Chiara Lubich mennybe érkezésének első évfordulóján
Az öröm és a remény fuvallata
Szerző: Reskovits Ágnes
„Egész élete egy himnusz volt Isten szeretetének, Istennek, aki Szeretet” – mondta róla XVI. Benedek.
Chiara mennybe érkezésének első évfordulóját az öröm és a remény fuvallatának nevezték. Több mint 600 megemlékezést tartottak ez alkalomból a világ 400 városában. Rómában a Santa Maria Maggiore-bazilikában megtartott hálaadó szentmisén Poupard bíboros elmondta, hogy „Chiara ideálja az egész emberiség örökségévé vált”. Az olasz parlament „A testvériség szövetsége” címmel tartott megemlékezést. Isztambulban I. Bartalomaiosz pátriárka hangsúlyozta, hogy „Chiara továbbra is arról tesz tanúságot, hogy a hitbéli különbözőségek nem jelentenek veszélyt, hanem folyamatosan arra késztetnek, hogy közösen oldjuk meg a világ problémáit.”
Bangkokban buddhista szerzetesek és világiak, valamint a kulturális élet jeles személyiségei tartottak megemlékezést. „Chiara a mi vezetőnk is” – mondta Phrakhru Sommai szerzetes.
A Fokoláre mozgalom nemzetközi központjában, Castelgandolfóban rendezett ünnepséget interneten közvetítették az egész világra „A párbeszéd folytatódik” címmel. A kezdetekről, a Szeretet erejébe vetett szilárd hitről Chiara első társai beszéltek. Örökségének folytatásáról pedig a mozgalom új elnöke, Maria Voce, akinek feladata „nem könnyű, de nem is terhes”, mert a felelősséget „Chiara egész népével” együtt hordozza. A tanúságtevők között megszólaltak Chiara rokonai és olyan újságírók is, akik valamikor interjút készítettek vele.
Stanislaw Dziwisz krakkói bíboros felvételről mondta el, hogy „II. János Pál pápa nagyon hangsúlyozta a világiak szerepét, mert nem mindenki értette a mozgalmak jelentőségét az Egyház életében. A nő szerepéről is beszélt. Chiara csodálatos női géniusz volt, a Szentlélek műve által.
Hazánkban Budapesten, Szegeden, Szombathelyen, Nyíregyházán, Pécsett, Egerben, Kecskeméten és Jánoshalmán tartottak hálaadó szentmisét. Előtte egy diasorozat segítségével megismerhettük Chiara életének és a körülötte kibontakozó mozgalom történetének egyes szakaszait. Majd pedig tanúságtételek és zeneszámok hangzottak el.
Püspökeink bátorították közösségeinket és aláhúzták Chiara szerepét az Egyházban. Juliusz Janusz, apostoli nuncius Chiara karizmájának eredetiségéről beszélt, amely szeretettel közeledik az emberekhez, hogy létrehozza az emberi nem egységét. D. Szebik Imre evangélikus püspök, a MEÖT elnöke Chiara Isten-választásáról beszélt, az evangélium felfedezéséről, egyházszeretetéről, Mária-tiszteletéről és ökumenikus elkötelezettségéről. Keresztény egységünk láthatóvá tétele – fejezte be – Jézus küldetésének hitelesítése a világ előtt.
Sant’Egidio közösség képviselője, Klemencz Zsuzsa elmondta, hogy a mozgalmak közötti barátság alapja az Egyház és a világ iránti felelősségérzet és elköteleződés, amely Isten Igéjére támaszkodva lehetséges. Nagy János Pécsett a Sant’Egidio közösség tagjaként megígérte, hogy az Egyház és az elhagyott Jézus iránti szeretetből, Chiara példája szerint, a mozgalmak között a teljes kommunió megvalósítására fognak törekedni.
Szerzetesek vallottak felfedezésükről, hogy az Eucharisztián kívül a testvérben is ott találják Istent. Chiara karizmájának fénye megerősítette hivatásukat, fellendítette közösségüket, és segít a többi renddel való egység megélésében.
Protestáns lelkészek örömükről tettek tanúságot, hogy már most megélhetjük az egy akol valóságát. Tarr Zoltán református lelkész, zsinati tanácsos szavaival élve Isten csodálatosan gazdag szeretetvilágának új értékeiről beszéltek, amelyeket Chiara követőinek életéből ismertek meg.
A Fokoláre mozgalom helyi közösségei bemutatták Chiara életének, karizmájának gyümölcseit saját életükben, közösségeikben és az őket körülvevő társadalomban. A szentmisét követő agapék is tanúsították, hogy nem valami hiányérzettel való visszatekintésről volt szó, hanem Isten szeretetének, Isten szeretetajándékainak ünnepe volt ez a nap.
Chiara szavai szerint hisszük, hogy „a karizma ott van, ahol »ketten vagy hárman« összejönnek. Így a köztünk lévő Jézus fogja megmondani, hogy mit kell tennünk… Jézus közöttünk… Ki tudja, ő mit fog tenni?”
