Cikkek listázása

Tízezer forintért ki lehet váltani egy rabszolgát Szudánban napjainkban

„Abban reménykedtem, hogy egy nap Isten küld valakit”

Szerző: Székesfehérvári Egyházmegye

Egy korábbi dél-szudáni keresztény rabszolga, Simon Deng járt Spányi Antal megyés püspök meghívására Székesfehérváron, hogy tanúságot tegyen a ma is létező rabszolgasorsról, a keresztényüldözésekről. A Krisztusi Szolidaritás Magyarország Alapítvány szervezésében március 23. és 27. között az ország több pontján is járt Simon Deng, aki a saját bőrén tapasztalta meg, mit jelent mások tulajdona lenni. Ma az úgynevezett Szudán Menetek szervezője, a szudáni rabszolgaság elleni harc aktivistája.
A CSI (Christian Solidarity International), a Krisztusi Szolidaritás keresztény emberjogi szervezet 1995 óta mintegy 140 000 fekete-afrikai keresztény rabszolgát váltott ki. A rabszolgaság nem a múlt intézménye, hanem velünk élő valóság, különösen Közép-Afrikában. Ezt az életével is bizonyítja Simon Deng, aki három éven át volt mások tulajdona. A dél-szudáni siluk törzs szülöttét 9 évesen rabolták el szülőfalujából, majd egy mohamedán családnál dolgoztatták.

Simon Deng délelőtt a város középiskolás tanulóinak tartott előadásában elmondta: „Elraboltak, elvittek a családomtól, szeretteimtől. Kiloptak a gyerekkoromból, az anyám szeretetéből, az apám szeretetéből. Elvittek és elajándékoztak, mint egy tárgyat” – mesélte. Azt mondja, olyan helyzetbe kényszerítették, amelyben nem volt lehetősége nemet mondani. Nem ellenkezhetett akkor sem, amikor kínozták és büntették.

Kora reggel kellett kelnie, a szállása az istállóban volt, ahol az állatok is aludtak. Először ott kellett kitakarítania. A házakban nem volt vezetékes víz, az emberek a Nílusból hordták a vizet öszvéreken. Abban a házban, ahol rabszolga volt, ő hordta a vizet, akkor is, ha alig bírta el a vizeskannákat. A tulajdonosnak így nem kellett vásárolnia a vizet az öszvérestől. Megszökni nem mert, mert azzal fenyegették, hogy levágják a lábát.

A remény akkor jött el, amikor a gazdája családja elköltözött egy nagyvárosba, ahol a gyerekük középiskolába járt. Itt találkozott három siluk törzsből való férfival, akiknek elmondta, honnan származik. Végül ők szabadították ki – gyakorlatilag visszalopták – így jutott vissza Dél-Szudánba a családjához. Szabadulása után úgy döntött, hogy senkinek nem beszél a rabszolgaságban eltöltött időkről, így akarta maga mögött hagyni ezt a korszakot, és új életet kezdeni.

Már az Egyesült Államokban élt Simon Deng, amikor egy napon a kezébe került egy újság, amelyben azt olvasta, hogy Szudánban tíz dollárért adják-veszik az embereket. Ez az élmény volt az, amely a rabszolgaság elleni harc egyik szószólójává tette.

Úgy véli, az emberkereskedelem szörnyűségére a legjobban saját története által tudja felhívni a figyelmet.

A Szent Imre Általános Iskola és Óvoda felső tagozatos diákjainál is járt Simon Deng. Láthatóan nagyon örült annak, hogy katolikus iskolások közt lehet. Elmondta, legyenek büszkék arra, hogy keresztény iskolába járnak, és pontosan meg tudják különböztetni, mi a rossz és mi a jó.

Kezébe fogott egy tollat, amelyet minden diák magával hord az iskolába. „Ez a toll a fegyveretek – mondta. – Emeljétek fel a szavatokat és írjátok meg az igazságtalanságokat, mert tudjátok, hogy Isten mindenkit a saját képmására, szabad embernek teremtett.”

Az esti előadásán, a Szent István Művelődési Ház zsúfolásig megtelt nagytermében Simon Deng arra kért mindenkit, emelje fel szavát az igazságtalanságok ellen. A nemzetközi emberjogi szervezetek, az európai országok nem akarnak tudomást venni a keresztényüldözésekről. „Nem hallgathatunk arról, ami Szudánban történik – fogalmazott. – Ifjabb Martin Luther King azt mondta, hogy ha valahol igazságtalanság történik a világon, akkor az mindenhol veszélyezteti az igazságot”.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>