Cikkek listázása

Az a pont, amely összetartja a világot

Szerző: Papp Tamás

Paul Claudel Angyali üdvözlet című színdarabjának egyik jelentében a Szentföldre induló zarándokot felesége megpróbálja lebeszélni a nehéz útról. Jézussal mindenhol találkozhatunk – mondja az asszony. Itt van közöttünk az Oltáriszentségben. A férfi hajthatatlan. Szeretné megérinteni azt a tátongó lyukat, ahová valaha Krisztus keresztjét állították. Ez az a pont, amely összetartja a világot.

Mindig megrendítő élmény végigmenni a keresztúton, mely a Szentsír-bazilikába vezet. Keleti testvéreink a Feltámadás-bazilikájának nevezik. A zarándok elfogódott szívvel közelít a sziklahasadékhoz, ahol a kereszt magasodott, végigsimítja a kőlapot, melyre a halott Krisztus testét fektették, és belép a Szentsírba, ahonnan harmadnapra győzelmesen feltámadt az Üdvözítő. Beteljesedett, amit még életében mondott: az Emberfiának szenvednie kell, meghal, de harmadnapon feltámad, illetve, hogy felmagasztalva mindenkit magához vonz.

Szent Bertalan legendás élettörténetében olvassuk, amint egy alkalommal próbára akart tenni egy fiatalembert és azt kérdezte tőle, a világegyetemben hol van az a parányi terület, talpalatnyi föld, ahol Isten a történelem legnagyobb tettét vitte végbe. A Golgota az a hely – válaszolta a férfi. Ott magasodott a kereszt, amelyen Isten Fia megváltotta a világot.

Krisztus feltámadt, Alleluja! Nagyszombat éjszakáján a kezdetektől indult újra minden. Ez a pillanat új kiinduló pont a történelem és az egész világegyetem számára, de kiindulópont a sokféle személyes problémával küzdő egyéni hívő számára is. A liturgia lépésről lépésre elmagyarázza, hogy miben áll a hivatásunk. Miközben talán munkanélküliség, betegség, elszegényedés, családi problémák fenyegetnek, jó tudatosítanunk, hogy az Egyházat Krisztus világossága vezeti. Úton lévő közösség, mely odafigyel Krisztus szavára, vele egy Testté válik, és küldetést kap a tanúságtételre. Nagyszombat éjszakáján megfiatalodik az Egyház, hiszen világszerte tízezrek merítkeznek az újjászületés fürdőjébe, hogy – amint Szent Pál mondja – meghaljanak a régi embernek, és magukra öltsék azt az új embert, aki már soha többé nem hal meg.

Húsvét tehát egyszerre jelenti a feszületet és az üres sírt. Mostantól azonban már nem a Fő, hanem az Egyház és annak tagjai viszik életük megannyi szenvedését, baját, megpróbáltatását a keresztre azzal a hittel, hogy a Feltámadott életet fakaszt belőlük. Ő, aki első húsvéti ajándékul békét és bűnbocsánatot hirdetett tanítványainak: Békesség veletek, vegyétek a Szentlelket, akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer. Ezért a húsvéti idő az öröm útja, amelyet minden nyomorúságunk ellenére beragyog a feltámadás fénye.

Valójában a kereszt által ütött parányi lyukon keresztül árad világunkba a természetfeletti életnek a fénye. A másvilág, a másik, a feltámadott élet világa nem messze idegenben van, hanem közöttünk. Összegzi, értelmezi, távlatba helyezi mindazt, amit élünk, teszünk, gondolunk. Ahogyan az emmauszi tanítványoknak is értelmezte a Feltámadott mindazt, ami róla állt az Írásokban.

Ezért ont örömkönnyeket a zarándok, miközben megérinti Jézus keresztjének üres helyét, ezért tölti el öröm az emmauszi tanítványok szívét, és a miénket is, valahányszor megtapasztaljuk földi szenvedéseink és örömeink közepette Jézus határtalan jelenlétét, amit talán sokszor rendkívül egyszerűen csak úgy fogalmazunk, hogy: van értelme.

A felismert távlat pedig küldetést ad. Így válik minden megkeresztelt a feltámadott Üdvözítő misszionáriusává. Menjetek, küldetésetek van! Vigyétek az emberek közé azt a természetfölötti tartalmat, azt az új életet, amit Krisztus feltámadása hozott el nekünk, és tegyétek az emberiséget egy természetfölötti közösséggé.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>