik Miklós, a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület vezetője tartott előadást róla a templomunkban, ő mutatott rá, hogy a mi Árpád-házi szentünk világszerte mekkora tiszteletnek örvend.

– Ki a kedvenc történelmi alakja és miért?

– Szent István király. Kovács Lajos P. Bánk ferences történész világított rá, hogy első királyunk tényleg Krisztusra építette az országot. Ugyanis már uralkodása kezdetén Székesfehérvárott óriási székesegyházat építtetett a Mennybe felvett Szűzanya tiszteletére, és nemzeti zarándoklatot szervezett ide. Milyen nemzet az, amelyből nemzeti zarándoklatot lehet szervezni Mária tiszteletére már Szent István korában? Nem nyereg alatt húst puhító, besenyők által idehajszolt horda volt, hanem olyan európai nemzet, amelynek körébe hívja a király Szent Gellért püspököt a hit további elmélyítésére.

– Melyik a kedvenc evangéliumi részlete, imája?

– A tékozló fiúról szóló példabeszéd. Ha katekézist tartok, beavatást a keresztény életbe, akkor mindig ezzel kezdem. Jézus ebben a példabeszédben talán a legmagasabb rendű módon nyilatkoztatja ki, hogy ki az Isten.

Maga a szentmise pedig a legmagasabb rendű imádsága, életmegnyilvánulása Egyházunknak.

– Melyik az a könyv, amelyet a Szentírás mellett magával vinne, ha hosszú időre egy lakatlan szigetre kellene mennie?

– Egyéni lelki életemet és az igehirdetést is tekintve forrás számomra Romano Guardini Az Úr (Der Herr) című műve.

Kedvenc íróm pedig Fekete István. Nincs olyan írása, amit ne olvastam volna. Könyveit olvasva mindig megnyugszik a lelkem. Ez összefüggésben van azzal is, hogy nagyon szeretem a természetet.

– Ki a kedvenc regényalakja, és miért szereti?

– Matula a Tüskevárból. Szeretem a természetközelségét, azt az ősi – Isten teremtette, akarta – közösséget a természettel, ami az ő személyében, magatartásában, pedagógiájában megjelenik, s amit jó lenne újra átélni. Sokat szenvedek a nagyváros szennyétől, ellehetetlenülő körülményeitől, s annál inkább fogékony vagyok a természettel való elementáris közösségre, ami után annyira vágyakozom.

– Ki az az öt személy, akit szívesen meghívna egy vacsorára?

– Nagyon fontos számomra itt a Belvárosban a paptestvéri közösség. Hozzám tartozik öt templom, amelynek közösségei egy plébániát alkotnak, és így a paptestvérekkel összekapcsolódtunk. Rendszeresen összejárunk. Bíró László püspök atya „vezetésével”, aki zseniálisan tudja felvetni a témákat és megszólítani minket. Felvetései nyomán aztán igazán mély paptestvéri beszélgetések alakulnak ki a fehér asztal körül.

– Melyik a kedvenc magyar bora, étele?

– A villányi száraz vörösbor. Az utóbbi időben a kedvenc ételem az almás csirkehús almaszósszal. Édesanyám nagyon jól főz.

– Melyik virágot szereti a legjobban?

– A vörös rózsát; a szeretet jelét.

– Mivel tölti szabadidejét?

– Törekszem arra, hogy a héten legyen egy szabadnapom, amikor vidékre megyünk édesanyámmal kertészkedni. Ott regenerálódom és feltöltődöm a hétköznapokra.

– Ki a kedvenc festője, muzsikusa?

– A barokk zenét szeretem leginkább, azon belül Bachot. Édesanyámmal 5-6 éves koromtól hallgattunk együtt zenét, koncertekre jártunk. Mellette pedig a gregorián zene, amelyet Nádasi Alfonz kedveltetett meg velem. Festők közül szeretem a németalföldi mestereket, de a kedvencem Munkácsy.

– Van-e kedvenc sportja, sportolója?

– Balczó Andrással személyesen is kapcsolatban voltam, ő a sportban, emberségében is példakép. Egyébként biciklizni és pingpongozni nagyon szeretek, illetve ha tehetem, nézem a jégkorongot: férfias, gyors, ügyes sport.

– Melyik szín fejezi ki leginkább az Ön egyéniségét?

– Kedvenc színem a mogyoróbarna, drapp szín. Azt nem tudom, hogy mennyire fejezi ki az egyéniségemet.

– Ha csodatévő hatalmat kapna, mire használná?

– A nemzettudat, a magyarságtudat számomra nagyon fontos érték, a KÉSZ-ben markánsan jellemzi a tagságot, általában a tevékenységünket. Ha megkapnám a kérdésben említett hatalmat, országszervezésre használnám. Élhető hazát szerveznék.

– Melyik várost vagy országot tartja a legszebbnek?

– Magyarországot, ez egyértelmű. Ez a föld táplált minket, ez befolyásolta érzéseinket, élményeinket, ez nevelt föl, ez tett azzá, akik vagyunk: a Kárpát-medence. Itt vagyok itthon, ez határoz meg engem. A paradicsom íze… Másrészt Rómát szeretem. Ahogy egymáson élnek a különféle korok emlékei: az ókori város és a nyüzsgő jelen – együtt.

– Hol érzi igazán otthon magát?

– A liturgiában, az oltár körül. Amikor ott állok az oltárnál, és elkezdem a szentmisét mondani, akkor valahogy minden átalakul, kisimulnak a lelki ráncok. A szent tér és liturgia az én igazi világom, kiskoromtól fogva. Hivatásom kibontakozásának egyik fontos indítása éppen a nagyhét liturgiájának tudatos, személyes átélése az asszisztenciában.

– Ha csak egy órája maradna az életéből, mit tenne a rendelkezésére álló időben?

– Minden bizonnyal imádkoznék.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>